Mosolyogva a tükörbe néztem. Aztán ahogy nézegettem magam, ez a mosoly lassacskán eltűnt. Arcom komorrá változott, és szemembe szomorúság ült. Fogaim összeszorultak, majd szemem könnybe lábadt. A tükörképem oly reménytelenül, és fájdalmasan nézett vissza rám. Ijesztő volt látni azt a sok bánatot, ami az arcomra ült. A tükörben néztem végig, ahogy egy könnycsepp legördült az arcomon. Szomorúan néztem a tükröt, majd megkérdeztem magamtól: "Hová tűntél?"
Csak a csend felelt. Farkasszemet néztem magammal. Azokkal a homályos, ködös és bánatos szemeimmel. Régen ezekben a szemekben vidámság és reményteliség volt. Ez már régen elveszett, mégis csak most vettem észre.
Megértő, de mégis szomorú mosoly kanyarult arcomra. Majd szelíd, ám mélységes szemrehányással teli hangon azt mondtam: "Észre sem vetted, hogy te magad vesztél el abban a fájdalomban, amit te okoztál magadnak...."
ESTÁS LEYENDO
Novelláim
Historia CortaItt az összes rövidke novellám megtalálható. Külön-külön is megtalálhatjátok őket, de itt egyben van az összes, a könnyebb áttekinthetőségért. Jó szórakozást!
