The Perfect Enemy

4. Fejezet

                                        Bella.
                                                                 

Vasárnap reggel végre nem kellett az ébresztő órámra ébredni. Imádom az olyan reggeleket, amikor lehet picit lustálkodni.
Reggeli kávézásomkor a telefonomra pillantottam, és volt egy olvasatlan üzenetem anyától. Megírta, hogy délután négyre menjek a FiveStars nevezető étterembe. Mr. És Mrs. Gunner meghívtak, egy korai vacsorára, hogy meghitt körülmények között beszélgessünk.
Szuper.
Így is elég ideges voltam, hogy velük kell találkoznom, ráadásul egy ilyen előkelő, puccos étterembe megyünk. A Five Stars-ba Minimum fél évvel előre kell be jelentkezni, hogy asztalt tudjon az ember foglalni. Elképesztő.
Egyre jobban szorongtam, így inkább rávettem magam, hogy vegyek egy forró fürdőt, és kigondoljam, hogy mit is fogok felvenni.
- Jesszus, nincs is megfelelő ruhám, egy ilyen puccos helyre. - Fogott el a pánik, de aztán bevillant, hogy nemrégiben turiztam egy gyönyörű Calvin Klein bőszárú nadrágot.
Fürdés után elkezdtem készülődni, mivel nem akartam elkésni a találkozóról. Utálok késni, de az esetek nagy részében, sajnos mégis sikerül valahol megcsúszni az idővel.
Elővettem a szekrényemből a legújabb Calvin Klein szerzeményemet, majd belebújtam az elegáns fehér nadrágomba. Pont jó a méret. Felvettem egy Bézs színű bordázott anyagú magasított nyakú elegáns felsőt, és egy hosszított fazonú modern fehér zakót.
Felhajtottam a zakóm úját a könyököm alá.
Az ékszeres dobozból elő húztam egy egyszerű hosszított nyakláncot amely a mellem aláig ért, majd előhalásztam arany láncos  Machel Kors bézs mini oldal táskámat, amelybe csak a telefonom plusz egy kulcs fért bele.
Beszaladtam a fürdőszobába, hogy átvasaljam a hajamat ahol picit megtörte a hajgumi.
Sminkelni nem szoktam magam, mivel nem igazán vagyok jó benne, így általában kihagyom.
Egy szempilla spirál, szemceruza és egy lágy rúzs! Ennyi fért bele tudásomba.
Elővettem a cipős szekrényből a bézs magassarkú Szandálomat. Belebújtam, felkaptam a MK táskámat, és az arany láncos pántot keresztbe akasztottam a vállamon.
Bele néztem a tükörbe. Egész jó Bella!
Igaz lehetne 2-3 számmal kisebb ruhaméretem, mert akkor még azt is mondanám, hogy dögös vagyok. De így is meg voltam elégedve azzal amit látok. Igaz, csak a ruha összeállításomért voltam oda, és az alakomat meg utáltam, de már megtanultam ebben a testben élni.
Elindultam a lakásom alatti mélygarázsba ahol az autóm parkolt. Beültem a gyönyörű fehér Rang Rover terepjárómba és kihajtottam onnan.
Minden egyes alkalommal amikor ezt az álom autót vezetem eszembe jut, hogy mekkora hálával tartozom a főnökömnek Mr.Westwoodnak, hogy ilyen jól kereshetek náluk, és megengedhetem magamnak, hogy ennek a csoda járgánynak tudom fizetni a törlesztő részleteit. Plusz mellette még egyszer egyszer hódolhatok a kedvenc hobbimnak, a turizásnak.
Imádok, turkalóba járni, igazi kincseket lehet ott találni. Mivel nagy rajongója vagyok a márkás ruháknak, de egyáltalán nem engedhetem meg magamnak, hogy újonnan megvásároljam, a turkálónak hála mindig sikerül valami extra cuccot venni fillérekért.
Úgy elkalandoztak a gondolataim vezetés közben, hogy mire észbe kaptam, már pár saroknyira voltam a FiveStars étteremtől.
Amikor megérkeztem, kerestem egy parkolót, leparkoltam terepjárómat.Négy óra lesz 3 perc múlva. Pont időben.
Mielőtt kiszálltam volna az autóból, vettem egy mély lélegzetet, hátha ez erőt ad remegő végtagjaimnak.
Mozgásra bírtam a lábam, és besétáltam az étterembe.
- Üdvözöljük a Five Stars éttermünkben! Milyen néven van a foglalása ? - üdvözölt a fiatal úr, aki a foglalásokat ellenörzi.
- Üdvözlöm, Mr. és Mrs. Gunner vendége vagyok.
- Kérem fáradjon utánam! - intett a kezével. - Mr. és Mrs. Gunner már megérkeztek.
- Köszönöm.
Az úriember oda vezetett az asztalhoz, biccentett a fejével mind a hármunknak, majd távozott.
Mr. Gunner és a felesége felálltak, hogy üdvözölhessenek.
- Bella, Üdvözöllek! Nagyon köszönöm, hogy  elfogadtad a meghívásunkat. - Felém nyújtotta a karját, hogy kezet foghassunk.
- Üdvözlöm Mr. Gunner! Én köszönöm a meghívást. - mondtam, és egy kis mosolyt csaltam az arcomra.
A feleségéhez fordultam és kezet ráztunk.
- Üdvözlöm Mrs. Gunner. Örülök, hogy újra találkoztunk.
- Drága Bella! Úgy örülök, hogy újra látlak. Gyönyörű, érett nővé cseperedtél. Nagyon jól nézel ki! -mondta hatalmas mosollyal az arcán.
Helyet foglaltunk mind a hárman, és elsőnek Mr. Gunner szólalt meg.
- Elsősorban Bella, arra szeretnénk kérni a feleségemmel, hogy tegezz minket. - elmosolyodott ő is. - olyan fiatalok, vagyunk még,nem kell öregíteni minket! - mondta, szinte nevetve.
- Rendben, köszönöm a megtiszteltetést Troy!
- Emilia és én azért szerettünk volna találkozni veled, hogy megkérjünk, dolgozz a vállalatunknál. Hallottuk a szüleidtől, hogy milyen szuper állást kaptál Mr. Westwood irodájában. Tudod én ezer éve ismerem Westwoodot, még az egyetemről. Nemrégiben beszéltem vele, ő pedig nem győzött áradozni, hogy mekkora tehetség vagy. Már most milyen tudással rendelkezel, és bizony hatalmas jövő áll előtted.
Szívet melengető érzés volt Troy szavait hallgatni. Boldogsággal töltött meg a tudat, hogy megérte/megéri az a sok befektetett munka.
Troy kedvesen folytatta. - Van egy  vállalatunk amely a Gunner Enterprise International Investments Inc. Ez egy családi biznisz. Nálunk dolgozik mind a két gyermekünk.
Lányunk  Mia, a Munkáltatási és pénzügyi részlegnek az igazgatója. Kiváló szakember és kiváló vezető lett belőle. Ő a mi kis büszkeségünk. -
Megérkezett a pincér, hogy felvegye a rendelésünket. Troy egy pohár száraz fehérbort rendelt, Emilia és én pedig egy egy Limonádét kértünk.
Amikor távozott a pincér Troy folytatta. - A jogi osztálynak az igazgatója pedig a mi szélhámos fiúnk, Hunter. - Fájdalom hasított a gyomromba amint meghallottam a nevét. - Tudod Bella, Hunternek mai napig nem nőtt be a feje lágya, nem igazán sikerült neki megkomolyodni és felnőni ahhoz a pozícióhoz amit kapott tőlünk. Nehogy félre érts minket, imádjuk a gyerekeinket, de reálisan látjuk, hogy Hunter igazgatása alatt álló jogi részlegünk, nem áll éppen rózsásan, hogy szépen fogalmazzak. -
A pincér megérkezett az italainkkal, Troy egy pohár bort, Emilia a szedres Limonádét én pedig  megkaptam a málnásat amit rendeltem.Mindegyikünk, belekortyolt italába, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy mennyire kiszáradt a szám az idegességtől.
Emilia arcán fájdalom ült ki, és rám nézett. - Tudod Bella, nagyon nehéz heteken vagyunk túl Troyyal.
- Pár héttel ezelőtt tudtam meg, hogy halálos beteg vagyok. Már csak pár hónapom maradt hátra. - Troy mondatai lesokkoltak. Rémült tekintettel figyeltem őket.
- Átlagos éves vérvizsgálatnak indult,  de sajnos hamar kiderült, hogy harmadik stádiumú tüdő daganatom van amely már átterjedt a májamra, a légcsövemre, megtámadta a vesémet. A kezelő orvos sajnos már csak pár hetet-hónapot jósol. Azt mondta, hogy megpróbálhatunk bármilyen kezelést nálam, de csak magamat kínzom. -
Miközben hallgattam Troyt könnyek szöktem a szemembe. - Igazán nagyon sajnálom Troy! - mondtam
- Így elhatároztuk Emiliaval, hogy egyelőre még nem mondjuk el a gyerekeknek. Valójában már terveztük, hogy lassan átadjuk teljes egészében a vállalatot gyermekeinknek, de amíg Hunter ennyire felelőtlen, nem engedhetjük elúszni.
- És hogy jövök én a képbe? - kérdeztem.
- Úgy, hogy kell egy kiváló jogász a vállalatunknak. Kell egy olyan ember aki segít Hunternek jó igazgatóvá válni.
- Nem Troy, ne haragudj de nem vállalhatom! - ellenkeztem hevesen.
- De miért nem Bella? Ez egy remek lehetőség lenne számodra, és hidd el nagyon jól megfizetnénk. - szólalt meg Emilia.
- Tudom, hogy ez egy hatalmas lépés lenne a karrierem szempontjából, de nem vállalhatom. En nem tudnék Hunterrel együtt dolgozni. Tudjátok gyerekként a gimiben Hunter nagyon sok lelki sérülést okozott, ami miatt eljöttem Orlandóból,  nagyon hosszú időbe telt kiheverni.
- Nagyon sajnálom amit Hunter tett vagy mondott gyerekként, de en hiszem, hogy ő egy jó ember. Vad és zabolatlan. De úgy gondoljuk Emiliaval, hogy te képes vagy betörni a fiúnkat.
Mondataikat hallgatva a szívem hevesen zakatolt, úgy éreztem bármikor elájulok.
Rengeteg gimis emlék tört fel a gondolataimba, amelyeket gondosan elnyomtam az évek során.
Lehunytam a szemem egy pillanatra, vettem egy mely levegőt, majd feltettem a kérdést.
- Milyen munka körre gondoltatok pontosan? - Magam sem hittem, hogy tényleg megkérdeztem, de mire az agyam gondolkodni tudott volna már kimondtam a gondolataimat.
- Mivel Hunter a jogi részleg igazgatója, így közvetlen alatta kellene dolgoznod. Igazgatni a jogi részleget a vállalatunknál.
"Alatta dolgozni" ismeteltem magamba Troy szavait. Na ez soha nem fog megtörténni. Soha nem fogok alatta lenni. Bármennyire is furcsa még magamnak is felismerni az érzést, de a szívem legmélyén igen is akartam izmos teste alatt feküdni.
Megráztam a fejem, hogy el hessegessem a gondolataimat.
- Arra gondoltunk Emiliaval, hogy az első évben havi 6.000 Dollár lenne a fizetésed, és ha sikerül javítani a cég statisztikáján, akkor ez folyamatosan emelkedne. Plusz cég fizetné a lakhatásodat.
- Ez csodásan hangzik, hebegtem a szavakat sokkos állapotban.
- Figyelj, Bella! Nem kell most azonnal döntened. Gondold át nyugodtan. Biztos vagyok benne, hogy most sok információt zúdítottunk a nyakadba, de mi hiszünk benned. Hiszünk abban, hogy jó döntést fogsz meghozni.
Dúltak az érzelmek a szívemben, és zakatolt az agyam a sok új információtól. Elbizonytalanodtam magamban és abban, higy képes vagyok jó döntést hozni.
A szívem legmélyéről jött egy megfogalmazhatatlan boldogság érzet, hogy Hunter mellett dolgozhatok, de ez az érzés még nekem is furcsa volt, hisz az agyam azt kiabálta, hogy utalnom kellene Huntert.
- Rendben! Elfogadom az ajánlatot! - hihetetlen, hogy kimondtam. Még fel sem fogtam, hogy elfogadtam az ajánlatukat.
- Szeretnék kérni egy hetet, hogy lerendezzek mindent a munkahelyemen, és össze tudjak pakolni a költözéshez.
- Természetesen Bella! Nagyon örülünk, hogy elfogadtad az ajánlatunkat! Köszönjük. - felém nyújtotta kezét, és kezet ráztunk.
- Akkor egy hét múlva találkozunk Orlandóban, és megbeszéljük a munka folyamatokat.
- Rendben Troy! Ott találkozunk! - mosolyogtam el magam,
Troy kérte a számlát, és közösen kisétáltunk a parkolóba.
- Mégegyszer köszönöm az ajánlatot, és azt, hogy megbíztok bennem.
- Ne viccelj Bella! Boldogok vagyunk, hogy elfogadtad, így mostmár te is a csapatunk része vagy.
Elköszöntünk egymástól, mind a ketten megöleltek, és egy-egy puszit nyomtak az arcomra. Meglepett a közvetlenség, de jólesett a lelkemnek.
Oda sétáltam Range Rover terepjárómhoz, beültem az ülésbe, bekötöttem magam, és elindultam a lakásomra.

                                                                                   ^
Négy nap telt el, hogy találkoztam Troy és Emilia Gunerrel. Hihetetlen, hogy pár nap alatt, munka mellett is sikerült minden holmimat össze pakolni és bedobozolni.
Utolsó munkanapomon Mr. Westwood és felesége személyesen is elbúcsúztak tőlem, és sok sikert kívántak a jövőben. Boldog voltam, hogy ennyire megértett és támogatott a döntésemben Mr.Westwood. Troy és ő régi, jó kapcsolatot ápoltak, így tudta mekkora lehetőséget kaptam.
Munka után bepakoltam a Range Roverbe az összes bőröndömet és dobozaimat, így másnaphajnalban  amikor elindulok Orlandóba már nem kell ezzel foglalkozni.
Szerettem volna korán ágyba bújni, hogy hátha elalszom időben, de nem így sikerült. örültem volna neki ha kipihenten indulok a valamivel több mint 2000 km-es útnak. Úgy számoltam, hogy körülbelül 20 óra alatt otthon is leszek. De ahelyett, hogy aludnék, csak kattog az agyam.
Egyfolytában Hunter jár a fejemben.
Emlékszik vajon rám ? Vagy arra hogyan bánt velem a gimiben ?
Hogyan fog reagálni, ha megtudja mi lesz az én munkám?
Vajon láthatom valahogy valamikor gyönyörű izmos testét? - jesszus, nem! Ezt ki kell töröljem az agyamból. Nem gondolhatok ilyenekre. Nem szabad. Nem és nem.
Másnap kora reggel elindultam az én szerelem autómmal, hogy vissza térjek Orlandóba.