Blanka (Sz.D. fanfiction)

8. Fejezet

Blanka szemszöge

Dominikkal csak úgy eltelt a délután.
-Amúgy mikor mész vissza Angliába?-néztem rá.
-Csütörtökön este, de nem szívesen. Inkább itt maradnék veled.
-Doma ez nem így működik.
-Tudom, de vissza megyek és már nem is fogsz velem beszélni.
-Miből gondolod?
-Csak tudom.
-Dominik.-felé fordultam-Nézz rám.
Nemlegesen megrázta a fejét és még jobban a párnába fúrta az arcát.
-Nem akarlak elveszíteni.-mondta elhaló hangon.
-Hé ezt senki nem mondta. Novemberben jössz haza. Meg azért én is kitudok menni hozzád. Persze, ha csak szeretnéd.
Csillogó szemekkel nézett rám.
-Szeretném.-bólogatott. Magamhoz húztam és puszit nyomtam a hajába.
-Akkor, majd megbeszéljük, hogy mikor megyek ki hozzád.-nem igazán akartam bevallani, de totálisan oda voltam Dominikért. Az igazat megvallva, tetszett, hogy ennyire küzd értem. Nem volt erőszakos, engedte, hogy én irányítsam a dolgokat abba az irányba és abba tempóba ami nekem tetszik. Össze bújva tévéztünk, néha elcsattant egy csók, de semmi több. Nem próbálkozott. Ezt pedig nagyon értékeltem. Figyelembe vett. Csörgött a telója. Bendi hívta.
-Azt hiszem kibékültek.-nézett rám vigyorogva. Felvette. Miután kibeszéltük magunkat, felállt mellőlem. Hirtelen ötlettöl vezérelve rá ugrottam a hátára, így nevetve mentünk kiengedni a gerle párt. Míg Bendi és Szofi elbúcsúztak egymástól, Dominik letett és magához húzott.
-Este akkor jössz?-kérdeztem halkan.
-Igen.-suttogta ajkaimra. Apró puszit hintett a számra. Totál elvarázsolva mentem Szofi után. Istenem mit művel velem ez a csávó.
-Te nő ez mi volt?
-Hát reggel megcsókolt, azóta csókolozgatunk.-rántottam meg a vállam vigyorogva.
-Tetszik?
-Nem tudom, talán igen. Csak elvagyunk. Figyelembe veszi, hogy velem nem lehet sietni. Engedi, hogy én irányítsak, hogy én diktáljam a tempót. Nem mászik rám. Nem mindig kezdeményez. Meghagyja nekem. Azt mondtam neki, hogy ha szeretné kimehetek hozzá valamikor Liverpoolba. Nem tudom mi van velem. Jó érzés vele lenni. Hozzá bújni. De mesélj te.
-Hát igazából, megint össze feküdtünk. De ez most más volt, mint tegnap este. Figyelt rám, azt mondta gyönyörű vagyok. Annyira szenvedélyes volt. Megbeszéltük, hogy szeretnénk, ha lenne folytatása, megkérdezte, hogy nem e mennék ki hozzá egy kicsit Svájcba, mert most ott játszik kölcsönbe. Aztán össze bújva aludtunk. Ennyi.
Miközben beszélgettünk, át öltöztünk és a cuccainkat össze szedve kimentünk a lifthez. A fiúk egy 10 perc múlva jelentek meg. Elvették a cipőinket és beszálltunk a liftbe. Dominik mögém állt és magához húzott. Szofi és Bendi is így álltak velünk szembe, így beszélgettünk amíg le nem értünk. Mielőtt kinyílt volna a lift ajtó kaptam Domától egy puszit, majd elváltunk. A konditerembe mentünk, még nem igazán volt lent mindenki. Szofival felhúztuk a cipőinket és egyszer zene nélkül át ugráltuk a koreográfiát, majd zenével is. Aki lent volt a kondiba megtapsolt minket, mi pedig meghajoltunk. Dominik és Bendi büszke, csillogó tekintettel néztek. Miután mindenki megjött, neki álltunk. Ma is lent maradtam futni ugrálás után. Fáradtan estem be a szobámba, majd egy gyors zuhany után futottam, le a kajáldába, ugyanis kaptam egy üzenetet Domától, miszerint, már csak én hiányzom. Leültem mellé a helyemre és enni kezdtem. Hallgattam a srácok beszélgetését. Dominik keze az asztal alatt, finoman combomra csúszott és óvatosan simogatni kezdte a lábam. Ő már rég befejezte a vacsorát, és a srácokkal beszélgetett, viszont én majdnem félre nyeltem a falatot. A fiú rám mosolygott, majd tovább beszélgetett. Miután meghallgattuk Rossit, mindenki elvonult a szobájába. Bementem a fürdőbe és áthúztam a pizsimet. Megcsináltam az esti arcápolási rutinom és neki álltam fésülködni. Hallottam, hogy nyílik az ajtóm és csukódik is. A fürdő ajtóba, pedig megjelent egy Szoboszlai Dominik.
-Szia.-mosolyogtam rá. Oda hajolt hozzám és köszönés képpen egy hosszú puszit nyomott a számra. Kivette a kezemből a fésűt és elkezdte kifésülni a hajam.
-Mit csinálsz?-néztem rá vissza a tükörből.
-Kifésülöm a hajad.-mosolygott rám.
-Hát köszönöm.
-Gyönyörű vagy.-nézett a tükörből-neki dőltem a hátammal a mellkasának és élveztem ahogy az arcomat cirogatja.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá tűz piros arccal.
-Miért vagy zavarba?-fordított maga felé.
-Nem vagyok. Engem nem lehet zavarba hozni.-hajtottam le a fejem.
-Akkor miért vagy tűz piros?-incselkedett tovább.
-Melegem van.-motyogtam. Teljesen elkábultam mellette. Az érzékeim megszűntek létezni és átvette felettem az irányítást. Akármit csinálhatott volna velem, és ezt ő is nagyon jól tudta, mégse ugrott rám. Helyette kuncogva felemelte a fejem és lassan megcsókolt. Lábaim megrogytak. Erősen tartott. Átöleltem a nyakát. Óvatosan a fenekem alá nyúlt és ölébe vett. Csókunkat egy percre se szakította meg. Elindult velem az ágy felé. Rá fektett és fölém mászott. A levegő hiány miatt válltunk el. Mosolyogva nézte arcomat, miközben hajamat simogatta. Éreztem, hogy ott lent hatalmába kerít egy furcsa érzés. Ismét megcsókolt. Lassú volt ez is. Beletúrtam a hajába és újra közel húztam magamhoz. A hátára fordult és magára ültetett. Megéreztem valami keményet magam alatt, ami nem hozzám tartozott. Kívánt. Szorosan fogta a derekamat és folyamatosan mélyítette el a csókunkat. Kezeim a pólója alá csúsztak. Óvatosan simogattam kockás hasát.
-Blani, ne kérlek.-sóhajtott.
-De készen állok.
-De ez nem a megfelelő pillanat. Most nem tudnék magamon uralkodni annyira, hogy tökéletes legyen.-csukott szemmel mondta. Láttam rajta, hogy komolyan vissza kell magát fogni, így inkább leszálltam róla.
-Ne haragudj szépségem, csak azt szeretném, hogy másnap ne kelljen itt hagyjalak, hogy minden percet kihasználva tudjalak kényeztetni.-simitott végig oldalamon.
-Én sajnálom, neked ez nehezebb.-bújtam közel hozzá. Puszit nyomott a homlokomra és átölelt.
-Aludjunk.-levette a melegítő nadrágját, állított ébresztőt és újból átölelt. Apró csókot váltottunk és én már el is aludtam.
Reggel az ébresztő csörömpölésére keltem, Domi karjai szorosan fogtak közre. Elmosolyodtam, nagyon édes látvány volt. Haja kócosan meredezett, arca nyugodt volt, csendesen szuszogott.
-Ne nézz.-morogta.
-De édes vagy.-kuncogtam. Akkor esett le mit mondtam. Kinyitotta szemét és elmosolyodott.
-Szóval édes vagyok?-mászott felém. Megint elpirultam. Hát ilyen nincs a világon.
-Igen.-öleltem át a nyakát.
-Te meg gyönyörű.-csókolt meg. Átöleltem a nyakát és még közelebb húztam magamhoz. Egy kis lustizás és jó pár csók után, Dominik át ment az ő szobájukba és én is elkezdtem készülődni. Ma van az utolsó nap, hogy velük edzek. Holnap már a meccs előtti át mozgatóra nem megyek ki, helyette próbálni fogunk. Szofival kettesben mentünk le a kajáldába, ahol Amanda várt minket.
-Sziasztok lányok.-köszönt.
-Szia.-köszöntünk egyszerre.
-Van egy hírem. Mondjuk nem tudom, hova rakni, majd eldöntitek, hogy jó vagy rossz.
-Fellépéssel kapcsolatos?-kérdezte Szofi.
-Igen.-leültünk a fiúk közé és figyelmesen hallgattuk Amandát.
-Lányok, jó reggelt!-köszönt Rossi és ő is közénk telepedett.
-Jó reggelt Mester!-köszöntünk neki.
-Szia Marco, épp most mondom el nekik.-mondta neki Amanda.
-Tehát akkor még nem tudják?-kérdezte.
-Nem.
-Miről van szó?-kérdeztem.
-Nos a szervezők úgy gondolták, hogy sokkal látványosabb lenne, ha be raknának alátok egy forgó színpadot és azon ugrálnátok.-mondta ránk nézve edzőnk.
-Szivatsz?-szaladt ki a számon, de olyan hangosan, hogy mindenki kussba maradt. Körbe néztem.-Bocsi.
Dominik ujjai megtalálták a combom és óvatos simogatással próbált lenyugtatni.
-Bárcsak szivatnálak.-mondta Amanda.
-De lassan fog forogni ugye?-kérdezte Szofi.
-Mondtam nekik, hogy valami olyan fokozaton forgassák, hogy még csak ne is érezzétek.