A mai nap töltöttem be a 18.életévemet. Tudjátok ez mit jelent?Hogy kurvára költözök el innen a picsába! Viszlát forró spanyol levegő,sziasztok dögös finombőrü pasik! VISSZAKÖLTÖZÖM OUTER BANKSBA!!
Nagyon vártam ezt a napot,te jó isten!
A leghamarabbi géppel indulok,ami ez esetben a 12.30-as. Egy óra alatt összepakoltam(vagyis inkább mindent is bepakoltam) és mostmár csak várnom kell a taxira,amiii...20 perc múlva itt lesz értem.
Ne értsetek félre,nem volt olyan rossz itt élni Barcelonában. Sőt,voltaképpen egészen szerettem itt élni. Mikor kijöttünk az eleje nagyon döcögős volt még a beilleszkedés,új iskola új barátok de szépen lassan kialakultak a kapcsolataim. Gyönyörű ország,sokkal szebb mint gondoltam volna de valahogy még sem illettem ide. Ha évek teltek volna el akkor sem illenék ide,hiszen nekem Outer Banks ben dobog a szivem valahol egy aranyszéfben Rafe szobájában.
A gondolatra,hogy talán minden este magához öleli ezt a szivet megmarkolom a nyakamban lógó Rafe feliratú nyakláncot lehunyom a szemem és elképzelem az első reakcióját mikor meglát újra. Vajon a külseje mennyit változott?Kopasz lett?Konytba fogta a haját? Van barátnője?Kérlek,ne legyen! A vicces az,hogy kopaszon és csontvékonyan is ugyanazt az embert látnám benne,úgyhogy a külseje izgatott a legkevésbé.
Biztos majd felkap,megpörget letérdel és szerelmet vall,hogy mennyire szeret és hogy egymásnak vagyunk teremtve de fura lett volna elmondani egy 14 évesnek hogy érez iránta. Igen,tuti ez lesz! Ha elérném akárhol a neten, ezekre rég választ kaptam volna. De a száma megváltozott,a közösségi médián se ő,se Sarah se Wheezie nincsen fent. Alig várom hogy lássam őket újra. Egyébként Sam azóta szintén elhagyta Outer Bankset,a csapat teljesen feloszlott. Néha beszélek vele,de ő is és énis nagyon eldoglaltak vagyunk a tanulással.Szerencse,tegnap volt az utolsó nap a gimiben,leérettségiztem végre! Szóval a nyarat Outer Banksben fogom tölteni,aztán ha úgy alakul,visszajövök de ha úgy alakul hogy jó legyen akkor maradok. Nagyon kíváncsi vagyok miből maradtam ki.
Csörög a telefonom,és a szám mellett TAXI jelenik meg,ami azt jelenti,hogy rögtön el kell hagynom a házat. Bemegyek anyáékhoz a napoaliba,de csak Fifi cica fekszik szétterülve a kanapén. Oké,persze a munka fontosabb mint elbúcsúzni a saját gyerekedtől. Megértem. Elszomorkodnék,ha még friss lenne a helyzet. De sajnos kiskorom óta ebben élek és már feladtam,hogy folyton próbálkozzak meggyőzni őket,hogy a család fontosabb mint a munka. Különben is,a valódi családom már vár engem,nincs időm ilyeneken fenn akadni! Megsimizem Fifit,a poggyászaimat a nyakamba kapom(viccelek) és elhagyom ezt a házat. SZABADSÁG!
Köszönök a mogorva képű taxisnak és bepakolom a poggyászom majd nagy örömömbe a nyakába ugrok a sofőrnek,aki nyilvánvalóan nem díjazza a boldogság-hormon túltengésemet. De ezzel sem törődöm,mégcsak el sem szégyellem magam. Ma mindent szabad,hiszen szabad vagyok!!!
Elindultunk a reptérre . A szívem szépen lassan kezdett a torkomba kúszni ahogy percről percre egyre közelebb voltam az otthonomhoz. Akkoris,ha még vagy 10 órát kell utaznom a kicseszett repülőn. Mert már csak 10 óra 13 perc és a légjármű a sötét hajnalban landol ugyanazon a talajon amit 4 évvel ezelőtt összeszorult belsőszervekkel hagytam itt. El sem hiszem,annyira boldog vagyok és izgatott,hogy szinte hallom ahogy pezseg a vérem az ereimben.
20 perc elteltével megérkeztünk a reptérre. Visszajöttek az emlékek,hiszem ugyanezen a helyen 4évvel ezelőtt a vérző sebeimet hurcoltam magammal ahogy leszálltam. Most begyógyítom ezeket a sebeket azzal,hogy felszállok. Olyan sok bennem a pozitív energia jelen pillanatban,hogy az egész testem majd felrobban tőle. Sírni tudnék. Hazamegyek és minden rendben lesz. Rafeel összejövünk,megházasodunk és Wheezie lesz a sógorom. Röhögünk majd a sneciken úgy mint régen és szórjuk a pénzt minden városban. Ennél jobb jövő számomra nem létezik. Hiányzik minden,minden arról a szigetről. A gyerekkorom,a biztonság érzet,hogy önmagam lehessek,a barátaim,a pletykák...jesszus!És most mindezt végre kapom!
Észre sem veszem,hogy nedves a szemem csak amikor legurul egy könycsepp az orcámon. Örömömben sírok. És a 4 év alatt ez az első örömkönnyem. Elmosolyodom,és remélem még ezer örömkönnyet hullajtok a jövőben otthon!
Leülök a repülőtéren a váróhelyiségbe,az órámra nézek ami azt mondja még fél óra van a felszállásig. Sóhajtok egy nagyot,és a következő 30 percet olvasásaal töltöm. Előveszem Ana Huang Twisted sorozatának 2.részét(Twisted Games) és elmerülök a hercegnő és testőre fülledt románcában.
Közben megéhezem,ezért veszek a büfében egy pizzás csigát amit két fejezet között elmajszolok.
_
Már fenn vagyok a gépen,az első osztályon és folytatom az olvasást. Imádom ezt a könyvet,kurvajó! Fontos tudni rólam,hogy nagyon szeretem a könyveket,a naplementét és a romantikát. Nagyon érzékeny lett a lelkem ez a pár év alatt,és ez sok mindenre kihat.
-Hölgyeim és uraim,kapcsolják be öveiket!A megszállást 5 percen belül megkezdjük!-szól a hangosbemondóból egy erős női hang. Az én övem bevan csatolva. Ó de még mennyire,hogy be van csatolva! Irány Obx!
—
Bár hulla fáradt vagyok,nem tudok aludni az egyre gyülemlő izgatottság miatt. Annyiszor képzeltem el az első találkozást Rafe-el,hogy ha megérintem a karomat az agyam úgy érzékeli,az ő nagy keze simogat. Olvastam,zenét hallgattam,kicsit pihentem és jegyzeteltem arról,hogy fogom berendezni a régi házat,hogy kéne csapni egy köszöntő bulit és mindenről ami az érkezésemhez kapcsolódik. Most azonban már a leszálltunk és ahogy itt állok, a téren a szívverésemet úgy érzem,mintha a lelkem kiakarna szakadni a testemből amiért még mindig nem mozdulok csak állok és bámulok magam elé. A vak sötétség miatt alig látok tovább a fényeknél,de muszáj elindulnom különben azt hiszik meghaltam és újraélesztést akarnak majd végezni rajtam.
Több mint 10 órát utaztam alvás nélkül,4 éve mindennap erről a pillanatról álmodtam de most mégis...valami gáz. Örülök,és boldog vagyok,de... sokkal inkább vagyok bizonytalan. Mivan,ha elfelejtettek?Ha már nem gondolnak rám?Ha nem várnak vissza szívesen?Ha egyedül leszek a saját otthonomban,szintúgy mint Spanyolországban?Akkor volt értelme eljönnöm? Na de,sose tudom meg ha megsem próbálom!Gyerünk lábak,induljunk el!Ezzel megemelem a földbe gyökerezett lábamat és a gyökérek apró mellékgyökéreivel együtt elkezdek sétálni a parkoló felé. Szerencsére kivan világítva,már a képernyőmet fel is nyitottam,hogy hívjam a taxit ami hazavisz de meghallok egy füttyöt a hátam mögül. Azonnal megfordulok,és az ismerős arcok láttára hullámként söpör végig a sejtjeimen a megkönnyebbülés.A vállam leejtem,a levegőt is kiengedem és a megfeszült izmaim elernyednek mikor szembe találom magam Topperrel és Kelce-el.
Rafe legjobb barátjai. Mindkettőjükről meglepettség tükröződik ahogy az álluk mosolyogva koppan a földön. Örülnek is,hogy itt vagyok de úgy néznek rám mintha szellemet látnának.
-Csípj meg,baszod ha te most tényleg itt vagy!-néz rám dermedten Kelce és lehet tényleg azt hiszi kísértet vagyok.
Elnevetem magam és a körmöm belenyomom enyhén a sötét bőrébe,mire kicsit megkönnyebbül hogy nem vagyok halott és azonnyomban mindketten átölelnek. Kelce -t és Topper-t kb 1 évvel azután ismertem meg mikor Rafe-éket és mivel Rafe legjobb barátjai voltak elég szoros kapcsolatom volt velük is. Csomó midsummers-ön,szülinapi zsúrokon és egyéb foglalatoskodásokon vettünk együtt részt. Rafe után mindketten a 2.bátyjaim.
-Visszatértem,srácok!-szorítom mindkettőjüket magamhoz a derekuknál,hiszen legalább 20 centivel magasabbak mint én, így csak idáig érem el őket. Két vadállat,élen Rafe-el és mégsem harapnak rám,csak védelmeznek bármi áron. Nagyon hálás vagyok értük!
-Na és-hogy?Miért?Ülj be a kocsiba,aludj ma nálunk!-bombáz szét Topper a szófosásával.
-Ma lettem 18,és leérettségiztem szóval amíg nem megyek egyetemre ki akarom élvezni a szabadságomat az otthonomban,az igazi barátaimmal!-nézek büszkén rájuk-És igen,megköszönném ha befogadnátok ma estére mert nagyon hulka vagyok és az én házamban valószínüleg csak por és üresség lehet,mert úgy hallottam már bem lakik benne senki.-vonom meg a vállam,majd magamban hozzáteszem"hálistennek"
-Nagyon örülönk neked csajszi!-ökölpacsizok le mindkettőjükkel és hatalmas,őszinte mosoly ül ki az arcukra mielőtt bepakolják a cuccaimat a csomagtartóba -Meg kell még várnunk egy barátunkat,Liam et elvileg veled együtt szállt le de még sehol,úgyhogy addig ülj csak be!-kacsint Kelce,és amíg ők várnak én elkezdtek olvasni,hiszen már csak az utolsó 4 fejezet van és zavarna ha azt nem olvasnám ki ma.
Addig olvastam,hogy tovább nem is emlékszem mi történt.
