Blanka (Sz.D. fanfiction)

5. Fejezet

Blanka szemszöge

A zene ütemére ugrálva, csináltam a már jól begyakorolt koreográfiát. Elmondhatom, hogy akár hányszor elő kellett adnunk, Szofi és én is hatalmas örömmel tettük. Nagyon ütős volt ez az egész. A magyar válogatottnak szóló zenék remixei voltak össze vágva. Arról nem beszélve, hogy a teljes hatást majd a fellépő ruha fogja teljesen meghozni. Miközben csináltuk, néha Szoboszlaira néztem és hát csillogtak a szemei. Miután az utolsó lépéseket is megtettük, vég póz, majd meghajlás következett. A fiúktól hatalmas tapsot kaptunk. Megöleltem Szofit, majd a fiúkra néztünk.
-Na?-kérdeztem.
-Hát ez tényleg EB címhez méltó produkció!-állt oda mellénk Rossi-Nos hölgyek köszönjük szépen, holnap folytatjuk. Tessék elmenni fürdeni, utána pedig vacsora, aztán fekvés.
A Mester szavai után elkezdtünk pakolni. Én úgy döntöttem, hogy maradok futni a padon, úgyhogy szóltam Szofinak és Amandának, hogy lehet kések vacsiról. Beraktam a fülest és elindítottam a telefonomon a zenét. Fél óra futás után úgy gondoltam, hogy leszállhatok a futópadról. Annyira belemerültem a futásba, hogy fel se tűnt, néző közönségem van.
-Nem fáradtál még el?-kérdésére meg ugrottam az ijedtségtől. Megfordultam. Dominik állt mögöttem az ajtónak támaszkodva, már levolt fürödve.
-Nem.-szálltam le. A lábaimat éreztem, hogy remegnek. Közelebb lépett hozzám. Illata megcsapta az orrom. Anyám, de jó illata van.
-Honnan van ennyi energiád?-hitetlenkedve nézett rám.
-Nem tudom csak van.-rántottam meg a vállam nevetve.
-Gyere enni.
-Most nem vagyok annyira éhes, meg büzlök.
-Hát akkor siess megvárlak.-kacsintott rám. Elindultunk fel a szobámhoz.
-Akkor este át jöhetek beszélgetni?-kérdezte kisfiús mosollyal az arcán.
-Igen.-zavartságomat igyekeztem palástolni. Szorosan állt mellettem a liftbe, és a szobáig is szorosan mellettem jött. Egyáltalán nem zavarta, hogy izzadt vagyok.
-Sietek.-nyitottam ki a szoba ajtómat. Gyorsan szedtem ki pár kényelmes ruhát. Egy fekete melegítő nadrágot és haspolo szerű felsőt. Becaplattam a fürdőbe és neki álltam zuhanyozni. Zuhanyzás közben rám jött a gondolkozhatnék és rájöttem, hogy nem vagyok normális. Nem tetszhet Dominik. Nem és nem. De ahj egész helyes. De nem kezdhetek vele. Nem szabad. Át fog verni. Gyorsan kiszálltam a zuhany alól, fel húztam a ruháimat és a papucsomba bele lépve kisiettem az ajtón. Dominik mikor meglátott elmosolyodott és elrakta a telefonját.
-Gyors voltál.-nézett le rám miközben beszálltunk a liftbe.
-Nem szeretek tollászkodni. Ha olyan helyre megyek ahova ki kell öltözni, arra egy hétig spanolom magam, illetve elvárom, hogy egy hónappal legalább szóljanak előtte, hogy fel tudjak készülni rá.
-Akkor nem tartozol a csajos csajok közé.-nem kérdezte, kijelentette.
-Nem mondom, hogy nem tartozom közéjük, mert van műkörmöm, néha szeretem magam ki sminkelni, és szeretek vásárolni, ha lenne kivel össze bújnom, azt is szívesen csinálnám, de összességében távol álljon tőlem, hogy minden nap kicicomázzam magam.
-Szóval akkor a melegítő a kedvenc ruhád?-mosolygott.
-És a tornacipő.-időközben beértünk az ebédlőbe. Már mindenki lent volt, így kíváncsi tekintetek közepette ültünk a maradék két üres helyre.
-Ugye tudod, hogy most menni fognak a találgatások.-suttogta oda nekem evés közben.
-Nem baj, kíváncsi vagyok mekkora fantáziájuk van.-kuncogtam halkan.
-Majd este megnézzük a Messenger csoportot.
-Az tényleg létezik? Azt hittem csak rajongói kitaláció.-néztem rá hitetlenkedve.
-Mit gondoltál az ős korba élünk?-jót mosolygott rajtam. Miután megettük a kaját, Rossi még értékelte a napot és elmondta a holnapi programot. Kaja után felmentünk a szobáinkhoz.
-Egy fél óra múlva megyek.-hajolt hozzám Dominik és ismét egy finom puszival ajándékozott meg, de ezt most Bendi és Szofi is látta. Ó istenem mit kapok én ezért. Beléptem a szobámba, de az ajtót nem tudtam becsukni, ugyanis Szofi loholt a seggembe.
-Na jól van kisasszony! Ez mi volt?-állt meg velem szemben, miközben én leültem az ágyra.
-Hát nem ez volt már az első.-vörösödtem el.
-Mit mondtál?-vonta fel a szemöldökét.
-Ma délután kaptam már tőle kettőt.
-Akkor nálad volt, miközben én Bendinél voltam?-láttam az arcán, hogy leesett neki, hogy mit mondott.
-Hallgatlak.-mosolyogtam rá.
-Nem történt semmi, csak csókoloztunk. Még össze se feküdtem vele. Tetszik. Jól néz ki. Jól elbeszélgetünk, ennyi. De valamiért nem akarom, hogy össze feküdjünk. Most még nem. Több időt akarok vele tölteni.
-Szofi!?
-Most mi van? Inkább azt mondd, hogy te és Szoboszlai.
-Csak beszélgetünk, meg kaptam tőle puszit, meg megölelt. Ennyi.-rántottam meg a vállam.