Rafe szemszöge
Két perce nyitottam ki a szemem,a tegnap nagyon vad volt,Sofia az ágyamban alszik még csupaszon,és azon tűnődöm,hogy miután megmostam az arcom szétkúrom az agyát mielőtt felébredne,de abban a pillanatban hogy a kilincset lenyomom hangosan trappol le valaki a lépcsőről ordítva zokog és a hangok alapján levegőért kapkod. Sofia is felkel rá,legalábbis felemeli a kócos buksiját de mikor ki sietek az ajtón vissza is alszik.Rohanok,kapkodok egy szál alsóban a hang rezgései után,amik egészen az utcáig kivezetnek. Ninát látom a járda szélén ülve. Reszket,még mindig zokog de már zajt nem ad ki a torkán,mert nem bír többet csak a térdére hajtva a fejét rázkódik a válla. A haja kócos,a ruhája szétgyürve,szétvágdosva áll rajta,és a szivem ketté hasad,hogy nem tudom mi történt vele amiért így pánikol. Ennyire megbántottam volna tegnap? Vagy az a probléma,hogy féltékeny Sofiara? Valahol élveztem Nina perzselő tekintetét a hátam közepén mikor elvonultam Sofiaval,de nem hittem hogy ennyire nagy hatással lenne rá.
Mivel semmi ruha nincs rajtam,nem halljatja hogy leülök mellé. Csak akkor kapja fel a fejét,mikor a csupasz hátára teszem a kezem. Haragszom rá amiért itt hagyott és magával vitte mindenemet,de a mellkasom összeszorult ahogy megláttam ilyen összetörten.
Rámnéz és a szeme körül elkenve egy nagy fekete folt terül szét,ami valószínű a szempillaspirálnak köszönhető.
Az arcát fürkészem és több apró karcolást is találok a sima bőrén. Ösztönszerűen félreseprem a tincsenet az arcából és a füle mögé tűröm,mire elhúzódik. A szeme szikrákat szór és a gyenge,sebzett lány mint ha egy falat húzott volna közénk,feláll-na,de visszakényszerítem az ujjaiba kapaszkodva.
-Mi történt,Tücsök?-karolom át a vállánál,erre ő elengedi a felhúzott távolságot és a csupasz vállamba bújik. Tudom,hogy borzasztóan fájt amikor elment és mégjobban,hogy nem jött vissza,de hiszen a legjobb barátom és akkoris az lesz,ha vagy ezer másik barátja lesz. Mert mi mindig itt voltunk és leszünk is egymásnak.
-N,nagyon berúgtam és-és-remeg a hangja ahogy a combjára néz ,tele száradt foltokkal amit rá lehetne fogni bármire de mivel fiú vagyok,tudom,hogy ez mind geci. Egy csomó geci. Az aggodalmam és a sajnálatom mellett megjelenik egy sokkal erősebb érzés,a harag. Akárki tette ezt vele,végeznem kell vele. Mintha a föld tengelye megborult volna alattam,a mérgem onthatatlanná nőtt miközben reszketve elmesélte,mit tettek vele. Nem kell neveket mondania,hiszen pontosan tudom melyik az a fiú csapat aki ilyenre képes. Pár napja szívtam velük utoljára,és be kell valljam nekem is volt már ilyenben részem,mikor egy lány elájult eléggé,hogy ne ismerjen fel minket szétkúrtuk majd ott hagytuk mint egy játékot,amit elfelejtesz összerakni miután eltörted. De Ninához egy ujjal sem érhet hozzá senki sem,nemhogy ilyen megalázóan és tragikusan bántsák.
-Shh nyugodj meg minden rendben lesz!-simogatom a haját,és ahogy sírdogál a vállamon érzem ,hogy a könnyei mint a szivem sötét kamrájába gyűlnek. Minden rendben lesz,kics Tücsköm. Megfizetnek azért,amiért fájdalmat okoztak neked,azt garantálom. De a barátom nyugalma most fontosabb volt,mint az édes,könyörtelen bosszú ami minnél hamarabb lecsap rájuk.
-Hazaviszlek,jó?-puszilok bele a hajába és megfogadom,hogy úgy vigyázok rá ezentúl,mint egy porcelánbabára. Megrázza a fejét,majd megszólal.
-Üres a ház,nem volt időm berendezkedni,a ruháim és az újonnan vásárolt ciceráim hevernek mindenütt. Szeretnék maradni,veled ha nem baj.-néz fel a ködös,barna szemeivel rám,és a törékenység,ami a szemében megcsillan ugyanarra a kislányra emlékeztet,aki aznap volt,mikor az a faszfej Aron visszautasította még általánosban. És egyébként van egy enyhe érzésem,hogy egy csöppet miattam is fáj a kicsi szíve,hiszen mégiscsak itt van és én olyan mogorván...Nem,baszki Rafe,nem! Mellette vagyok mert gyerekkora óta ismerem,de muszáj emlékeznem arra,hogy az ő hiánya váltotta ki belőlem ezt az szívtelen embert.Miatta zuhantam bele ebbe szakadékba,amiből talán soha többé nem tudok kimászni.
Nem szabad bűntudatot éreznem,amiért ő elrontott.
-Mit szólnál ahhoz,hogy hazamész,átöltözöl és elviszlek valahová,hmm?-engedek egy kicsit a szorításomon a vállán,mire felnéz és hevesen bólogat.
-Ezaz kislány,ne gondolj rá,jó?Itt vagyok,minden rendben van,vagyis rendben lesz,oké?Azok a fiúk megfognak fizetni mindenestül azért,hogy összetörték a kicsi szívedet,ígérem!-puszilgatom a homlokát amivel kezdem oldani benne a feszültséget.Nina erős csajszi,nem fogja elfelejteni de megfog tanulni együttélni ezzel a traumával,és én ezért mindent megteszek.
—
-Nézd,ott van Némó!-mutat lelkesen a felettünk úszkáló bohóchalra. A bal kezében egy unikornis ízű vattacukor,míg a másikban egy fényképezőgéppel örökíti meg a legszebb,legérdekesebb állatokat. Elmosolyodom,olyan aranyos a kislányos viselkedése és a két cofba font haja,meg az az édes vanília illat...mmhmm ha nem a húgomként tekintenék rá,most azonnal a farkamra hallgatnék. Erről eszembe jut,hogy mikor a magamfajták a farkukra hallgattak egy életre szóló traumát okoztak neki,és rögtön elszégyellem magam.
-Gyere,csináljunk egy képet együtt is!-áll meg mellettem és el is kezdi kattingatni a fényképezőgépet. Néhány képen mosolygunk,néhányan grimaszolunk és készült pár rosszul elsült fotó is. Nagyon régóta úgy érzem,hogy a külvilág és a problémák megszűntek létezni magam körül mikor vele vagyok. De ezt ne mondjátok el neki,mert attól háromréteg harag áll a szívemen,amit nem tudok neki megbocsátani.
