The Perfect Enemy

5. Fejezet

                                                                                                   Hunter

Hétfő reggel apa össze hívta a szokásos hét indító Vezetői értekezletét. Apa előbb Miával beszélte át, a legfőbb teendőket.  - Mia- kislányom! Kérlek keresd fel, a múlt héten letárgyalt ügyfeleket, hogy milyen döntést hoztak a befektetésekkel kapcsolatban. Plusz vészesen közeledik az árverés időpontja is. Sikerült már megírni az árveréshez szükséges pályázati papírokat? Ha nem, akkor holnap reggel 8-ig legyen az asztalomon.
- Papa, a múlt heti 6 tárgyalásból már 5 szerződést megkötöttünk. A pályázat pedig már múlthéten be lett nyújtva. - mosolyogta el magát Mia.
- Ügyes! - halvány mosoly jelent meg apa arcán.
Apám felém fordult.
- Hunter fiam! - sóhajtott egy nagyot, amiből már tudtam, hogy egy újabb fejmosás következik. Rohadtúl utáltam a hét indító értekezleteket.
-  Már egy ideje figyelem a munkásságodat a jogi osztály igazgatója ként, de megmondom az őszintét, nem vagyok vele megelégedve mint ahogy azt minden hétfőn jelzem is neked, és kérlek, hogy változtass. Nagyon nem vagyok elégedett. Emiatt hatalmas döntést kellett meghoznunk édesanyáddal, ami elsőre rosszul érinthet, de hidd el csak a vállalat érdekeit szolgálja.
Sokk ként értek apám szavai. Nem értettem mire akar kilyukadni. Hallgatva hosszas beszédét arról, hogy mennyire komolytalan vagyok, teljesen biztos voltam benne, hogy megvonja tőlem az igazgatói munkámat. De nem ez történt, hanem egy jogász "felügyelőt" vett fel mellém, aki helyre rakja a cég jogi részlegét, és megmutatja számomra is a helyes utat igazgatóként, hiszen véleménye szerint nagy segítségre van szükségem.
- Hunter kérlek fogadd sok szeretettel Bellát!
Bella ekkor határozott léptekkel belépett a hatalmas tárgyaló terembe, majd megkerülve az asztalt megállt apám mellett.
Újabb sokk. Csak ő ne. Valami oknál fogva az agyam azonnal tiltakozni kezdett Bella ellen, így egyfolytában csak azt mantráztam magamban, hogy csak őt ne!
- Mr. Gunner - Üdvözlöm, Bella Teagen vagyok! - rideg pillantásokat vetve rám, kezét nyújtotta felém.
- Üdvözlöm Ms Teagen! - felálltam székemből, bele néztem mélyen a szemébe majd kezet ráztunk.
Elfogadtam a kis játékát, úgy viselkedtem mintha nem ismernénk egymást gyerek korunkból. Bár próbált nyugodt magabiztosságot sugallni magából, mégis a gyönyörű Smaragd zöld szeme elárulta, hogy ideges. Nagyon ideges. Hosszú másodpercekig mélyen egymás szemébe néztünk, majd hírtelen kirántotta a kezét kézfogásunkból. Egy üres szék felé fordult, majd helyet foglalt.
Mérhetetlen harag öntötte el az agyamat, éreztem ebből még sok vita fog ki alakulni apám és közöttem.
Mi a faszt gondolt apám amikor felvette ezt a csajt!
Önkéntelenül is azt éreztem, hogy bár nem helyes de akkor is meg fogom nehezíteni Bella munkáját.
Apám felé fordultam, és elkezdtem a játékot.
       - Már értem apa mire gondoltál mikor azt mondtad, hogy nagy segítségre van szükségem. - Gúnyos vigyort villantottam.
- Miért csinálod ezt apa? Mi a fasz járt az agyadban amikor felvetted..őt? Nekem nincs szükségem bébicsőszre!
Óvatos pillantást vetettem Bellára, vajon mit reagál kedves fogadtatásomra, amikor láttam, hogy a szemeit forgatja. Mi a Fasz.?!
Apám már megszokta trágár stílusom, általában nem szokott nagy jelentőséget keríteni neki, hogyha gúnyosan viselkedem valakivel, de mégis most apám arca haragos lett.
- Hunter, ne viselkedj úgy mint egy gyerek. Szánalmas.
Apa felállt vezérigazgatói székéből, ezzel jelezve, hogy a megbeszélésnek vége.
Lesokkolva ültem tovább a helyemen miközben láttam, hogy mindenki oda  megy Bellához bemutatkozni. Még Mia is. A kis áruló hugicám. Még idegesebb lettem, amikor láttam Mia milyen szívéjesen fogadta Bellát, és elkezdtek csacsogni a gimiről.... Faszom.
Apa jelzett a két csacsogó liba felé, hogy kövessék. Ahogy távolodtak a tárgyaló teremtől egyre halkabban hallottam, hogy miről beszélnek. Igazából Mia elkezdte ecsetelni, hogy melyik emeleten mit lehet megtalálni, majd beszálltak a liftbe.
Nem akartam, hogy ez megtörténjen. Nem akartam, hogy újra eszembe jussanak a gimnáziumi emlékek. Túl fájdalmas volt. Bár kívülről mindenki azt gondolta, hogy nekem milyen király lehet, hogy én vagyok a suli legmenőbb sráca, de emellett hatalmas lelki törést okoztak azok a gimis évek. Kifelé sohasem mutattam,nem hagytam, hogy bárki is lássa rajtam, hogy nekem bármi lelki sérülésem lenne, de ennek ellenére nagyon nehéz volt mutatni kifelé, hogy én vagyok a legmenőbb srác, amikor legbelül teljesen össze voltam törve.
Talán ezért voltam mindenkivel olyan undok. Talán ezért viselkedtem mindig is ilyen ridegen és fölényesen mindenkivel. Könyebb volt hatalmas falakat húzni magam köré mintsem valaki megtudja titkaimat.
Amikor felmentem a jogi osztály emeletére, láttam, hogy az irodám melletti helységet kapta meg Bella. Kurva jó.
Nem tudtam eldönteni, hogy miért utálom szegényt ennyire. Vajon a gimi miatt lehet? De valami azt sugallta, hogy nem. Utálatom forrása az, hogy olyan érzéseket váltott ki belőlem amit nem akartam. Forrt a vérem látványától. Saját magamat is lesokkoltam ezzel.
Nyitott iroda ajtaján keresztül láttam ahogy apám és Mia továbbra is rázúdítanak milliónyi tudnivalót a céggel kapcsolatban, de Bella arckifejezése teljesen nyugodt és boldog volt. Ahogy végig mértem Bellát tetőtől talpig, testtartása magabiztosságot sugallt. Nagyon bejött, hogy ilyen céltudatos.
Annak dacára, hogy Bella nem pont olyan csaj volt, mint akikhez eddigi életem során közöm volt, mégis nagyon felizgatott. Éreztem ahogy az agyamat elhagyja a vér, és átvándorol az egyre csak növekedő farkamba. Ahogy ott állt Mia mellett és társalogtak, izgató látványt nyújtott  gömbölyded alakján az a testhezálló fekete ruha.
Nem, Nem, Nem!!! Térj észhez Hunter! Ő nem tetszhet neked!
Ő nem a te súlycsoportod.
Berontottam az irodámba, és próbáltam feldolgozni az eddigi történteket.
Mérgembe felkaptam a központi telefont, és felhívtam az éppen jelenlegi asszisztensemet.
- Kurvára 5 perce van, hogy a kávém a kibaszott asztalomon legyen! Ha nem lesz itt időben, vegye úgy, hogy ki van rúgva.
Pár perccel később a csoda Trió Bella irodájából átsétáltak hozzám.
- Hunter! Szeretném ha az igazgatásod alatt álló jogi részlegről minden információt átadnál Bellának. Csak akkor fogtok tudni kiválóan együtt dolgozni, ha minden apró részletet is sikerül átrágni. - Mondanivalója után apám és Mia elköszöntek, majd elhagyták az irodámat.
- Miss Teagen! Foglaljon helyet, kérem. - intettem az író asztalommal szemben lévő hatalmas, vendég fotel felé.
- Köszönöm Mr. Gunner.
Atya ég de izgató volt hallani szájából a nevemet. Kénytelen voltam megigazítani álló farkamat a nadrágomban, de szerencsére az asztalom pont takarta ágyékomat.
Első köszönésünk alkalmával fel sem tűnt mennyire izgatóan dallamos a hangja amikor kiejti a nevemet Bella.
Éreztem, rajta, hogy kezd feszengeni. Már nem volt az a könnyed, magabiztos kisugárzása mint amikor apámmal beszélgetett.
Bella feszült lett. Láttam rajta, hogy harcol az érzelmeivel.
Kettőnk között megragadt feszült csendet Hál'istennek megtörte asszisztensem kopogása.
- Mr. Gunner! Meghoztam a kávéját. Ne haragudjon, hogy késtem vele. Kérem ne rúgjon ki. Esküszöm, többet nem fordul elő.
Láttam szemem sarkából, hogy Bella nem lepődött meg az asszisztensem nyálas viselkedésétől, egyszerűen csak forgatta a szemét. Ismét.
Mi van?
Mégis mi a faszt gondol, hogy forgatja rám a szemeit. És miért izgatott fel az az apróság?
Intettem az asszisztensemnek, hogy elmehet.
- Megkérdezhetem Miss. Teagen, hogy mi ilyen érdekes ön számára, hogy forgatta rám a szemeit már kettő alkalommal is a mai nap folyamán?
- Tudja Mr. Gunner, maga semmit sem változott a gimnáziumi éveink óta. Ugyanaz  az arrogáns seggfej maradt mint gyerekkent volt. - mondta mosolyogva mintha csak bókolt volna.
Mondata lesokkolt. Tessék?  Mi a faszt képzel ez magáról!
- Tudja Miss. Teagen, csak azzal viselkedem így aki megérdemli. Elvárom a dolgozóimtól, hogy precízen végezzék el a munkájukat. Ha kérek valamit, akkor azt időben teljesítsék.
Láttam Bella belső feszültségét. Éreztem, hogy mennyire feszülté vált mondataimtól. Tudtam, hogy ezzel feltéptem a gimis sebeket benne. Szaporán kezdte venni a levegőt. Láttam ahogy gyorsan fel- le emelkedik a mellkasa. Ekkor megpillantottam dekoltázsát. Basszus. Gyönyörű volt, ahogy a fekete ruhájának mély kivágása láttatni hagyta mind a két csodás mellének domborulatát.
Össze folyt a nyál a számban és nagyot nyeltem, hogy elfojtsam a feltörő belső hangokat.
Iszonyatosan szexi mellei vannak, es ahogy látom ezzel ő is tisztában van.
Szerettem volna kicsit oldani a feszültséget.
- Miss. Teagen, nekem hamarosan lesz egy tárgyalásom, így sajnos halasztanunk kell ezt az igencsak remek társalgást. Viszont szeretném meghívni ebédelni. Körülbelül 12 óra magasságában fog véget érni a tágyalásom. Utána mehetünk is.
- Nem fogadhatom el Mr. Gunner!
- Már pedig kötelező! - mondtam kicsit erélyesebben mint szerettem volna.
Láttam rajta, hogy nem szeretne velem ebédelni, de nem akar mar az első nem vitába szállni velem, így beleegyezett.
- Rendben, akkor később találkozunk. - ezzel felállt és elhagyta az irodámat.