Summer Love(Azahriah ff.)

"The archer..."

-Kész vagytok egy kis zenére Monyoland? - kiáltotta a mikrofonba.

Lilla eszeveszett tempóban igyekezett kirángatni a szinte véget nem érő tömegből. Mire eljutottunk a tömeg végére, az emberek már nem egymás hátán álltak, Lilla pedig lassított tempóján, majd hirtelen megállt.

-Mi a faszom volt ez? - fordult felém idegesen. - Fél év, Linett, fél év, és ez a srác most egy színpadon áll és énekel, miközben...

-Nem tudom! - kiáltottam rá, s idegesen a szemébe néztem. - Mindenhonnan kikövettem, te is tudod jól.

-De akkor is ott van, és énekel. - mutogatott a színpadra. - Énekel, Linett!

Nem tudtam mit válaszolni. Az elmúlt fél évben minden olyan tevékenységet kivontam az életemből, ami rá emlékeztetett, még ha ez fájdalommal is járt. A szobám volt az egyetlen menedékhely, ahol nem láttam Őt, és ahol semmi sem emlékeztetett rá.

-Hazamenjünk? - kérdezte végül kissé megnyugodva Lilla, a tömeg miatt viszont még mindig valamennyire kiabálva. - Gyere akkor.

-Ne. - fogtam meg a kezét.

-Itt akarsz maradni? - nézett rám hitetlenkedve.

-Fél évig ültem bent a szobámban, azt várva, hogy egyszer elmúlik ez az egész. - engedtem el a kezét. - De így nem fog.

-Biztos vagy benne? - lépett közelebb. - Megismert.

-Tudom. - néztem a színpad felé. - De ha csak elmenekülök előle rosszabb lesz.

-De remélem az őrjöngő tömegbe nem akarsz visszamenni. - nézett rám ijedten.

-Már csak miattad is visszamennék. - nevettem fel.

-Álmodozz csak.

-Üljünk le valamelyik asztalhoz. - mutattam az árusok felé. Hirtelen semmit sem kívántam jobban, mint egy hamburgert, s ezzel elő is rukkoltam Lillának, aki szintén nem tudott az ételnek nemet mondani.

-Na és van ez a kisfiú a csoportban, akinek az anyukája szőke hajú, magas, vékony és minden nap egy fehér Audival hozza a fiát. - kezdett bele Lilla. - Tegnap pedig képzeld el, hogy egy tűsarkú cipőben jelent meg a...

Lilla történetei általában mindig lefoglalnak, ám most minden energiám ellenére sem tudtam megállni, hogy ne a színpad felé nézzek. Haja egyre kócosabban állt, az arcáról folyó izzadtságcseppek pedig még ilyen messziről is látszódtak. Testét egy hosszú fekete nadrág, fekete póló és mintás pulcsi fedte, terepmintás sálát pedig már a földre dobta. Csak ültem és bámultam, ha nem ismerném, biztosan helyesnek találnám. De ismertem, és jelen gondolataim szerint mégsem volt már olyan jó ötlet itt maradni.

-Hát nem gáz? - kérdezte Lilla.

-Nem, szerintem jól áll neki. - vágtam rá oda sem nézve.

-Micsoda? - nézett rám csodálkozva. - A tűsarkú és a miniszoknya reggel?

-Nem, vagyis..

-Te nem is figyelsz rám, Lini. - tette le az innivalóját.

-Dehogynem. - néztem rá haragosan.

-Akkor kiről meséltem?

-A tűsarkús anyukáról. - mondtam büszkén.

-Értem. - bólintott. - Egyáltalán nem figyeltél rám. - sóhajtott.

-Bocsánat. - néztem rá boci szemekkel.

-Meg tudnál neki bocsátani? - törte meg a pár perces csendet Lilla.