Kinktober 2023 [18+] - Holdvirág

14. Beteljesült vágyak (18+)

Az idősebb isten forró, birtokló nyelve és ajka olyan szenvedélyesen borította be a nyakát és az állkapcsát, hogy a Harry kétségbeesetten nyögött fel. Majd megdöbbentően éles fogakat érzett a torka ívén, ahogyan először csak finoman majd egyre vadabbul karcolják a mézbarna nyakát. A férfi teljes intenzitással szívni és harapni kezdte a bőrét, ott ahol csak érte, miközben hatalmas tenyerei megállás nélkül fel s alá jártak a testén, megpróbálva megjelölni és birtokolni a fiatalabb minden porcikáját amihez csak hozzáfért. A nagy kezek néhol olyan erősen martak a testébe, hogy majdnem fájdalmas volt, és a fiatal isten biztos volt benne, hogy mindennek nyoma fog majd maradni, hogy másnapra tele lesz a bőre kékes-lilás tenyérlenyomatokkal melyek az Alvilág istenétől származtak… Harry imádta érezni az idősebb nyers erejét magán, és a tudatot, hogy kötelékük fizikai bizonyítékát is magán hordozza majd. A férfi súlya kellemesnek érződött rajta és testük úgy olvadt egybe, amitől Harry maga is egyre inkább kezdett felforrósodni. Hades határozottan azon igyekezett, hogy testük minden négyzetcentiméterje érintkezzen egymással, és úgy illeszkedtek egymáshoz, mint a mágnes két ellentétes fele. A fiatal tavaszisten el sem tudott képzelni ennél tökéletesebb érzést… talán csak azt, ha majd az idősebb teljese egészében birtokba veszi a testét és megának követeli majd azt, ami már amúgy is az övé volt. És Harry alig várta, hogy ez megtörténjen. Elképesztően izgatott lett már csak a gondolattól is, hogy ilyen módon érintkezzen Perseussal. Egy pillanat erejéig még el is szégyellte magát mocskos gondolatai miatt, és azért, mert ennyire vágyott a férfiara annak ellenére, hogy gyakorlatilag csak két napja ismeri. És az is költői túlzás volt, hogy ismeri, hiszen még csak egyszer találkoztak. És mégis olyan kétségbeesetten vágyik az érintésére, a bőre illatára és a csókja mámorító aromájára, mint még soha semmire ezelőtt… Meg merte kockáztatni, hogy ennek bizonyára köze lehetett ahhoz, hogy ők egymáshoz tartoztak, és egységük már eleve elrendeltetett sorsuk fonalaiban. De mindemelett nem tudta nem azt érezni, hogy a Perselus forró vágya és hevessége rá is hatással van, mintegy megbabonázva őt. Szinte érezte a férfi sejtjeiből áradó pusztító vágyat, hogy mennyire akarja őt. Úgy érezte, hogy az Alvilág istene legszívesebben széttépné, és már most, itt helyben magáévá tenné, mindenfajta gátlást nélkülözve. Az elképesztően erős, elfojtott sóvárgás úgy feszült a férfi izmai és bőre alatt, hogy szinte tapintható volt.

A fiatal tavaszisten elmosolyodott. Imádta annak a gondolatát, hogy valaki ennyire oda van érte. De azt még inkább imádta, hogy Perselus ennyire tiszteli őt, és ennyire erőn felül megpróbál gyengéd lenni vele, mert pontosan tudja, hogy számára ez ismeretlen terep. A gondoskodó törődés még így, a vágyaitól kábultan is érezhető volt és ez Harrynek többet jelentett, mint bármiféle ígéret vagy vallomás. Ez tiszta bizonyitéka volt a sötét isten odaadásának és tiszta szándékainak iránta. Ám ő nem szerette volna, ha Perselus ennyire visszafogja magát. Noha valóban olyan vizekre evezett, amin ezelőtt még sosem járt, borzongatóan tetszett neki mindaz, amit a férfi karjai közt tapasztalt. És nem is találta igazságosnak, ha Hades kénytelen ilyen erősen visszafogni magát. Elvégre, ő évszázadokig várt erre a pillanatra és bizonyára milliárdszor elképzelte már ezt. Harry pedig képtelen lenne tőle megtagadni, bármit is szeretett volna… még az is hagyta volna, hogy itt és most, a nyílt réten a holdfényben fürödve vegye őt birtokba az idősebb isten, és az sem érdekelte volna, hogy ki látja őket vagy ki nem. Nem akart rejtegetni vonzalmát az alvilág isten iránt, hiszen olyan büszke volt rá, hogy hozzá fog tartozni. Hogy hozzá tartozik. El sem tudta képzelni, hogy Hades hogyan volt képes olyan sokáig várni rá és visszafogni érzéseit… egészen biztos volt benne, hogy ő nem lett volna erre képes.

Ráadásul a férfi láthatóan elkezdett uralkodni magán, és néhány pillanat múlva kicsit el emelkedett a fiatalabb testről, ám nem növelte túlságosan nagyra közöttük a távolságot, csak épp annyira hogy kényelmesen a fiú vágytól elködösült zöld íriszeibe tudjon nézni.

- Ne haragudj kedvesem… Borzasztóan udvariatlan voltam. Nem akartalak így lerohanni.

- A tied vagyok Perselus, mindenestül a tied, már akkortól kezdve. Azt teszel velem, amit csak kívánsz, és ott ahol csak kívánod.

Perselus jól tudta, hogy vissza kell fognia pusztító vágyát és ketrecbe kell zárnia féktelen sóvárgását, de amikor a fiú ilyen könnyedén és ekkora természetességgel ejtette ki ezeket a súlyos szavakat, képtelen volt tartani magát és minden önuralma egy pillanat alatt megtörni látszott. Évszázadokig eltemetett, visszafojtott szerelme és vágya a gyönyörű tavaszisten iránt most vulkánként tört fel a lelke mélyéről és bármennyire is próbálkozott megálljt parancsolni neki, az megállíthatatlannak tűnt. A józan elméje egyértelműen elveszítette a csatát a sóvárgó szívével szemben és a teste többé nem engedelmeskedett az elméje parancsainak.

Olyan hevesen tapadt a fiatalabbik ajkaira, hogy érezte, amint a tavaszisten meglepetésében és élvezetében nyöszörögni kezdett, de máris olyan készségesen és megadóan simult alá, ami egyértelműen nem segített uralkodni elszabadult vágyain. Elmondhatatlanul kívánta már a fiatal istent, annyira, hogy kétségbeesésében remegni kezdett és meg kellett kapaszkodjon a fiú csípőjébrn, csak azért, hogy valamelyest távolt tudja tartani egyre növekvő erekcióját a fiutól. Úgy érezte, hogy egy ennyire közeli, intim kontaktus talán az már számára is sok lenne… és félő volt, hogy nem lenne képes tovább uralkodni magán. Hiszen annyira régóta várt erre a pillanatra. Mióta csak találkozott a tavaszistennel, erről álmosott. Meg sem tudta számolni, hogy mennyiszer képzelte már el az első alkalmukat… de azt sosem gondolta volna, hogy Harry ennyire megadó, és ilyen készséges lesz. Hogy ennyire nyíltan ki fogja fejezni örömét és minden szemérmesség nélkül többet fog magának követelni. Még több forró érintést, még több szenvedélyes csókot. És ő természetesen a lehető legnagobb örömmel adja meg a fiúnak, amit csak kíván.

De ennek ellenére még nem szeretett volna ennél tovább menni. Habár ő maga már csaknem az őrület határán volt, ezt nem itt akarta. Nem így akarta. Nem a koszos réten akarta elvenni a fiú szüzességét, hanem a saját birodalma védő falain belül. Ahol csak maguk lehetnek és tökéletesen kiélvezhetik ezt a különleges alkalmat. Az ágyában akarta tudni a fiatal tavaszistent. Az ágyukban. Mert kétségtelen, hogy az egész alvilág nem csak az övé, hanem Harryé is volt, már kezdettől. Attól a naptól kezdve amikor először ölelte át a fiú, és megajándékozta őt nem csupán egy szál virággal, hanem a mosolyával is, onnantól fogva mindet úgy épített az Alvilágban, hogy többé nem lesz egyedül. Minden, amit csak létrehozott, az a közös birodalmuk része volt, és a fejében Persephone már ugyanúgy az Alvilág ura volt, mint ő maga. És tudta, hogy hamarosan ez ténylegesen meg is fog valósulni. Már egy szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a fiatal isten büszkén fogja elfoglalni a mellette lévő trónt az Alvilágban.  De amíg ez meg nem történik, valahogy fékeznie kell tomboló vágyát.

És mindez még működhetett is volna, ha a fiatalabb isten nem dönt úgy, hogy keresztülhúzza számításait. Ugyanis amikor már éppen eléggé lecsillapíthatta volna magát ahhoz, hogy képes legyen elengedni a tavaszistent, Harry tenyerei ingerlő felfedezőútra indultak a testén. A fiú lassan simogatta őt, mintha az emlékezetébe akarná vésné az izmai formáját vagy a bőre tapintását. Kezei bátran jártak a testén, és már nyoma sem volt a kezdeti szégyellős bizonytalanságának. És amikor a fiú gyengéd ujjai a hajába siklottak, és szeretetteljesen játszani kezdtek a hosszú fekete tincsekkel, Perselus elveszett. Annyira jól esett neki ez gyengéd simogatás, hogy képtelen volt megtagadni magától az olyan régóta vágyott kényeztetést és ismételten a fiúhoz simult, most már egyértelműen a tavaszisten tudtára adva vágya fizikai bizonyitákát. Az erekciója olyan ingerlően simult a fiú feszes hasfalához, hogy ajkait azonnal egy kétségbeesett nyögés hagyta el és képtelen volt megállítani csípőjének fonom, rángatózó mozgását.