Blanka (Sz.D. fanfiction)

4. Fejezet

Blanka szemszöge

Miután Szoboszlai nyakába borítottam a pohár vizet, felkaptam a tálcám és megköszönve az ebédet, elindultam ki az ebédlőből. Menet közbe leraktam a tálcám és a lift felé indultam. Közbe hallottam, hogy a focista kiabálva fut utánam. Beszálltam a liftbe és már be is csukódott az ajtó. Felértem az emeletre és kiszálltam a liftből, közbe Szoboszlai is fel ért lihegve a lépcsőn.
-Blanka várj.-kapta el a karom.
-Te csak ne nyúlj hozzám.-húztam ki a karom az ujjai közül.
-Ne haragudj.-nézett rám esdeklően.
-Ezt ne itt beszéljük meg.-rántottam be szobámba és az ajtónak szegezve kezdtem dühösen a monológomba, miközben a mellkasát kezdtem bökdösni-Na ide figyelj, nekem fogalmam sincs, hogy mi a francot képzelsz magadról, meg arról, hogy te focistaként mit tehetsz meg, de arról van fogalmam, hogy ezt a fajta stílust nem szeretem. Nem vagyok rá vevő, én nem vagyok olyan, mint azok a csajok, akiket ágyba viszel. Jó lesz ha ezt megjegyzed és ha tényleg annyira meg szeretnél kaparintani és a strigulás faladon, majd egy jó vastag csíkkal megjelölni, akkor mással kell próbálkoznod, mert nem fogom egy szoknya pecér focistának oda adni a szüzességem!-basszus. Ezt nem akartam. Dominik szemei tágra nyíltak. Blanka a jó ég áldja meg azt a hatalmas pofádat. Hogy én miért nem tudok gondolkodni, mielőtt beszélek.
-Khm..
-Felejtsd el az utolsó szókapcsolatot.-ütöttem egyet a mellkasára. Sarkon fordultam és a cigimet felkapva kigaloppoztam az erkélyre.
-Ebben semmi rossz nincs Blanka.-jött utánnam a focista-Sőt, ritka az ilyen lány.
-Erre most nem igazán vagyok kíváncsi.-leültem, ő is így tett.
-Ne haragudj kérlek tényleg.-nézett el a távolba.
-Nem haragszom, úgyse hallotta senki.-sóhajtottam mosolyogva-Hirtelen haragú vagyok, de hamar megnyúgszom. De ettől függetlenül az utolsó mondatot légyszives felejtsd el.
-Azért egy kérdést megengedsz?-nézett rám.
-Mondjad.-sóhajtottam újból.
-Sose volt komoly kapcsolatod?
-Hát ez egy elég érdekes sztori.-kuncogtam kínosan.
-Van időnk csendes pihenő van.-mosolygott édesen. Jézusom miket beszélek itt.
-Menjünk be, ott bent elmondok mindent.-álltam fel. Leültem az ágyra és ő mellém telepedett. Rá néztem a vizes felsőjére.-Nem öltözöl át?
-Nem itt bent jó idő van. Na de várom a választ.
-De ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni.-velem szembe, törökülésbe ült.
-Ígérem.
-Szóval régebben kicsit ducibb voltam, így nyilván nem érdekeltem a fiúkat, aztán nagyon sok küzdelem után sikerült lefogynom, elkerültem egyetemre Pécsre. Az egyik kocsmázás közben ismerkedtem meg Benivel. Nagyon megfogott, aztán randi követett randit, elcsattantak a csókok és igazából én próbálkoztam, de azzal jött mindig, hogy nem vagyok rá készen. Kb fél éve voltunk együtt, mikor teljesen véletlenül kiderült, hogy amúgy a jó embernek felesége, gyereke van. Nyilván kidobtam, egyébként azért nem hatott meg ez a dolog, mert mindig a sport volt az első. Mindig oda menekültem, ha bajom volt és igazából talán ezért nem volt ezenkívül kapcsolatom, a sport volt az első helyen ezért nem is nagyon gondolkodtam ilyenen, hogy kapcsolat. Nem volt rá sose szükségem.-értem a sztori végére, közben ujjaimmal babráltam.
-Sajnálom, mondjuk ismerős a szitu.-mondta Dominik szemlesütve. Felkaptam a fejem.
-Mert? Fanni a barátnőd igaz?
-Már csak a volt barátnőm. Eligazoltam Liverpoolba ugye. Kezdődtek a hisztik, hogy a focit választom ő helyette, és nem értette meg, hogy nekem ez a munkám ezért van olyan életünk amilyen. Nem tudott kijönni utánam. Aztán egyszer csak benyögte, hogy jó pár hete félre fekszik.-nagyot sóhajtott végén. Szegényt biztos megviselte.
-Sajnálom. Ne haragudj, hogy csúnyán beszéltem veled.
-Semmi baj igazad volt. Akkor most szent a béke?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Szent, de jössz még plusz egy vodka naranccsal.-mosolyogtam rá.
-Nagy játékos vagy kislány, de ám legyen 2 vodka narancs, viszont én is kérek valamit cserébe.
-Nem kapsz szerencse puszit meccs előtt.
-Te boszorkány vagy?-kérdezte hitetlenkedve.
-Nem csak működik a hatodik érzékem.-nevettem fel.
-Na de most akkor tényleg nem kapok?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Sorry de ez nálam nem jön be.-ingattam a fejem.
-Hát jó, akkor egy ölelés meccs előtt?-alkudozott tovább.
-Jó legyen, de akkor már legalább tényleg ne kapjatok ki.
-Nem fogunk. Amúgy mennyi az idő?
-Fél 3. 4-től vagyunk a kondiba.-néztem a telefonom.
-Mit csinálsz addig?-nézett rám.
-Szerintem tv-zek, ha gondolod maradj nyugodtan, de azért egy pólót cserélj.-néztem rá.
-Maradhatok?-csodálkozott el.
-Igen, de mondom cserélj pólót.
-Rendben megyek.-pattant fel vigyorogva. Komolyan mondom ez a gyerek kattos. De én se vagyok normális haljak meg. Azért annyira nem néz ki szarul. Blanka elég. Nem. Focista. Elég nyomós érv, hogy ne jöjjek vele össze.