A melegséged a hidegem ellen || BangChan FF

11.

Reggel arra keltem, hogy valami halkan szuszog mellettem. Ahogy megfordultam Jeongin fejét láttam amitől annyira megijedtem, hogy majdnem kiszöktem az ágyból. Valami rémlett, hogy tegnap nem a saját helyemen aludtam el, de azt nem gondoltam volna, hogy majd itt lesz a kis Maknae amikor felkelek.

Kilopótztam, hogy nehogy felébresszem őt és lementem. Lent már páran ott voltak. Lix és Hyunjin sutyorogtak valamit, a konyhában pedig ott volt Chan.

A konyhába mentem és kíváncsian figyeltem ahogy Chan tett-vett és közbe néha jobban kirajzolódnak izmai a rövidújjú pólója alol.

– Jó reggelt. - szóltam mire felkapta a fejét. Gondolom most vehetett észre ahogy a konyhapulton űlök.

– Oh, Kia! Neked is! - mosolygott. Furcsáltam, hogy nem cseszett lett azért, mert tegnap elkóboroltam Lix-éktől, de úgy látszik szerencsére nem árultak be neki.

Tovább néztem ahogyan főz ameddig valaki a vállamat megérintette így odafordultam. Han volt az.

Kérdőn felvonták a szemöldököm, de ő leintett és mutatta, hogy kövessem.

Szép lassan hangtalanul leszáltam a konyhapúltról és követtem őt.

Az egyikőjük szobájába mentünk ahol már ott volt Seungmin, Minho és Changbin.

– Jólvan, akkor avassuk be Kiát is! - tapsolt egyet a kezével és körbe nézett megerősítést várva mire mindenki bólintott egyet. – A mai karácsonyt különlegesebre tervezzük! Mindenkinek kiosztottam egy pár feladatot, szóval mindjárt el is mondom és... - nem mondta végül végig, mert jelentkeztem, hogy szeretnék valamit kérdezni. – Igen, Kia?

– Lixékkel mi van? Meg Chan, meg Jeongin? - kérdeztem.

– Channek lesz meglepetés, mert mint tudjuk ő a legjobb leader, szóval igazából neki készülünk, I.N-t haggyuk aludni, mert tegnap már amúgy is sokat űlt fenn, és ha Lixék alatt Yongbok-ot meg Hyunjin-t érted akkor ők meg jól elvannak a saját kis világukban. Nem akarnánk zavarni őket. - vigyorgott Changbin.

– Oké kezdem érteni. - mondtam. – Szóval innen mindenkinek vannak szerepei ebben? - kérdeztem.

– Igen. - mondta Han. – Changbin becsempész egy karácsonyfát ameddig Seungmin elvonja Chan figyelmét valami hülyeséggel...

– Persze, hogy pont én... - mormogta Seungmin, de ez nem állította meg Han-t és mondta tovább a már jól eltervezett tervét.

– ... Minho beszerez fadíszeket, meg úgy amúgy díszeket, mi pedig... - muttatott rám és magára Han. – Mi elmegyünk és mindenkinek veszünk ajcsit. - mosolygott.

– Mikor kezdhetjük? - ropogtatta meg az ujjait Changbin, hogy keménynek tűnhessen. Nehéz volt nem elnevetni magam.

– Itt van egy lista a helyekről ahól találhatsz karácsonyfákat. Jól dönts, oké? - kérte Han és átnyujtott neki egy  jókora papírt amin sok név volt Koreaiul. Gondolom az üzletek neve.

– Seungmin... Szerinted mivel tudnád leginkább lefárasztani Chan-t, hogy ne figyeljen arra, hogy mi eltüntünk és, hogy mit csinálunk? - kérdeztem Han, de láttam a huncut mosolyát a szája szélén.

– Hát gondolom, ha már megint arról a fura szárnyas állatról beszélek neki, hogy szerintem az igen is egy igazi állat, akkor biztos, hogy annyira unni fogja, hogy nehezére fog esni nem elaludni. - sóhajtott Seungmin és láttam, hogy nem tetszik neki a posztja.

– Szuper. Minho... Neked is itt van egy lista. Ha valamit még gondolsz, hogy jól álna a díszítéshez akkor csak nyugodtan. - nyújtott át neki is egy papírt.