𝔼𝕦𝕗ó𝕣𝕚𝕒. 𝕁𝕚𝕜𝕠𝕠𝕜. 𝔹𝕝 🔞✔️

*5*

Jimin ❤️

-Oké! Mondta nővérem , mi pedig még mindig levegőt visszatartva figyeltük őt ! - Engedélyt kaptatok! Karácsonykor Jung Hyun már hivatalosan is a ti fiatok!

Ígéretek ide vagy oda, mind a ketten sőt még Min Jee és Nam könnyei is potyogtak .
Kérlek nézzétek el nekem, hogy az ígéretem megszegtem...
De ez a hír... porba tiport minket. De csakis jó értelemben, hiszen erre a hírre vágytunk mind a ketten!

-De van egy feltétele fiúk! Könnyeim félúton kiapadtak, és ahogy láttam ugyanúgy bonbonnak is.
Levegőt visszafojtva vártuk mit mond még a lány nekünk, hiszen féltünk...
És tudtam, ha már így kezdődik...
- Minél hamarabb egybe kell kelnetek...

Hjaaa, hogy csak ennyi! Gondoltam magamba, és meg is nyugodtam annyira, hogy újabb könnycseppek indultak útra...
Hiszen én nem bánom, ha már holnap egybe kelünk mert azzal minden vágyam teljesül.
Szerelmemre néztem, de bár ne tettem volna!
Mert amit az arcán láttam az új volt nekem, mintha zavart, vagy mérges lenne.
Oké nem így tervezte, de akkor is!

-Mi a gond bonbon? Hajoltam azonnal hozzá, és reménykedtem benne, hogy ez az arc nem azért van, mert mégsem akar engem...

-Ez túl gyors! Mondta ki azt amitől féltem, ráadásul azt meghallotta a nővérem.

-Mi a gyors Jungkook!? Nem az volt a vágyad, hogy egy család lehessetek!? És nem te akartad hivatalossá tenni ezt az egészet!?
Nővérem hangja fenyegető volt, olyannyira, hogy még én is jobbnak láttam meghúzni magam szerelmem mellett kussban. Szemei szikrákat szórtak, amit én értettem , hiszen úgy érezhette felesleges volt a sok erőfeszítése. Azokat a kérdéseket tette fel amiben megfordult az én fejemben is.
Nem hiába a nővérem!

-Bocsátsatok meg! Ennyit nyögött csak ki szerelmem elfojtott, rekedt hangon, ami ha nem ez a szitu áll fenn biztos még be is indulok...
Fel pattant, már amennyire a formás hátsója engedte, és fürgén a kabátjába bújva, majd darabosan a kijárat felé ment...

- Most hova mész Jungkook !? Kérte számon nővérem..
Nekem valahogy nem volt bátorságom...

-Mindjárt jövök... Mélyen a szemembe nézett, és egyből el is űzött belőlem minden feszültséget, kételyt.
Szeme ugyanazzal a szerelemmel ragyogott, és egy pislantással, meg is nyugtatott.
Valamire készül ,tudtam egyből... Ezért nem is mentem utána. Mert ha azt szerette volna, kézen ragadva húz ki maga után az autóba.

-Hagyd most magára kérlek! Viszont Nam, te... Felesleges volt szólnom, mert az említett már szedte is lábát, és sietett barátja után.

-Ez mi volt öcsi? Kérdezte jóval nyugodtabb hangon Min Jee, de bonbon viselkedését még mindig nemtudta hova tenni. - Te tudod , hiszen minden rezdülését ismered.

Így van! Minden rezdülését ismerem, viszont azt, hogy most mire készül... Vagy mit tervezett amit ez a hirtelen jött, de fantasztikus hír húzott keresztbe. Csak ő maga adhatja meg a választ erre.
Tudtam, hogy türelmetlen , és cseppet feszült nővéremet valahogy meg kell nyugtatnom, és ki kell valami egyszerű magyarázatot találnom. Mire az meg is született a fejembe, a három csodálatos gyermek robogott be...
Én pedig újra hálát adtam értük, mert a magyarázatom hallatán nembiztos, hogy Min Jee meg is enyhül ..

Kook ❤️

Megint úgy viselkedtem mint egy idióta!
Sőt!! Egy ideg beteg idióta!
Ráadásul azok előtt az emberek előtt akik számítanak és fontosak a számomra.
Angyalkám tudja, vagyis inkább nagyon remélem, hogy tudja ez nem miatta van... Miért is nem rángattam ki magammal...!?
Most Ő az akire a legnagyobb szükségem lenne !
Mert annyira egyszerűnek tűnik mellette minden, vagy csak a válaszokat hallani a szájából egyszerűbb!?
Amikor meghallom, hogy becsapódik mögöttem  az ajtó, egyből vissza is fordultam hátha ő az...
De nem, csak barátom, biztos ő küldte utánam..