Blanka (Sz.D. fanfiction)

6. Fejezet

Blanka szemszöge

Jó volt Dominikhoz bújva beszélgetni. Őszinte leszek a gatyába nyúlós akciót nem terveztem. Fejben már el is átkoztam magam, mert én ilyet nem csinálok. De meg akartam neki mutatni, hogy attól mert szűz vagyok, nem hülye és én is tudok dolgokat.
-De az nem lenne jobb, hogy amikor haza érsz edzésről nem az üres ház fogad?-szakítottam meg a csendet-Hanem egy olyan ember akivel szívesen osztod meg a csendesebb pillanatokat?
-Tudod amíg volt Fanni erre nem gondoltam. Mert az első pillanattól fogva nem volt kérdés, hogy ő annyira mellettem áll, hogy másra nem kell gondolnom csak a focira. De soha nem gondoltam volna, hogy félre fekszik. Nem annak a fajta lánynak ismertem meg.-csalódott volt. Látszott rajta, hogy bántja ez a dolog és magát hibáztatja.
-De ez nem a te hibád.
-De ha jobban foglalkozok vele, talán nem lenne ez vagy nem tudom. Vagy ha talán kiköltözik ő is velem és nem a távkapcsolatot választjuk.
-Dominik ez nem a te hibád. Emiatt nem kell magad emészteni. Mindenkinek van fontossági sorrend. Neked és nekem is a sport az első. Aki nem él ebben, annak halvány lila fogalma sincs arról, hogy ez mit jelent. Fanni sportoló volt és ezért nem értem, hogy miért csinálta ezt.
-Elég sok mindent tudsz.
-Mert azért bulvárt én is olvasok. Nyilván nem hiszek el mindent.-kuncogtam.
-Nem is szabad. De tudod én is itt kerestem a választ, hogy sportoló volt és tisztába kellett volna lennie ezzel az egésszel. De még mindig azt hiszem, hogy az a megfelelő válasz, hogy elhanyagoltam.
-Ezt azért kétlem.
-Miből gondolod?-kibújtam a karjai közül és felkönyököltem.
-Mert reggel óta ismersz, de egész nap a valagamba loholtál. Mint egy cuki kutyus.-nevettem.
-Hát mert tetszel.-mosolygott zavartan.
-Ezt elég hamar eldöntötted.-néztem rá.
-Az igazat megvallva emlékszel mikor írtam?
-Igen.
-Nos azóta mindennap többször végig pörgettem az instád, meg minden sztoridat megnéztem.-vallotta be szégyenlősen. Zavarba volt. Te jó ég. Zavarba hoztam Szoboszlai Dominikot.
-Most akkor én is felteszek neked egy kérdést. Zavarba vagy?-mosolyogtam.
-Lehet. Csak nem tudom miért. Általában én hozom zavarba a lányokat és nem ők engem.-mosolygott ő is.
-Ezt hívja Szofi Blanka hatásnak.-nevettem fel.
-Blanka hatás?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen, ő szerinte én gond nélkül az ujjam köré csavarok bárkit, csak engem nehéz, illetve inkább nem engedem.
-Oh és ez valami tudományos megfigyelésen alapul?
-Igen a Szofi féle tudományos megfigyelésen.-itt már nagyon nevettem. De ő is.-Mennyi az idő?
-Fél 10.
-Aludni kéne.-mondtam.
-Igen igazad van.-felült, gondolom hogy kiszáljon az ágyból.
-Hova mész?
-A szobámba?
-Azt hittem itt alszol?-Blanka, hogy nem forog az agyad a közelébe. Mi a faszt művelek. Annyira piros lett az arcom, hogy inkább lehajtottam a fejem. Kérdésemre kikerekedtek a szemei. Szerintem nem erre várt.
-Maradhatok?-fordult vissza. Felemeltem a takarót és a mellettem lévő helyre mutattam. Lehúzta a melegítő nadrágját és az egyik székre dobta. Befeküdt mellém és elővette a telefonját.
-Állítasz ébresztőt?-kérdeztem.
-Uhum.-bólogatott. Mindeközben megcsippant a telefonja.-Na úgy néz ki mindenki unatkozik.
-Mert?-felém fordította a telefont ahol egy Messenger csoport volt megnyitva. A csoport neve: Huligánok ⚽❤️🇭🇺
A következő üzenet váltás volt benne:
Dini:
Na Doma megdugtad a csajt?💪👌👈
Nagyi:
Hagyjad szerintem még mindig kezeli.
Lang:
Kapitányom miben sántikálsz?😂😂
Bendi:
Nem hallok hangokat, úgyhogy csendben csinálják😂
-Cukik. Azért jár nekik a pont, hogy nem kertelnek.-nevettem.
-Mit írjak nekik?-nézett rám.
-Add oda.-nyújtottam a kezem. Bele nyomta a telefonját, én pedig egy sóhaj után elkezdtem kitalálni, mit írjak Dominik nevében.
Kapitány:
Sajnos nem, azt mondta leszbi😭 életem legnagyobb csalódása.
Elküldtem. Dominik a vállamat átölelve, magához húzva nézte, ahogy éppen írok a csapattársainak.
-Bendi tudja, hogy nálad vagyok.
-Az nem baj.-jött is az üzenet.
Bendi:
De hát a folyosón puszit adtál neki, meg most is nála vagy a szobájába.
Gula:
Tesó ne hazudj, tudjuk, hogy megvolt.
-Megengeded, hogy küldjek egy hangüzenetet?-néztem a mellettem fekvő focistára.
-Aha.-rányomtam a gombra és Dominik szemébe nézve elkezdtem mondani.
Hali srácok! Cukik vagytok, hogy így aggódtok Doma nemi életéért, de sajnos még nem tettem szét neki a lábam. De ígérem szólok, sőt ha ennyire kíváncsiak vagytok ha megtörténik részletes beszámolót írok és beküldöm ide. Ja és Bendi ne várd ma este. Velem alszik. Puszi srácok. Reggel találkozunk.-a végén pedig bele cuppantottam a hangszóróba. Vissza adtam Dominiknak a telefont, aki egyszer nevetett és nézett rám hitetlenkedve.
-Nem vagy normális!-húzott magához és bele puszilt a hajamba. A hangüzenetre sorba érkeztek a rekaciók, majd egy üzenet Milostól.
Törpilla:
Na geci ezt nem vártam 😂😂
Dini:
Milos te még ehhez kicsi vagy😂😂
-Barom banda. Aludjunk.-Dominik lerakta a telefont és oda bújt hozzám. A szám sarkába nyomott egy óvatos puszit.
-Jó éjszakát Doma.
-Jó éjszakát Blani.
Reggel hiába az ébresztő, iszonyat kipihenten keltem. Dominik még félig rajtam fekve ébredezett.
-Jó reggelt.-simitottam végig az arcán.
-Mhmm... jó reggelt szépség.-nézett fel rám kómásan.
-Jól aludtál sztárfocista?-mosolyogtam rá.
-Igen, sőt ma is meg holnap is veled szeretnék aludni. Nem volt rémálmom.
-Megbeszélhetjük.-rántottam vállat.
-Nem lenne ellenedre?
-Nem. Igazából én is elég régen aludtam ilyen jót.-mosolyogtam rá.
-Ennek örülök.-ült fel mellettem az ágyba. Az ölébe húzott és betakart minket.
-Mikor van reggeli?-kérdeztem.
-Nyolc és fél kilenc között kell leérni. De háromnegyed 7 van. Mindig kicsit előbbre állítom az ébresztőt, hogy lustizzak még egy kicsit.
-Én is ezt szoktam.-kuncogtam fáradtan. Hozzá bújtam. Apró puszikat adott a hajamra, miközben szorosan ölelt magához. Annyira nyugodt volt ez a pillanat. Jó volt hallgatni a szíve dobogását. Jó ég miket mondok. Nem mondhatok ilyeneket. Kicsit eltolt magától és rám nézett. Felém hajolt és egy apró puszit nyomott a szám sarkába. Olyat mint tegnap este. Bizsergett ajkának helye. Csak úgy mint tegnap este. Aztán kaptam még egyet és még egyet. Minden egyes apró puszi helye égett. Hirtelen nagyon megakartam csókolni. Az ajkait néztem, majd a szemeit és újra az ajkait. Homlokunk össze ért. Végig simitott az arcomon.
-Megengeded?-kérdezte halkan. Aprót bólintottam. Ajka össze ért az enyémmel. Finom volt. Gyengéd. Nem volt erőszakos. Arcomat simogatta, miközben szorosan tartott. Ahogy ültem rajta éreztem, hogy tetszik neki amit csinálunk. Karjaimat nyaka köré fontam és még közelebb húztam magamhoz. Mellkasunk össze simult
Levegő hiány miatt válltunk el.
-Ne haragudj Blanka.-mondta halkan.
-Nem haragszom.-mosolyogtam rá. Szemei ismét nagyra nyíltak.-Jól esett.
-Akkor nem baj?
-Nem de azért még ne hidd, hogy megszereztél.
-Eszem ágában sincs.-mosolygott. Újra közel húzott magához.
-Kelni kéne.-fúrtam fejemet a nyakába és egy apró puszit nyomtam puha bőrére.
-Tudom, de most inkább szívesebben maradnék veled.
-Veletek edzek ma is.
-Ahh de egy kínzás az edzős ruha rajtad. Nem gondoltam, hogy nőn tetszhet ennyire a focis gönc.-temette tenyerébe az arcát. Jót nevettem rajta.