Sorsszerű találkozás

8/a. Matthew

- Hidd el, ezen vagyok, de van itt egy számomra igencsak ismeretlen tényező. Nem tudom képes leszek-e felülkerekedni rajta és kezelni a helyzetet, megfelelni a kihívásoknak.

- Miről beszélsz, ne talányokban fejezd már ki magad az istenért, ez nem jellemző rád.

- Julien nem lát, elveszítette a szeme világát pár évvel ezelőtt egy balesetben.

- Hát, nem mondom, ez más megvilágításba helyezi a dolgokat, de nem úgy nézett ki, mint akit ez annyira zavarna. Ha bejön neked, mint ahogy mondod, vágj bele, aztán kiderül szerintem elég rövid idő alatt, hogy együtt tudsz-e élni ezzel a ténnyel, vagy megfutamodsz a nehézségek elől. Ami nem lenne rád jellemző, mert már eddig is sok mindennel megbirkóztál. S jól hallottam, ahogy a nevét mondtad? Francia ő is? – húzódott mosolyra a szája.

- Nem megfutamodni akarok én, inkább becserkészni Mr. Bűnre csábítót – nevettem fel felszabadultan. S, igen, jól hallottad francia származású, nevezetesen kanadai francia gyökerei vannak.

- Hogy is nevezted, Mr. Bűnre csábító? - ezzel felröhögött és a térdét csapkodta jókedvében, majd istenesen hátba vágott. Na, menj Főnök gondolkozni, terveket szőni, engem meg hagyjál főzni.

- Oké, az irodámban leszek, ha kellenék, vagy keresnének – ezzel ott hagytam a konyhában.

Az irodámba érve láttam, hogy már jól benne járunk a délelőttben és átfutott a fejemen, hogy vajon mit csinálhat Julien, mit szólna hozzá, ha felhívnám. Nem tartana rámenősnek, hogy már délelőtt hívom, alig pár órával az után, hogy a háza ajtajában elköszöntünk? Egye fene, nem érdekel, mit gondol – na, jó egy kicsit mégis -, s már tárcsázom is. Hosszan kicseng, már azt hiszem, hogy fel sem veszi, mikor beleszól egy idősebbnek tűnő női hang.

- Mr. Lefevre telefonját hívta, Terez, vagyok a házvezetőnője, jó napot kívánok!

- Jó napot, Matthew Freeman vagyok, és .......

- Á, üdvözlöm Mr. Freeman! – szakít félbe gyorsan. Az úr alszik, mert reggelig dolgozott, de meghagyta nekem, hogy ha Ön keresné, feltétlenül keltsem fel.

- Hm, ne keltse fel énmiattam, majd hívom később – és átfutott a fejemen, amit mondott. Egész éjszaka dolgozott? De hát nem is lát! Akkor meg hogy és mégis mit? Ahogy ezt így végig futtattam a fejemben – mint egy ellenőrző programot -, már meg is szólalt Julien álomtól rekedtes szexi hangja.

- Hello Matthew! – és hallottam, ahogy egy ásítást igyekszik elfojtani éppen.

Alig bírtam elnyomni egy kéjes nyögést a hangját meghallva és elképzelve őt az ágyban meztelenül, de aztán gondolatban fejbe kólintottam magamat. De kétség kívül legyezgette a hiúságomat, hogy meghagyta, ha én keresném, keltse fel, aztán gyorsan viszonoztam a köszöntését.

- Hello Julien, jó reggelt! Elnézést, hogy felkeltettelek, nem tudtam, hogy alszol, nem akartalak megzavarni. Mondtam a házvezetőnődnek, hogy majd visszahívlak később.

- Semmi baj Matt, felébredtem a telefon hangjára és alapból elég rosszul alszom.

- Ezért dolgoztad végig az éjszakát?

- Jaj, Terez megint nem tudta tartani a száját – hallottam meg egy újabb ásítását – és felnevettem.

- Megkérdezhetem, hogy mit dolgozol az álmatlan éjszakáidon? Már, ha nem vagyok nagyon rámenős?

Amíg a válaszára vártam az agyam vetítőfalán megjelent a szemüveg nélküli, borzas hajú, kéjesen nyújtózkodó Julien képe és hangosan sóhajtottam egyet.

- Mi történt Matt, miért sóhajtottál akkorát, hogy még idáig is elhallatszott? És nem jellemző rám az éjszakai munka – már sajnos nem -, de az este nem tudtam ellenállni, mindenáron meg akartam csinálni, amit a fejembe vettem.

- - Khm...., hogy miért is sóhajtottam? Hát, hogy teljesen őszinte legyek hozzád.......és kivártam pár pillanatot -, elképzeltelek az ágyban, most hogy nézhetsz ki – erre hallottam, hogy hangosan beszívja a levegőt.

- Nagyon sejtelmesen nyilatkozol erről a munkáról, tán csak nem valami titkos ügynök vagy? – nevettem fel.

- Imádom a hangodat -, mondtam már? S, nem, nem vagyok titkos ügynök, és úgy látom, eléggé élénk lehet a fantáziád – hallottam ki a mosolyt a hangjából.

- Hm, ez kifejezetten flörtölésnek hangzott, és nem mondtad még, alkalom sem igen adódott volna eddig rá.

- Valóban így van, igazad van, majd ezután többet mondom – erre akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem Julien is meghallhatta a vonal túlsó végén -, aztán folytatta. Majd alkalomadtán megmutatom mit dolgoztam az éjjel, már ha érdekel.

Már szinte hiperventiláltam úgy kapkodtam a levegőt. Ezek szerint komolyan gondolja, hogy ismerkedjünk továbbra is, netalán kapcsolatot is akar? Huhh, Matt, ne szaladj ennyire előre, mert koppanni fogsz, s rosszul esik majd a csalódás – korholtam magam gondolatban.

- Nagyon elcsendesedtél, nem tetszik talán, amit mondtam? Gyors vagyok, lerohantalak? – kérdezte bizonytalanabb hangon. Én meg csak ujjongani tudtam magamban, nem mertem még hangot sem adni az örömömnek, de valamit mégis válaszolnom illett.

- Julien! Nagyon is kedvemre való, amit mondtál, csak hihetetlen, felfoghatatlan ez még számomra. És nem rohantál le, a gyorsaságról meg annyi a véleményem, hogy nem vagyunk már „nyeretlen kétévesek", kinőttünk mindketten a tini korból. Feleslegesnek tartom én is a plusz körök futását, különben is én hívtalak.

- Örülök, hogy Te is így gondolod Matt! Akkor jöjjön a következő kérdésem, mikor találkozunk?

- Mit szólnál hozzá, ha együtt ebédelnénk? Vinnék neked, azaz magunknak valami finomat és nálad költenénk el az ebédet?

- Tökéletes lesz, remélni sem mertem volna. Mivel már tudod, hogy hová kell jönni, csak annyi kérésem van, hogy szólj ide kérlek, mikor elindulsz.

- Rendben van, most megyek és készíttetek Jacques-kal valami különlegeset számodra. Még valamit Julien,- nem vagy allergiás valamire?

- Nem, semmire nem vagyok allergiás. És Matt!

- Igen, hallgatlak Julien!

- Alig várom az újabb találkozásunkat!

- Én is így vagyok vele, gondolom már rájöhettél.....