Blanka (Sz.D. fanfiction)

3. Fejezet

Blanka szemszöge
Hamar szerda lett, mi pedig hárman a kocsiban ülve indultunk el kora reggel Telkibe. Szoboszlaival azóta nem is beszéltem. Ő nem írt, én meg úgy gondoltam, hogy nem fogok neki írogatni. Biztos megbántottam az egóját. Nagyjából a megállókkal együtt 3 óra alatt értünk fel. Amanda leparkolt. Én elő kaptam a glomat és a hozzá tartozó cigarettát és elindítottam a gépet. Tetszik vagy sem, dohányzom, tudom sportoló vagyok, de nem izgat. Minden mást megvonok magamtól, úgyhogy szerintem ennyi belefér. Kipakoltuk a cuccokat a kocsiból, majd a lányok megvárták míg elszivom és bementünk. Bent köszöntünk a recepción és Amanda épp elkezdte volna mondani a monológot mikor Rossi jelent meg.
-Hölgyeim!-szólított meg minket. Ledarálta a recepciósnak, hogy miért vagyunk itt, majd át nyújtott három kulcsot- A fiúkkal egy folyosón vannak, nekik most csendes pihenő van, de fél óra múlva megyünk ki velük edzeni. Blanka úgy hallottam, te focizol esetleg, ha hoztál felszerelést örülnék ha beállnál.
Na itt állam koppant.
-Persze hoztam cuccot, de nem vagyok olyan jó focista.
-Nem így hallottam-mosolygott-egyébként is a fiúkra rá fér, hogy edzen velük egy lány, úgy gondolom eléggé alá becsüli ez a fiatal generáció a nőket.
-Hát Mester, ha így gondolja nagyon szívesen.-mosolyogtam az edzőre.
-Szuper, akkor fél óra múlva várom Önöket itt lent.-elindultunk az emeletre és birtokba vettük a szobáinkat. Benyitottam, mellettem Szofi is így tett. Majd körbe néztünk. Na jó ezt nem hiszem el, komplett lakosztályunk van. Bevittem a cuccom és lehuppantam az ágyra. Körbe néztem. A szoba nagyon szép volt. A bőröndömhöz léptem, felnyitottam és elkezdtem focis göncbe át öltözni. Miután kész lettem, írtam Szofinak, hogy nem e megyünk ki? Kis idő múlva jött a válasz, hogy mehetünk. Így kinyitottam az ajtót és vártam Szofi szobája előtt. Miközben vártam, kinyílt a szobám másik oldalán lévő ajtó és egy nem várt személy jelent meg a folyosón. Szoboszlai. Csak nézett rám kikerekedett szemekkel. Gondoltam köszönök neki.
-Szia.-intettem egy halvány mosoly kíséretében.
-Szia.-lépett oda hozzám-Szoboszlai Dominik személyesen.
-Csiszári Blanka.-mosolyogtam rá.
-Te is be fogsz szállni?-végig mérte az öltözékemet. Egy fekete nadrág, egy fehér póló, zokni és a stoplisom volt rajtam.
-Igen, de csak ha az egotokat nem viszi le nullára.-döntöttem oldalra a fejem. Látszólag meglepődött, hogy ilyen cserfes vagyok.
-Kislány, én nem vagyok egoista, úgyhogy nekem nem kell semmimet letörnöd.-lépett hozzám megközelebb egy magabiztos mosoly kíséretében.
-Majd meglátjuk, de már most fekete ponttal indítasz.-böktem mellkason.
-Miért is?-vonta fel a szemöldökét.
-Az a faszi aki azt mondja hogy nem egoista, na az a legnagyobb és legbeképzeltebb. Úgyhogy engedd, hogy én döntsem el mi vagy!-egyre közelebb jött, de szerencsémre újra kinyílt a szobájának ajtaja, illetve Szofi is megtalálta a kijáratot.
-Fiatalok mi folyik itt?-szólalt meg a kilépő srác. Bolla Bendegúz.
-Semmi különös, beszélgetünk a hölggyel.-nézett rám Szoboszlai mosolyogva.
-Bemutatod a haverodat vagy sem?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Miért nem tudod ki ő?-még egy fekete pont. Ehj Szoboszlai, ez hosszú három nap lesz.
-De tudom ettől függetlenül, illik bemutatkozni.-tettem karba a kezeimet. Ezáltal a melleimet kicsit felnyomtam. Szoboszlai szemei pedig majdnem kiestek a mozdulatomra.
-Pe..Persze.-dadogott. Na mégis van amivel meglehet fogni.
-Bendi ő itt Blanka, Blanka Bendi.
-Bolla Bendegúz.-csókolt nekem kezet. Szoboszlai feje pedig hirtelen nagyon piros lett. Uhm szóval dühíti ez a dolog.
-Csiszári Blanka. Én bemutatnám nektek a barátnőmet, egyben csapattársamat Szentesi Szofit.
-Sziasztok fiúk!-mosolygott rájuk barátnőm egy intés mellett. Bendi rá nézett. Hát azt a reakciót nehéz lenne leírni. Álla a földet súrolta, szemei pedig majdnem kiestek. Amanda írt, hogy Vincével szervezkednek, szóval ő most nem jön le, de ebédnél találkozunk. Vissza írtam, neki, majd elindultunk lefelé a két fiú társaságában. Szofit Bendi szórakoztatta, így nekem maradt Szoboszlai.
-Az igaz, hogy szombat estig együtt leszünk?-nézett le rám a focista, mellettem sétálva. Nagyon magas volt.
-Igen.-előre néztem. Nem akartam, hogy tudja azért egy kicsit zavarba vagyok tőle. Magabiztosnak kell látszanom.
-Edzés után nincs kedved kint maradni rugdosni? Általában egyedül szoktam kint maradni.
-De szívesen. Bár a kapura lövés nem mindig az erősségem.-kuncogtam.
-Akkor mi az erősséged?-nézett rám mosolyogva.
-Őszintén? Talán az, hogy sokat futok.-mosolyogtam rá.
-Akkor olyan vagy mint én.