Egy lenge, fehér ruhás hölgy éppen egy dúr hangsort játszott a zongorán. Keze sorban ugrált a csillogó, fehér billentyűkön. A zene egyre vidámabb, és vidámabb lett. A terem békés, és meleg volt. A kandallóban égő tűz, lágyan melegítette a szobát, ezen a hideg, téli napon. A zongorajáték vidám és játékos volt. Ha a hölgy hibázott, nevetett egyet, majd folytatta a játékot. Ez így ment egy darabig, majd hirtelen megérkezett egy idegen. A terembe egy másik hölgy lépett be, aki nehéz, fekete ruhát viselt. Nem szólt egy szót sem, csak leült a fehér ruhás hölgy mellé, majd elkezdett zongorázni. Egy moll hangsort játszott. Ujjai fegyelmezetten, egymást szabályosan követve lépkedtek a kopott, fekete billentyűkön. A termet elárasztotta a ridegség, majd a kandallóban égő tűz lassacskán elaludt. Hideg lett. Ha a fekete ruhás hölgy hibázott, nem nevetett. Érzelemmentesen kezdte újra a dallamot elölről. Addig-addig játszotta újra a moll hangsort, amíg nem sikerült tökéletesen. Végül elérkezett a dallam utolsó hangjához. Egy fehér billentyű következett volna, de a hölgy láthatóan direkt kihagyta azt.
Helyette egy fekete billentyűt nyomott le utoljára. A mellette ülő,
fehér ruhás hölgy összerezzent. Dideregni kezdett. Egy pár másodperc telt el. Végül a fehér ruhás hölgy felállt, és elindult kifele a teremből. Az ajtót véletlenül nyitva hagyta. Ezt látva, a fekete ruhás hölgy felállt, odasétált az ajtóhoz, és becsukta azt. Majd visszament a zongorához, és elölről kezdte a szomorú dallamot.
YOU ARE READING
Novelláim
Short StoryItt az összes rövidke novellám megtalálható. Külön-külön is megtalálhatjátok őket, de itt egyben van az összes, a könnyebb áttekinthetőségért. Jó szórakozást!
