A melegséged a hidegem ellen || BangChan FF

1.

A telefonomért nyultam amire az elöbbi hangból ítélve értesítésem jött.

SKZFLIX: Channie's Rooms Ep. 208

Rákattintottam arra az egy dologra ami minden esetben megtud nyugtatni. A mosolya, hangja az én hideg szívemnek egyetlen menedéke.

Mint mindig most is üdvözölt minket és amilyen zenéket írtak neki azt betette és reagált rájuk. Mosolyogva figyeltem minden egyes mozdulatát.

Bárcsak ott lehetnék én is vele. Bárcsak mellette érezhetném magam és nem választana el egy kamera.

Ilyenkor mindig ilyeneken jár az eszem. A Chan iconic Big hug a mindennappjaim dobta fel. Már egy éve nézem minden live-ját és kommenteltem is párszór, de ugye én csak egy vagyok az ezrek közül.

Ma is csak egy akartam lenni. A sok közül.

Fél kezem az egéren a másik a billentyüzetem felett lebeg és az agyamban cikáztak a különféle gondolatok.

Igazából mit is akarok most írni?

Végül az egyik ujjam a billentyüzet H-betüjén állapodott meg és gépelni kezdtem.

Helló Chan! Öhmmm... csak annyit akartam mondani, hogy te dobod fel minden napomat ezekkel a Live-okkal és, hogy te vagy az egyetlen oka annak, hogy még nem vettettem magam az öngyilkosság szépségébe! Minden esetre te vagy az aki a lagtöbbet jelent nekem!

Egy pillanatra megáltam. Végigfutottam a sorokat.

Miért akarnék neki hazudni? Ez a szín tiszta igazság!

Végül lefordítottam Koreaira és vonakodva, de megnyomtam az enter-t. Chan éppen pont a kommentekre figyelt mikor kiszurta az egyiket. Vártam, hogy most melyik szerencsés ember kommentjét fogja felolvasni.

- Hmm... öngyilkosság? - mondta elgondolkodva Chan. erre a mondatra felkaptam a fejem.

Mivan... mivan ha tényleg az enyémet olvasta el?

Feszülten figyeltem a következőket.

- Az öngyilkosság szépnek hangozhat, de ha ott állsz már mindjárt nem olyan vicces! - mondta komoly arcal. Hoppá...

- Ha tényleg én és a Live-jaim vagyunk a te boldogságod valami biztos történt az életedben! - mondta tovább és mostmár nem tudtam mit gondolni.

Tényleg úgy hangzott mintha az én kommentemnek a válasza lett volna.

- Minden esetre Stay! - nézett a kamerába ami olyan érzés volt mintha a szemembe nézett volna. - Ne halj meg ha legalább egy eséj van rá! - mondta.

Én még mindig döbbent arcal néztem a képernyőt amiről Chan aggódó tekintete pillantott vissza.

Olyan valóságos...

A live jó hosszura sikeredett. Channek hallottuk a nevetését, láttuk a gödröcskéit megélénkülni ahogy előszedte azt az imádnivaló mosolyát, de nekem ez csak a külvilág volt.

Belül csak egyre tudtam gondolni: "Ne halj meg ha egy eséj van rá!"

Ez a kijelentés... Chan-nek a szájából... nem is kell említenem azt, hogy mennyit számít ha ő mondja, de így is...

Azon az estén eldöntöttem, hogy nem leszek öngyilkos. Csak miatta. Ez az ember volt az egyetlen aki megtudott győzni.

Az utolsó 'Big hug' az utolsó és azt mondta... "Hetente egyszer biztos eljövök majd ide" és "Thank you stays... thank you baby stays, and see you guys next time! Good night! Aneyo!" aztán megvolt az ikonikus kaccsintása és vége lett a Liva-nak.

Örökké.

Ez pontosan 5 hónapja volt.

By.Channies_Rooms

2023.Október.24