The Perfect Enemy

21.Fejezet

                                                           
                                          Bella

Az agyam egyértelműen nem érti, miért is engedtem, hogy  Hunter jöjjön értem, de mivel a szívem diktált , így elolvadtam a virágcsokortól, kezeinek érintésétől. Fránya szív. Nem hagy reálisan gondolkodni. Egyértelmű Hunter viselkedésén, hogy borzalmasan érzi magát a történtek miatt, de muszáj lenne pár nap, hogy átgondoljam a brutális történéseket.
A villába való megérkezésünk után, ebéddel vártak a csajok minket. Szívmelengető érzés volt, hogy így készültek a haza érkezésemre.
A gondolataimat próbálom folyamatosan elterelni elrablásomról, ami nem volt egyszerű, hiszen még mindig voltak fizikai fájdalmaim, plusz az egész testemet borítotték horzsolások és kék-zöld foltok.
Ebéd után muszáj volt lepihennem.
Jeleztem a többiek felé  hogy én elvonulok, majd elindultam a szobámba, ahol a napokban aludtam. A helyiségbe belépve azonnal megéreztem Hunter parfümjének illatát. Itt járt.
Imádtam az illatát, miként keveredik csodás bőrének illatával. Csalás, hogy érzem az illatát, de nincs itt.
Kezembe vettem telefonomat.

Kedves  Mr. Gunner.
Szobámban elhintett parfümjének
illata sikeresen elérte a célját.
Hiány érzetet keltet  bennem.
Szép húzás! ;)

Miss Teagen!
A felvetés is sértő, hogy bármi
szándékosság lett volna benne!
Örülök, hogy ön most így érez!
*büszkefej*

Mi lenne ha megkérném, hogy
fáradjon be a szobába?
*izgatottan várakozó fej*

Nem fáradság.
Már repülök is.Köszönöm!
*baszottul boldog szivecskés szemes fej*

Várva, hogy végre beérjen szobámba Hunter, izgalom fogott el.
Legyőzhetetlen volt a szívem. Egyszerűen nem tud nélküle élni. Hunter halk kopogása után, belépett a szobába. Azonnal mosolyt csalt arcomra. Az ágyon ültem ő pedig mellém sétált, megjelent szemében a csillogás. Imádom Hunter gyönyörű égszín kék szemeit.
- Esetleg le is fogsz ülni vagy ott fogsz állni amíg alszom?
- Hát az biztos, hogy állni fogok egész végig amíg melletted fekszem! - jelentette ki zsivány vigyorral, majd helyet foglalt mellettem.
- Maga milyen pimasz, Mr. Gunner.
- Csak őszinte Miss. Teagen. - nézett a szemembe, majd kacsintott.
Nagyon hiányzott már, hogy újra mind a ketten fesztelenül tudjunk beszélgetni. Imádtam mindig is, amikor ennyire laza, flörtölő Hunterrel beszélgettem.
Miután  hátára lefeküdt mellem, én azonnal mellkasára hajtottam fejemet, karommal pedig átöleltem. Nem bírtam tovább nélküle. Kellett az érintése, kellett a szívdobogása füleimnek. Hunter mind két karjával átölelt. Imádtam érintését.
- Hiányzott, hogy így melléd tudjak feküdni! Hiányzott az illatod! - súgtam halkan.
- Nekem is szerelmem, nekem is!
- Sajnálom, hogy meg kellett tennem az áll szakítást. El sem tudod képzelni, mennyire padlóra tett engem a nemrégiben történtek.
- Hékás, mi az h áll szakítás? - emeltem meg fejemet, hogy szemébe nézzek.
- Ahogy hallod! Roxana sok fenyegetése és betörése után, muszáj volt valamit kitalálni, amíg a rendőrök elfogják őt. Mindenképp olyan terv kellett, ami hihető számára, amiben nem kételkedik. Nem volt más választásunk szerelmem, hidd el baszottúl fájt, de kénytelenek voltunk egy tervet kitalálni. Végül mindent megszerveztünk, ahhoz, hogy hihető legyen számodra és Roxana számára a szakítás. A barátnőid csak miattad repültek haza, hogy melletted legyenek első perctől a villában. Jeleztem Roxananak, hogy nézze végig a szakítást, minél hihetőbb legyen. Amint kirohantál az irodámból, Mia várt téged a lift környékén, majd kaptál tőle egy szem altatót, a Hallban várt Trent, hogy besegítsen Szergej autójába ami pont a bejárat előtt várt rád. Mia jelzett a csajoknak, hogy indulhatnak, a cuccaid pedig előre be lettek vásárolva. Minden klappolt, hogy te pár napra elvonulj szerelmi bánatodban, de biztonságban légy. Egyedül a köcsög Leo jelenlétével nem számoltunk. Pont rosszkor volt rossz helyen. Végig nézte az a szemét, hogy elvisznek, és össze rakta a képeket. Felkereste Roxanat, hogy ellenünk esküdjenek fel. Borzalmasan sajnálom szerelmem, hogy nem vettem észre mire is készül Roxana és Leo. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire képesek elmenni, csakhogy pénzhez jussanak. Undorító férgek. Soha nem tudom magamnak megbocsájtani, hogy nem tudtalak megvédeni. - Hunter még szorosabban ölelt magához. - azt is el kell fogadnom ha úgy döntesz szerelmem, hogy soha nem tudsz nekem megbocsájtani, es elhagysz! Belehalnék a gondolatba, hogy más mellett vagy boldog, de elfogadnám amiatt amin keresztül kellett menned miattam.
- Akkor te nem is akartad komolyan a szakítást? - kérdeztem elérzékenyülve.
- Persze, hogy nem. Annyira fájt azokat a szavakat kimondani, semmi nem volt abból igaz amit az irodában mondtam. Minden csak a Roxana megnyerésére ment ki. Így lehetett hiteles.
- De miért nem mondtad el a terved? - érdeklődtem mint egy óvodás aki nem fogja fel az elhangzottakat.
- El tudtad volna hitelesen játszani Roxana előtt a szakításunk fájdalmait, ha tudod, hogy színjáték? - kérdezte
- Nem. - feleltem, belátva igazát.
- Na látod, ezért kellett sajnos ! Na de most már aludj picit, elég volt ennyi infó egyenlőre!
- Igazad van, csak kérlek ne hagyj itt egyedül amíg alszom.
- Nem mozdulok sehova. Aludj nyugodtan, őrzöm az álmaid Bell!
Lehunytam a szemem, a mellkasán pihentetve fejemet. Pár perccel később, nem bírtam magamban tartani.
- Szeretlek Hunter.
- Köszönöm Bell! Szeretlek!
Csodás érzés mellette feküdni. Érezni testének melegét, csodás bőrének illatát, hallgatni szívének dobogását. Csak pár nap volt, de mégis egy örökké valóságnak tűnt a külön töltött idő. Ekkora vonzalom mellett hogy is tudnék külön tölteni pár napot?!