Mind a ketten elmentek öltözni. A kisebb a saját ruháiból választott magának gatyát, de a pulcsi Gio-é. Gio ugyan ez, csak fordítva. Rajta Zsoma pulcsija volt, a nadrágja meg saját.
Utána elmentek mind a ketten fésülködni, fogat mosni. Felvették a kabátot, Gio hozta volna a kocsikulcsot, de Zsoma nem akarta.
-ne hozd, sétáljunk egy kicsit.
-te tudod, de akkor próbálj meg nem megfázni.
-rendii.
Megindultak lefelé a panelból, majd Budapest hideg utcájában találták magukat. Hála az égnek Zsoma nagyon nyugis helyen lakott, ahol még park is volt egy pékséggel, ezért oda indultak meg. Csak normális dolgokról beszélgettek, ameddig fel nem jött valami.
-nem megyünk ma el a Faszikkal valami kis bulizós helyre? Lehet te is egy kicsit kikapcsolnál.
-felőlem mehetünk.
Nem. A göndör nem akart menni, de egyedül lenni sem akart. Csak az érdekelte, hogy ott legyen az olasszal ezért beleegyezett.
Megérkeztek a pékséghez, majd kértek maguknak enni. Leültek egy asztalhoz és enni kezdtek. Amikor nagyjából megvoltak, és már csak Zsoma ette az utolsó falatot elkezdték kidobálni a zacskókat. Elköszöntek, majd még egy kicsit sétáltak.
-Zsoma, ugye nem baj, ha egyedül leszel egy kicsit?
-nem, dehogy.
-rendben, haza megyek és takarítok, utána meg ha van kedved átjöhetsz.
-rendi.
Csak sétáltak és nem igazán beszéltek úgy, mint idefelé.
*time skip*
2 héttel később
A fiúk ugyan úgy jártak át egymáshoz, de a kis "összeruccanás"-ról nem beszéltek. Fel sem hozták. Ölelgetni ölelgették egymást, de az olasznak valami baja volt. Teljesen elmúlt a becézgetés, és nem igazán foglalkozott Zsomborral ami neki fel is tűnt. Ma is az olasznál volt, és nem nagyon beszéltek.
A nagyobb most éppen valamit írt.
Zsoma megpróbált valami beszélgetés szerűt összehozni.
-Gio?
Nem válaszolt az olasz, csak írt tovább.
-Giorgio?
Várt egy picit a kisebb, de semmi válasz.
-Fekete Giorgio?
Mondta már egy kicsit idegesen.
-mivan?!
-mi a baj?
-hagyj békén, nem látod, hogy írok?
-és ezért most miért vagy idegbeteg?!
-nem vagyok az, csak zavarsz!
-jó, persze. bocs.
És nem is kellett neki több, felállt, majd mível csak telefon volt nála kezébe vette, majd megindult az ajtó felé. Felvette a converse cipőjét meg a kabátját, amit hallott az olasz de nem foglalkozott vele. Csak arra figyelt fel, amikor nagy ajtócsapódást hallott.
-Zsombor?
Kérdezte választ várva de nem kapott. Ideges volt, ezért hagyta az egészet. Bár ne tette volna.
Zsombor már sírva hívta fel petit, hogy SOS van, és hogy had menjen el hozzá.
*telefonban*
-szia Zsoma, mizu?
-Á..át tudok m-menni?
Alig tudta kibökni magából ezt a pár szót.
-persze, gyere! Ne menjek el érted?
-nem kell, 10 perc és ott vagyok...
-rendben, siess!
