Mikor kinyitom a szemem a hűvös ház már meleg,szerető otthonná lett. Felülök az ágyon. A szobám be van rendezve és meleg van. Nem túl meleg,de kellemes. Vanília illat van és a hideg,csupasz padló már puha szőnyeget húzott magára. Kilépek a szobából. Odalentről halk zene hallatszik és finom illat szivárog fel az orromba. A konyhában anyukámat találom. A kedvencemet főzi, húslevest és olasz tésztát.
-Anya?Hogyhogy nem dolgozol?-pattan ki a szemem
-Eljöttem hamarabb,hogy főzzek neked. Rafe nem ért rá,és hiányzol mostanában,kicsi lányom!-nyom egy cuppanós puszit a homlokomra.
Rafe nem ért rá?Hisz Rafe...
Aztán felkelek. De mostmár tényleg. Utálok álmodni,mert mindig kihatással vannak a cselekedeteimre. És most például arra cselekedem,hogy összepakoljak és vissza menjek Spanyolországba. Elég volt. Az otthonom már nem az otthonom, rájöttem.Anyát akarom. Hogy az legyen,mint nagyon régen. Mikor még csak apa dolgozott,mikor mindig vele voltam. Nagyon hiányzik. Sokszor mondtam neki,hogy tegye le a munkáját miattam,de sosem történt ez meg. Nyílik a bejárati ajtó és szembe csap a tudat,hogy Wheeziet áthívtam. A francba! A sírás kerülget ahogy egyre hangosabban trappol fel a lépcsőn és hirtelen elakarok bújni de nem tudok hová. A lelkem kiszolgáltatott a szenvedésnek.
-Nina?-lép be a szobába,de nem kap választ csak fekszem a padlón és a plafont bámulom-Nina,szivem mi történt?-dobja le a cipőjét és lefekszik mellém.
-Visszamegyek Spanyolországba.-nyelem le a görcsöt a torkomból,de újra felgyülemlik pillanatok alatt.
-Nem mész te sehová,drága barátnőm mi történt?-bújik belém,mintha ezzel segítene.
Nem akarom elmondani neki,de kibukik belőlem.
-Megerőszakoltak,majd a bátyád elvitt külföldre és kurvára egy seggfej lett!-jön ki az egész,mint egy vulkán. Aztán hangosan zokogok,a taknyom nyálam egybe van,és ahogy levegőt veszek érzem ahogy összeszűkül a tér a mellkasomban. Nem bírom,nem bírom.
-Te drága,egyetlen!-ölel meg és mostmár mindketten sírunk-Miért nem nekem szóltál?
-Nem voltál ott,csak ő.-bújok jobban belé.
A földön sírunk mind a ketten. Pont úgy,mint mikor anyuék mindkettőnket megbüntettek valamiért. Csak ez már a való élet,és sokkal rusnyább mint bármi a világon.
-Csak hogy tudd,kibaszottul szeretlek!-szipogja amint feláll és hoz nekünk zsebkendőt-De nem szabad a múltban leragadni. Elsőnek is-törli meg az arcát-elmegyünk bevásárolni mert üres ez a ház,és ha a ház üres a benne lakó annál inkább. Aztán hazajövünk és itt leszek veled. Mindig itt leszek,ameddig kellek.-fújja ki az orrát. Bólintok és megtisztálkodom énis. Igaza van,nem szabad gyengének lennem. Meg van az erőm hozzá,hogy újra kezdjek csak használnom kell. Nincs több Rafe,nincs több túlzott piálás. Egyetlen szabály,ami szükséges.
Felöltözünk, elkészülünk és bepattanunk egy limuzinba.
-Viszont...-sóhajt miközben elinduk az autó-Rafetől jobb lesz távol tartanod magad,mert nem jó ember. Az volt,de már nem az. Az élet,apa,stb megváltoztatta. Te sokkal jobbat érdemelsz csajszi!-simogatja meg a karomat,ami melegséggel tölt el. Mi lenne velem,ha ő nem lenne? Összeomlanék teljesen.
-Rafe nem létezik számomra,ne aggódj!-mosolygok kedvesen. Pedig közben mégis gondolkodom rajta vajon hiányzom e neki jelen pillanatban. Vajon megbánta,hogy a földre küldött mint egy kutyát? Most biztos egy hajón tűkön ülve várja,hogy filmbe illően bocsánatot kérjen,feleségül vegyen meg ilyenek. Vagy éppen Sofia torkán dugja le a nyelvét.
Faszom. Kurvára függök rá.
Csak rá gondolok. Megakarok felelni neki,és azt akarom,hogy az enyém legyen.
Rafe szemszöge
Sokat gondolkozom azon,hogy milyen lenne a világ ha minden fordítva működne. A gyilkolás menő lenne. Minden függőséget okozó szer elfogyasztása után jutalmat kapnál,a kölykök parancsolnának a szüleiknek, a lányok termékenyítenék meg a srácokat...
Az utóbbin hangosan felhorkantok,mire Ward az iroda asztalára csap,erősen.Beleremeg a szoba.
-TŰNJ A HÁZAMBÓL!-ordít rám.Az arcán félelmetes vonásokban,vörös színben játszik míg arra vár,hogy reagáljak. A számat egy vékony vonallá préselem,a keresztbe font karjaimban izmaim erősen megfeszülnek a hirtelen dühkitörésére.A tüdőm mintha összement volna, a légcsövem egy csíkká szűkül össze és nagyon gyáván lopva ránézek. A talpam egybeolvadt a talajjal,az egész testem megremeg kijelentésére.
-M-mi?-kérdem rekedt hangon,a torkomban dobogó szívem dörömböl.
Kifújja a levegőt.
-El loptál a széfemből 1000 dollárt, Szofia minden nap itt jár-kel a házunkban,mintha kurva családtag lenne! Az ételünket eszi,a szobádban néz pornót, még te ITTHON SEM VAGY!-vesz egy mély levegőt és kifújja-aztán nocsak,az embereim üzennek,hogy egy másik szigeten vagy NINÁVAL,AKIRŐL MEGINTCSAK NEM SZÓLTÁL EGY SZÓT SEM-emeli fel a hangját egy nagy csattanással párhuzamosan.A hang irányát követem. A fotónk,a földön. Az az egy,amit annyira szeretek...ami az én szobámban is díszeleg. Apa és én állunk egymás mellet,mögöttünk egy tájfestmény,emlékszem aznap szerveztem egy kiállítást anya megmaradt festményeiből. Nagyon-nagyon sok műve volt,amik mind el is keltek aznap egy francia üzletember számára. Apa aznap mondta elsőnek és megutoljára,hogy büszke rám.
-Keresd meg Ninát,értesíts hogy jól van,de mindenek előtt szedd össze a cuccodat!-sorolja monoton hangon. Az érzelmeknek semmi jele a hangjában,sem a tekintetében ahogy rámnéz.
-Igenis,apa.-sütöm le szégyenemben a szemem,majd ráparancsolom a lábaimat,hogy működjenek. Egymás után kapkodom őket,de annyira nem érzem,hogy majd elesek a saját lábamban.
Összeszedek mindent ami kell,felhajítom magam a motorra és Barry házáig meg sem állok.
