Blood Sweat & Tears (VMinKook)

3. Észszerűség a túlélés kulcsa

Jimin

Tehetetlenül, teljesen kétségbeesetten hallgattam végig azt, hogy az a démon mit tesz Vele, hogyan, milyen módon, miképpen veri, bünteti meg, miközben szemeimből megállíthatatlan módon folytak le a könnyek, s egész testemben összerezzentem akárhányszor csak Tae fájdalmasan sikított fel.

Egy ideig küzdöttem, vehemensen próbáltam meg áttörni az ajtót ökleimmel, és vállammal, később pedig valahogy próbáltam leverni a kilincset is, de csak a bütykeim szakadtak fel, majd kezdek erőteljes vérzésbe, ujjaim pedig remegtek, mígnem lerogytam a fekete kövekre.

Felhúzott lábaimat szorosan átölelve szipogtam tovább, mikoris minden elhalkult odakint.
Egy hatalmasat nyelve, elkerekedett szemekkel meredtem az ajtóra magam előtt, kisvártatva pedig észleltem a mozgást a túloldalról, így készenléti állapotban, befeszült izmokkal figyeltem, és mikor az ajtó kinyílt, majd megláttam Jeonggukot, megtelítődött íriszeimből lefolytak könnyeim, amit érzelemmentes tekintettel nézett végig, miközben félszegen felém biccentett.

- Taehyung elbukott ezen a körön, kibaszott nagyot csalódtam benne, szóval egyelőre minden reményem benned van Jimin. Pár óra múlva visszajövök hozzád is. - jelentette ki határozott hangon. - Választhatsz! Vagy hasonlóan végzed, mint ő, vagy engedelmeskedsz nekem, hagyod magad, és túléled. Ilyen egyszerű. A döntés a te kezedben van angyalom. - súgta mély, karcos orgánumán, majd jelentőségteljesen rámvonva szemöldökeit hátrált kiljebb.

Ahogy pár perc múlva hallottam a hatalmas ajtónk csapódását, orromat, és szemeimet megtörölve, kapkodó mozdulatokkal pattantam fel, kirohanva Taehez.
Szám elé kapott kezekkel néztem végig ájult mivoltján, gyötrődéstől megkínzott testén, és ahogy csillogó vére végigfolyt nyakán, fenekén, majd combjain, ahol az a féreg valószínűleg lesúlytott rá bőrövével, azonnal intézkedtem.

Mivel az angyalok a gondoskodás, a gyógyítás, a tisztaság megalkotott másai, pusztán csak ösztöni erőmből láttam hozzá megsebzett társam elláttásának, és leápolásának.
Angyali mivoltomból eredően értettem a gyógyításhoz, az orvosláshoz, és mivel Tae több sebből is vérzett, ráadásul azok a nyílt sebek nyakán elég nagyok is voltak, és folyamatosan véreztek, kénytelen voltam összevarni, mielőtt még visszafordíthatatlan vérveszteség lépne fel, mert abból baj is származhat.

Mivel a fürdőszobában rátaláltam a leápolásához elengedhetetlenül szükséges eszközökre, megkönnyebbülten siettem vissza hozzá, és azonnal hozzá fogtam a dolgomhoz. Lefertőtlenítettem minden sebét, elállítottam a vérzést mindenhol, és sajnos érzéstelenítő hiányában láttam hozzá a dolgoknak, miközben hálát adtam azért, hogy ájult volt, így legalább a tudata nem igazán érzékelte mi történik, ám tisztában voltam vele, hogy ahogy majd felkel, iszonyatosan nagy fájdalmai lesznek.

A gondolatra gondterhelten sóhajtottam fel, és ahogy hosszú percek múltán bekötöttem összevart sebeit, a hatalmas szekrényekben kezdtem el keresni egy neki való ruhát, hogy ne reszkessen ennyire, bár tudtam, hogy nem a hideg miatt remegett, hanem mert a teste próbálta feldolgozni azt a sokkos traumát amit Jeongguk okozott neki az ostorozással. Rohadék.

Hosszadalmas keresgélés után egy vajszínű háló inggel tértem vissza Taehez, amit küzdelmesen fel is adtam rá, majd összegomboltam mellkasán, s egy mozdulattal betakartam, kisvártatva pedig azonnal mellé feküdtem, szorosan magamhoz ölelve. Még álmában is egyből hozzám bújt, ahogy biztonságban érezte magát, arcát nyakamba fúrta, én pedig egyből hajába csókoltam, nyugtatóan simogatva remegő testét.

Egy idő után felültem, és azért a kis pohárért nyúltam ami éjjeliszekrényünkön pihent, majd egy mély levegőt véve emeltem számhoz csuklómat, ütőerem mellett kiharapva bőrömet.
Ahogy vérem kibuggyant a nyílt felületből, egyből az edénybe csurgattam a nedűt, fájdalomcsillapítóként, hogy majd ha felébred, oda adhassam neki, és megihassa.
Halkan felszisszentem a csípős fájdalomtól, miközben megpróbáltam a legtöbbet kipréselni magamból, ami így is csak pár milli volt, de azért a semminél több volt.