The Perfect Enemy

3. Fejezet

                                   Hunter

- Rose! Kérem hozzon be az irodámba nekem egy kávét. MOST!- ezzel kinyomtam a központi telefont. Semmi kérem, semmi köszönöm. Rose az asszisztensem, így már megszokhatta tőlem ezt. Na meg persze azt is hogy az irodám íróasztalán hátulról dugom meg ha éppen ahhoz van kedvem. Ez vagyok én. Nyers, Magabiztos, picit bunkó, nőcsábász.
Hatalmas tölgyfa asztalom mögött ülve kibámultam az irodám üvegfalán ami által elém tárult a gyönyörű városunk, így amíg vártam a kávémra, eszembe jutott a tegnap esti látogatásom a szüleimnél.
Péntek este, amikor beugrottam a szüleim villájába, Grill partyt szerveztek apám golf klubbos barátainak. Az egyik házaspárt ismertem gyermekkoromból. Annak a kövér lánynak a szülei aki az osztálytársam volt. Picit gondolkodtam a nevén majd beugrott, Bella. Hirtelen rossz érzés támadt bennem. Megbánás, és sajnálat. Felnőtt fejjel már sajnálom, hogy ennyire megaláztam állandóan. Na nem mintha most nem szívnám állandóan a vérét az alkata miatt, de azért nem olyan durván mint gyerekként.
Hirtelen ötlet vezérelve rákerestem az Instagramon. Vajon hogy nézhet ki napjainkban a kis dagadt Bella?
Beütöttem a nevét a keresőbe, ééés meg is van. Ez az.
Hűha.
Jobb mint amire számítottam.
Szegény lány még mindig jó húsban van, de az arca egészen szép lett.
Mondjuk a két barátnőjét bármikor megraknám az irodámban, vagy bárhol. Két gyönyörű modell csaj áll Bella mellett.
Lám-lám,egy diploma osztó  a Harvardon. Igazi okos tojás maradt, mint régen volt.
Egyre több és több képet nézek meg róla. Hirtelen azon kapom magam, hogy hangosan mondogatom, milyen kellemes az arca . Megráztam a fejem!
Jesszus Hunter térj már észhez! Ez nem egy modell alkatú csaj.
Te csak ilyeneket fektetsz meg. Csinos, hosszú lábú modell csajokat.
Halk kopogás törte meg a gondolataimat.
- Jöjjön be. - szóltam Rosenak az asszisztensemnek.
- Meghoztam a kávéját Uram, mondta, majd belépett a hatalmas üvegajtón.
- Rendben, tegye csak le az asztalomra.
Kellett egy kis figyelem elterelés a Dagi lányról. Nem akartam rá gondolni, nem akartam a gimire gondolni, arra, hogy milyen szemétláda voltam vele.
Mélyen az asszisztensem szemébe néztem, és próbáltam megbűvölni Rose tekintetét.
- Mondja Rose! Mire lenne hajlandó, hogy biztosan megtartsa a munkáját? Tudja rengeteg jelentkező van, erre a pozícióra, és szeretném tudni, maga mennyire akarja ezt a munkát?  - Hallatszódott a hangomból a magabiztosság, az erotika.
Rose nagyot nyelt, majd így szólt: - Bármire Mr. Gunner.
- Helyes válasz Rose!
- Kérem álljon fel, és jöjjön ide. - Mutattam magam elé.
Gyönyörű, karcsú asszisztensem felállt, majd magabiztosan elém állt.
- Térdeljen  elém Rose!
Asszisztensem szó nélkül letérdelt elém, és cselekedni kezdett. Tudta mi a dolga.
Kicsatolta a nadrágszíjamat, majd az Armani öltönyöm nadrágján lehúzta cipzárt.
Megemeltem picit a csípőmet, hogy a nadrágom lentebb csússzon és könnyedén ki tudja venni hatalmas farkamat.
Asszisztensem érintésétől lassan elkezdett megmerevedni farkam, majd lassan szájába vette hatalmas műszeremet.
- Ez hatalmas. - nyögte ki két szopás között a farkamra meredt tekintettel.
- Bizony ám bébi. - mosolyogtam önelégült arccal.
- Jöhet a mélytorok, Rose? - kérdeztem, de nem vártam meg a válaszát. Azonnal megfogtam két kezemmel a tarkóját, kezem köré tekertem a haját, és erősen elkezdtem mozgatni a fejét. Előre-hátra. Teljesen ráhajtottam a fejét a farkamra, hogy kénytelen legyen bekapni a farkamat teljes hosszában. Hallottam a torkából feltörő hörgést, de nem engedtem, hogy felegyenesedjen. Imádtam, hogy az egész farkam a szájában van.
Elengedtem a fejét, és Rose azonnal felegyenesedett és köhögni kezdett. Pár köhintés után, újra bekapta. Kezével a farkam tövét masszírozta, szájával pedig a hegyét nyalogatta.
Egyre ütemesebben kezdett a keze és a szája egyszerre mozogni rajtam, és éreztem, hogy nemsokára elélvezek.
- Remélem szereted ha a szádba élveznem.
Az asszisztensem a farkammal a szájában felnézett rám, és ekkor nem bírtam tovább. Megremegett a testem és beleélveztem a szájába.
Az előttem térdelő Rose, felállt és rám mosolygott.
Megigazítottam a nadrágomat, elraktam a farkam, és ránéztem.
- Most kérem menjen a dolgára Rose.
Asszisztensem egy pillanatra elgondolkodott, de szerencsére időben észhez tért, és kisétált az irodámból.
Felvettem a kávémat az asztalról és elkezdtem lassan kortyolgatni, miközben elindítottam egy hívást.
- Trent, barátom! Mit csinálsz a délután folyamán? - kérdeztem telefonon a gyerekkori barátomtól.
- Hello Hunter. Eddig nem sok tervem volt, de gondolom te már helyettem is megtervezted.
- Pontosan. - vigyorogtam el magam, hisz Trent úgy ismer, mint senki.
- Egy óra múlva ott vagyok érted. Leugrunk kicsit Miami beachre, addigra legyél kész, nehogy várni kelljen rád. - utasítottam a barátomat.
- Akkor egy óra múlva. - ismételte el Trent, és bontotta a vonalat.
A központi telefonon felhívtam az én kis hugicámat. - Mia! Drága hugicám! - köszöntem a telefonba amikor felvette.
- Mit akarsz Hunter? Nem érek rá a hülyeségeidet hallgatni.
- Uuuuh, de harapós ma valaki. Lazulj picit hugi. Csak azért kerestelek, hogy megkérjelek, keress nekem egy új asszisztenst. Ja, és a mostanit rúgd ki!
- Már megint, Hunter? A héten ő a harmadik!
- Tudom, tudom. De mit csináljak, ha nem bírják a kiképzést.
- Milyen kiképzésről beszélsz Hunter? - hallottam a húgom hangján, hogy kezd ideges lenni.
- Ha már ennyire tudni akarod, akkor elmondom. A mostani asszisztensem sem bírja a mély torkozást. Felháborító.
Hallottam, amint a húgom mélylevegőt vesz, majd kifújja. Ezek után pedig rám csapta a telefont.
Ügy elintézve.
Az irodámból kifele menet, láttam, hogy Rosa az asszisztensi asztala mögött ült. Oda fordultam felé, és egyszerűen közöltem vele. - Ki vagy rúgva Rose! - még csak meg sem vártam, hogy reagálhasson, elindultam az autóm irányába, beültem imádott Range Roverembe, és elhajtottam.