Még mindig csak ismerkedem a versek írásával.
Többnyire saját tapasztalatokból, beszélgetésekből és élményekből merítek.
A társas kapcsolataink nagyban meghatározzák az életünket!
Egy régi csalódásból írt verskezdeményt írtam ma végig!
Remélem lesz, akinek tetszeni fog!
✿◕ _ ◕✿
Árulás - Megbocsájtás
Kerestél egy csillagot,
és lehazudtad nekem.
Találtál rá alkalmat,
hogy észre se vegyem.
Minden egyes pillanat,
mit értékesnek hittem:
Átverés volt csupán,
vetítés a ködben.
Csalóként és hazugként,
becstelenné váltál.
De magaddal is rosszul,
bizony cudarul bántál.
Amit mással teszünk,
százszor kapjuk vissza.
Ha hiszed, ha nem is,
visszanyal a karma.
Szívvel és lélekkel,
becsülettel élni.
Szeretni igazán, hűen
és szeretve is lenni.
Azt kívánom neked is,
mit nekem megadott az ég.
Egy igazi társat,
kivel semmi sem kevés!
Mert a szerelem az,
amiért érdemes élni!
S ha majd eljön az idő,
a végső búcsúnál sem félni!
✿◕ ‿ ◕✿
Lehet, hogy kicsit szentimentális, de ma ilyen a hangulatom-tom-tom!
Puszi,
Hanna
