A labdával odakint játsszatok!
(Hallottátok?)
Sokszor megkaptuk tesóimmal,
Hogy a labda kinti játék.
Ne is dobjunk akkorákat egymásnak,
'Ha úgy éri a másikat, akkor talán fájjék.
Szerintetek megtanultuk, azóta a leckét?
Vagy ugyanúgy góráljuk tovább,
Nem nézve hol vagyunk,
Mekkorákat talál?
Vagy tudjuk már, mikor kell?
Mikor kell magunknak dobálni?
Tudjátok! Nem a másiknak,
Hanem, fel! Fel az ég felé hajigálni!
Azután várni kinek, mikor esik le,
A labdája, az üzenete!
Mibe" fog fájni?
Miután véget ér a labda-játék"?
Kinek kell megígérni, hogy
Többet ilyen nem lesz?
Ki fogad szót ismét, hogy:
Legközelebb hóval és odakint lesz!
Olvadó golyókkal fogunk ünnepelni,
Mikor beköszönt egy új időszak.
Már nem azt nézzük évekig ki, mit kapott!
Hanem, hogy adtunk-e egymásnak varázslatot"?
A testvéri szeretet, ilyen kesze-kusza!
Talán a másiknak van épp' nagyobb baja!
Érzésre bennünk pedig együtt lüktet a vágy!
Kistesóim, nagytesóim: Játsszuk" az életet tovább!
Ölelés
Hanna
