Summer Love(Azahriah ff.)

"Midnight memories..."

A reggeli nap fénye erősen sütött be a faház ablakán. Még csukott szemmel is égetőnek éreztem. Nem akartam felkelni, viszont bármennyire is próbálkoztam az álomba merüléssel, nem jött a szememre.

Ahogyan az ébredezés mellett döntöttem, hallottam, ahogy az ágyról leesik egy ruhadarab. A szemem fénysebességgel pattant ki, és pillantásom rögtön a földre vetettem.

-Mi a.. - a padlóm a szobámban ugyan még csak párszor láttam, viszont a színe határozottan a fejembe égett, kopott fa. Amivel viszont most találkoztam, az akárhogyan is de fehér volt.
A szemem gyorsan áttért a földön pihenő ruhadarabra, amitől a szívem megállt.
A melltartóm.

Egy gyors pillantással körbenéztem a szobában, majd rájöttem, hogy egyedül vagyok.
Miközben visszadőltem az ágyra, a tegnap este emlékei villámként csapódtak belém.

~

Attila szavai szinte mélyen érintettek. Tényleg vele leszek összezárva 2 hónapon keresztül, talán nem lenne a legrosszabb dolog ha barátok lennénk.
Lassan álltam fel a kanapéról, majd időhúzásképp még ittam egy pohár vizet, elmentem mosdóba és egy megkezdett csokival a kezembe mentem vissza a közös szobánkba.

-Tudtam, hogy meggondolod magad. - vigyorogta, majd cigijét a szájához emelve szívott belőle egyet.

-Nem gondolod, hogy talán megkérdezhettél volna, hogy elviselem-e? - mutattam a kezére, majd haraptam egyet a csokiból.

-Nem gondolod, hogy a hálóban nem szabad enni? - vágott vissza.

-Ez legalább nem annyira káros az egészségre mint az a tömény mennyiségű nikotin amit egész nap szívsz. - mondtam harciasan.

-Honnan tudod, hogy egész nap? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

Elakadtam. Azért azt reméltem, hogy nem látta az egész napos bámulásom.

-Értem én, jó a megfigyelőképességed. - mondta röhögve. - Mivel nem tudtam mennyire lesz jó szobatársam, hoztam pár üveg bort egy kis hangulatoldónak.

Majd felállt és az utazótáskájához ment, az 5 üveg bor pedig máris az asztalon pihent.

-Hangulatoldásnak vagy inkább felejtésnek hoztad? - tettem fel a kérdést, majd elindultam a kuka felé a konyhába.

Attila követve engem a kanapén lyukadt ki, egy üveggel a kezében.

-Aminek épp jó lesz, ez inkább csak alapozó. - mondta, majd kinyitotta és elindult a pult felé. Két poharat vett ki, majd megtöltötte és az egyiket elém tolta a pulton.

-Nem mondtam, hogy kérek. - mondtam makacsul, de valójában kezdtem jót mulatni ezen a társalgáson.

-Nem is kérdeztem, vedd inkább kijelentésnek. - majd lassan közeledett felém. A poharam felvette a pultról és maga elé tartva így szólt. - Hosszú lesz még ez az este, úgy érzem.

Kezembe nyomva a poharat leült a kanapéra.

-Gyere ide. - mondta szenvedéllyel a hangjában. A bor mámoros illata kezdte belengni a helységet, és vagy azért mert nem vagyok még az illatához sem hozzászokva, vagy csak szimplán elvesztettem az eszem, de odamentem.
Amint leültem, megkóstoltam italom. Édes vörösbor. Egész finom.

-Csak nem ízlik? - a szavak egyre csábítóbban hangzottak el szájából, és nem tudtam másra figyelni, csak a hangjára.
Haja kócosan lógott le szemöldökére, borostás arca pedig mosolyra húzódott.
A hangok és szavak egyre jobban összemosódtak pár pohár után, és már csak arra figyeltem fel, hogy valaki más háza felé indultunk el.

-Gyere már Ati, jó lesz ez. - szólt egy hang. Valahol az udvaron lehettünk, majd egy ház verandáján találtam magam, végül pedig bejutottunk a házba.

-Szerintem a legjobb lenne ha elvinnéd. - a hangokat már csak összefolyva hallottam.

Az elmém most kezdte el felfogni a történéseket, valaki húzott valahova.

-Engedj el. - kiáltottam ahogyan egy sötét szobába érkeztünk. A kezem kirántottam az erős fogásból, az egyensúlyomat elveszítve azonban a földre estem. A hideg padló csapásként ért, a titokzatos férfi hangját pedig megismertem. Attila.

-Hagyd abba. - mondta, ahogyan felrángatott a földről. - Légyszíves feküdj le, ott az ágy.

-Tesssékr? - minden erőmmel a szavak rendes formálásán voltam ám az alkohol hatása kezdett egyre jobban beütni.

-Feküdj le.

Bármennyire is ellenkezni akartam, fáradt voltam. Lassan az ágy felé tántorogtam és leültem. Minden ruhadarabom szorított, így megfeledkezve mindenről, elkezdtem levetkőzni. Fehérneműmet a földre dobva bedőltem az ágyba, majd már csak az ajtó csapódását hallottam mielőtt végleg álomba merültem.

~

Kezem a fejemhez csapva próbáltam kitörölni a tegnap esti történéseket. Mivel arra, hogy ki látott még ilyen állapotban nem emlékszem, így az öltözködést elég lassúra vettem.
A fejem sajgott, éhes voltam és mindent odaadtam volna egy fájdalomcsillapítóért.
Az ajtót halkan nyitottam ki. A konyha amivel szemben találtam magam, ugyan olyan volt mint a miénk. Továbbmenve a nappaliban megláttam a bekapcsolt TV-t, majd szépen lassan egy alvó figura rajzolódott ki előttem.

-Bocsi.. - mondtam halkan, a válasz viszont csak egy horkantás volt, így odamentem.

-Bocsánat.. - közben megráztam a vállát.
Attila álmos feje fogadott.

-Felébredtél? - kérdezte álmos, rekedtes hangon.

-Sajnos igen. - feleltem, majd leültem a kanapé végére. - Figyelj, sajnálom a tegnapit, soha nem csináltam még ilyet.

-Arra rájöttem, hogy nem nagyon szoktál inni. - fúrta bele a fejét a párnába. - De ne aggódj, pár haveromon kívül senki más nem látott annyira, hogy emlékezzenek is arra, hogy te voltál.

-Milyen jó. - sóhajtottam.

-Szerintem van fájdalomcsillapító a pulton. - felelte, majd visszafeküdt.

A pulton talált gyógyszert rögtön elfogadtam, majd félve a kinti tekintetektől, a nap első felét inkább az ismeretlen házban töltöttem, várva, hogy Ati újra felébredjen.