Blanka (Sz.D. fanfiction)

9. Fejezet

Blanka szemszöge

Eljött a szombat. A meccs napja. Reggel Dominikkal ébredtem. Édes csókolózásba kezdtünk, majd eltűnt a szobámból. Reggeli után több mint 3 órás próba várt minket. Miután végeztünk egy gyors ebéd után a szobámba mentem és nagyjából össze pakoltam a cuccom, ugyanis csak holnap délután megyünk haza. Ha fiúk nyernek megyünk bulizni vissza Pestre. Nagy pakolás közbe észre se vettem, hogy Dominik belépett a szobámba.
-A bulis cuccot nem kell hoznod magaddal. Kocsival megyünk be.
-És akkor, így hogy akartok inni?
-Hát majd csak az nem iszik aki vezet. 5 kocsiba amúgy is beférünk. Nekem az ivászatnál van így is fontosabb dolgom.-villantotta rám mosolyát.
-Fontosabb?
-Rád kell vigyáznom hercegnő.
-Köszi, de tudok magamra vigyázni.-legyintettem.
-Nem baj. Nem szeretném, ha mindenféle részeg emberek megkörnyékeznének.
-Dominik két dolog. Első. Van már egy apám, nem kérek még egyet köszönöm. Második. Nem kell pesztra nagy lány vagyok köszönöm.
-Akkor meg azért nem fogok inni, hogy részegen ne vessem rád magam.-ránotta meg a vállát. Kiszedtem a fellépő ruhámat és át raktam abba a táskába amit viszek magammal.
-Azta. Ez nagyon menő.-mérte végig a focista a dresst. A fehér elasztik ruha egyik ujja végig kalocsai mintás csipkéből volt, ugyanebből volt a felcsatolható szoknya része is. Illetve magába a fehér elasztikus anyagba is volt varva ebből a csipkés anyagból, illetve az egész full strasz köves volt. A ruha másik ujja rövidre volt vágva szóval azt a karomat nem fedte semmi. Így látszanak a tetoválásaim majd benne. Elraktam hozzá a zoknit és úgy döntöttem elkészültem. Már csak Szofinak kell a hajamat megcsinálnia, illetve nekem az övét.
-Köszönöm, Szofival ketten terveztük. Hol van ez a lány?-mérgelődtem. Kisvártatva ki vágódott az ajtó és a barátném Bendivel az oldalán jelent meg.
-Na végre.-csaptam össze a kezem-Nem fogunk elkészülni. Mit csináltatok eddig?-Bendi és Szofi sejtelmesen egymásra néztek.
-Hát ízé...-vakarta Bendi a tarkóját.
-Jó nem akarom tudni köszi.-forgattam meg a szemem.
-Ki fognak esni.-szólt rám Dominik. Fújtatva ültem le a székre, Szofi pedig neki állt a hajamnak. A végén bele kötötte a szalagot, majd a nyakamra a táncos gyöngyöt. Helyet cseréltünk, majd én is befontam az ő haját, felkötöttem a szalagot neki, meg a gyöngyöt, majd egymást kisminkelve késznek nyilvánítottuk magunkat.
-Csajok.-szólt Bendi-Szeretnénk nektek valamit adni.
-Ebbe kell szurkolnotok este.-mondta Dominik.
Mindketten egy egy mezt húztak elő. Én kaptam egy Szoboszlaisat, Szofi pedig egy Bollásat. De édesek. Istenem. Oda léptem Dominikhoz és átöleltem a nyakát.
-Ez nagyon cuki. Köszönöm.-pipiskedve nyomtam egy puszit a szájára, de ő úgy gondolta, hogy elmélyíti a csókunkat és szorosan átölelt.
-Jól van gyerekek menjetek szobára.-tapsikolt Bendi. Dominik figyelmen kívül hagyva barátját az ölébe kapott és mégjobban ajkaim után kapott. Nevetve húzódtam el tőle.

Hátizsákommal és a cipőimmel a kezembe szálltam fel a buszra. Mivel Szofival nem tudtuk kinek hol van a kis megszokott helye a buszon így utoljára léptünk fel. Ahogy haladtam a székek között egy kitetovált kar nyúlt ki értem és húzott le maga mellé.
-Engem kerestél?-nézett rám vigyorogva Dominik.
-Hát talán.-rántottam meg a vállam. Levettem a hátizsákom és a cipőm mellé raktam a földre. Dominik magához húzott és egy apró puszit nyomott a homlokomra.
-Ha rúgok ma gólt, akkor az a tiéd lesz.-suttogta a fülembe.
-Miért te tudsz olyat is?-kérdeztem vissza.
-Ejj kicsi lány ha tudnád miket tudok akkor nem kérdeznél vissza.
-Igen? Kérlek mutass valamit.-én meg az a nagy szám. Miért fröltölök vele? Miért?
-Sajnos nem vagyunk kettesben.
-Erre én is rájöttem.
-Elég szemtelen vagy nem gondolod?-nevettet.
-Van két szemem köszi.-vigyorogtam. Csak megrázta a fejét és finoman megcsókolt. Hamar felértünk a stadionhoz. Leszálltunk és becaplattunk. Szofi és én a nekünk kijelölt öltözőbe mentünk és a bemelegítős cuccunkba átöltözve léptünk ki az ajtón. Amandával hármasban sétáltunk a pálya közepén lerakott színpadhoz. A fiúk éppen a pályát járták körbe. Mi felmentünk a színpadra és beálltunk. Amanda intett a zene felelősnek. A zene ahogy elindult elkezdett forogni alattunk a pódium. Nem volt gyors, sőt egészen észre vehetetlen volt mégis szörnyen instabilnak éreztem.
-Jól van lányok egész jó, bár mindkettőtökön azt látom hogy féltek.-jött oda Amanda.
-Nem mondom, hogy érzem, hogy forog, de elég instabilnak érzem.-mondtam miután ittam egy kortyot.
-Én azt érzem, hogy egy kicsit mintha billegne.-mondta Szofi.
-Még egy párszor elpróbáljuk, remélem megszokjátok.
-Hölgyek ez valami csodálatoson mutat kívülről.-jött oda Rossi.
-Köszönjük szépen.-mosolygott Szofi. A pályát ellepték a focisták, mivel, hogy a szerbek is megjöttek. A két csapat játékosai a színpad köré gyűltek. Domára néztem, aki egy biztató mosolyt küldött felém. Szofival újra felálltunk és ismét neki kezdtünk. Most már egyáltalán nem volt rossz. A műsor végén mindkét csapat tagjai megtapsoltak minket. Meghajoltunk a mi srácainknak is meg a szerbeknek is. Még egy párszor elpróbáltuk, majd remegő lábakkal ültünk le a színpad szélére. Nagyot kortyoltam a kulacsomból, közbe Amandát hallgattam.
-Csajok ez nagyszerű volt. Ha este is így toljátok fel fog robbanni a stadion.
-Bizony ám, fantasztikusak voltatok.-ölelte át Amandát Vince.
-Szia Vince.-köszöntünk Szofival.
-Sziasztok. Édesem.-nyomott puszit Amanda szájára. Rossi lépett oda hozzánk és kezet fogott Vincével.
-Mester.-mosolygott rá Vince.
-Vince örülök, hogy ismerjük egymást. A lányok fantasztikusak. Amit a héten is tettek a táborba. Fenomenális, meg van az új kedvenc sportágam. Ilyen gyönyörű lányok, ilyen kemény munkát végeznek ez valami csodálatos.-vigyorogva hallgattam a szövetségi kapitány áradozását. Közben Szoboszlai lépett oda hozzám, egyáltalán nem zavarta, hogy mindenki minket néz. Átölelt és közbe a fülembe sutogott.
-Tőlem is remeghetne így a lábad.
-Hülye.-nevettem.
-Bámulatosak voltatok.-húzodott el tőlem és a két combom mellett támaszkodott meg.
-Köszi.-mosolyogtam.
-Dominik...-szólt Rossi.
-Igen Mester?-fordult meg a két lábam között.
-Ugye nem csajozol fiam?
-Mester én? De hát tudja, hogy nem.
-Igen pont ezt látom. Azért Blanka vigyázz vele. Ja meg légyszives kicsit az egoizmusát építsd le.-mosolygott ránk a Mester.
-Rendben Mester észben tartom.-öleltem át a focista nyakát és magamhoz húzva egy puszit nyomtam az arcára. Dominik arcán elterült egy hatalmas mosoly. A fiú a hátára kapva indult el befelé velem.
-Büdős és izzadt vagyok.-mondtam Dominak.
-Hamarosan én is az leszek.-rántotta meg a vállát. Bevitt a játékos kijáróig ott pedig letett és felém fordult.-Akkor ma szurkolsz nekem?
-Miért kinek kéne még szurkolnom?
-Nem tudom, azt hittem megtetszett valamelyik szerb játékos.-döntötte a homlokát az enyémnek.
-Bolond vagy.-kuncogtam.-Öltöznöm kellene.
-Jól van. Innen foglak nézni.-mutatott maga mellé.
-Reméltem is.-mosolyogtam. Apró puszit adott a számra, majd elengedett. Beléptem az öltözőbe és neki álltam készülődni. Szofi még igazított egyet a sminkemen, majd teljes harci díszbe léptünk ki a folyosóra. A játékos kijáróba már lézengtek a srácok meccs szerelésben. Hamarosan kezdünk. Éreztem ahogy az adrenalin és a lámpa láz végig fut bennem. A stadion lassan megtelt, már hangoskodtak a szurkolók. Két kéz kúszott a derekamra. Megpördültem a tengelyem körül és a focistára mosolyogtam.
-Ne ölelgess, nem akarok holnap címlapon lenni.-mondtam neki.
-Jól van főnökasszony, ahogy te szeretnéd.-mosolyodott el ő is. Nagyjából mindenki kint volt a játékos kijáróba. Elővettem a telefonom.
-Srácok tolunk egy képet?-fordultam a focisták felé. Mindenki mosolyogva bólogatott. Magam felé fordítottam a telefont. Mindenki beállt mögém, Dominik azért sunyiba átölelte a derekam. Belemsolyogtunk a kamerába. Kitettem a képet Insta sztoriba és megjelöltem rajta mindenkit. A telefont az éppen arra járó Amanda kezébe nyomtam. Szofival egymás kezét szorongatva álltunk.
-Készen állsz?-kérdeztem.
-Koppon van a stadion, otthon a tv-k előtt pedig egy komplett ország ül. Őszintén? Nem.-nézett rám.
-Akkor jó mert én se.-nevettem. Hirtelen Dominik hajolt be elém és egy óvatos puszit nyomott ajkaimra. Kitágult szemekkel néztem vissza rá, majd oldalra ahol egy férfi állt a kamerával. Ennyit arról, hogy ne legyünk címlapon. Szofi halkan kuncogott mellettem. Elkezdődött a show, minket pedig fel konferáltak. Szofival kézen fogva futottunk ki, közbe integettünk. Felmásztunk a színpadra és beálltunk. A zene elindult. Ösztönösen csináltam minden mozdulatot. Szinte felse tűnt, hogy már a vége felé járunk a koreonak. A tömeg körülöttünk üvöltött. Meghajoltunk és nagy integetések közepette elhagytuk a pályát.
-Csodás voltál.-rántott magához Dominik ahogy elhaladtam mellette.
-Köszönöm.-öleltem át és egy puszit nyomtam az arcára. Elengedtem a focistát és az öltözőbe mentem. Szofival gyorsan átöltöztünk és mentünk is a helyükre.

Dominik szemszöge

A lányok hatalmas showt csináltak. Szívem szerint Blankát össze vissza csókoltam volna, de szerintem így is címlapon leszünk. Nem akarom, hogy szét szedjék. A csapattal a hátam mögött vonultam ki és álltunk fel. Imádom ezt az érzést. Hihetetlen jó és persze nagy felelősség is. A szokásos dolgok után felálltunk a pályára. Kinéztem a kispad fölé. Blankáék ott ültek a tőlünk kapott mezbe, még sminkes arcal. Rá mosolyogtam. Válaszul küldött egy puszit. Elkezdődött a meccs innentől pedig magamra és a játékra koncentráltam. Végig éreztem, hogy a kezünkben van a meccs. Barni rúgott is egy gólt. De aztán jött a válasz. Majd mi ismét válaszoltunk. A félidőben 2-1-gyel mentünk az öltözőben. Miután a Mester elmondta amit szeretett volna felálltam.
-Srácok! Ez nem csak nekünk fontos meccs, hanem az ott kint és a tv előtt ülő több millió embernek is. Ő értük és a magyar fociért is harcolunk. Szerintem nem tévedek, ha azt szeretnénk, hogy a kisgyerekek ne Messis meg az ehhez hasonló mezeket vegyék, hanem azokat amin a mi nevünk van. De ezért tenni kell. Ma este kell érte tenni, mert ma vagyunk itt. Szóval mindent bele, szedjük össze magunkat és nyerjük meg ne csak a meccset hanem a csoportot is. Nem szabad több gólt rúgniuk értve vagyok?
A srácok körém álltak és egy hangos Magyarország után kisétáltunk. A kispad felé néztem. Blanka is engem nézett. "Legjobb vagy" tátogta nekem. Egy kacsintás és egy puszi küldés után vissza sétáltam a pályára. Újra indult a játék. Végig küzdöttünk. Annyira akartam, hogy nyerjünk. Megszólalt a sípszó. A bíró lefújta a meccset. Nyertünk. A fiúkkal egymás nyakába ugrálva örültünk. Oda mentünk a szurkolókhoz el énekelni a Himnuszt. Miután mindenki kiörömködte magát elindultunk befelé. Már épp beértem volna az öltözőbe mikor elfojtott angol beszédre és halk sírásra lettem figyelmes. Elindultam a hangok irányába és egy sötét félre eső folyosóra lyukadtam ki. A falnál Blanit és egy szerb játékost láttam. Elindultam feléjük.
-Mi a probléma?-szólaltam meg angolul.
-Kis kurvád nem igazán engedi, hogy hozzá érjek.-kaffantotta oda nekem. Anyád a kis kurva. Blani sírva nézett rám.
-Doma segíts.-mondta magyarul. Ellöktem előle a szerbet.
-Ha valami bajod van, akkor nekem szóljál.-löktem még egyet rajta.
-Ugyan Dominik, azt hittem osztozhatunk.-vigyorodott el.
-Elhitted! Ő nem játék szer, szóval kopj le vagy úgy megverlek, hogy többet nem kell pályára állnod.-Blani előtt álltam. Éreztem ahogy remegve nekem dől. A szerb játékos morgott valamit az anya nyelvén, majd elsétált. Gondoltam, hogy fontosabb a karrierje.
-Jól vagy kicsim?-fordultam a lány felé és átöleltem.
-Bántani akart.-vette szakadozva a levegőt. Úgy kapaszkodott belém, mintha többet nem látna.
-Itt vagyok, már nem nyúlhat hozzád édes.-reméltem, hogy azzal hogy becézgetem és szorosan ölelem, megnyugszik. Rám nézett könnyes szemeivel. Sminkje egy kicsit elmosódott, de így is gyönyörű volt. Finom csókot nyomtam az ajkaira. Most ő mélyítette el. Óvatosan az ölembe vettem és finoman a falnak nyomtam. Levegő hiány miatt válltunk el.
-Ígérem többet senki nem bánthat. Megvédlek.-döntöttem a homlokom az övének.
-Köszönöm.-még szipogott egy kicsit. Addig nem engedtem el amíg meg nem nyugszik.
-Gyere menjünk. Át kell mindkettőnknek öltözni.-fogtam meg a kezét és kihúztam a sötét folyosóról. Elém sétált.
-Tetszik a mezed vöröske.-mondtam neki mosolyogva.
-Ugye milyen jó? Úgy kaptam egy cuki fiútól.-fordult vissza és elvigyorodott.
-A válogatott legjobb játékosának a neve van rajta, a srác nem csak cuki, hanem egyenesen egy fő nyeremény ha ilyen mezeket kapsz tőle.
-Hát sajnos nem osztom ezt a véleményt. Nem ő a legjobb játékos. De ahogy gondolod.-milyen kis pimasz.
-Jól van kis lány ezt még megbeszéljük.-néztem rá az öltöző előtt állva. Egy puszit küldött majd eltűnt az ajtó mögött. Fejemet rázva, hatalmas mosollyal az arcomon csattogtam be az öltözőben, ahol a fiúk őrjöngtek. Én is bekapcsolódtam. Miután kiörömködtük magunkat lezuhanyoztunk és kifelé indultunk. Kint már üres volt a stadion így kicsattogtunk a buszhoz. A lányok már fent ültek. Lehuppantam a vörös hajú lány mellé és hatalmas csókot nyomtam ajkaira.
-Mi van sztárfocista?-mosolygott rám. Megforgattam a szemeimet és magamhoz húztam.
-Nem vagyok az.
-Eddig te voltál úgy oda magadtól.-kuncogott. Olyan édes ahogy mosolyog. Egésznap tudtam volna nézni, csodálni. Gyönyörű lány. Azt hiszem bevallhatom, hogy bele szerettem. Első látásra. Első beszélgetésre. Első mindenre. Úgy éreztem, hogy nincs nyugtom, ha ő nincs mellettem. Szerelmes lettem Blankába. Menthetetlenül.

Sziasztok!
Utólag is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek. Itt egy újabb rész. A nagy családi évesek után kis lazításnak is elmegy.
Szaszka