𝔼𝕦𝕗ó𝕣𝕚𝕒. 𝕁𝕚𝕜𝕠𝕠𝕜. 𝔹𝕝 🔞✔️

*7*

Kook ❤️

-Bonbon ugye tudod, hogy ebben a garbóban, bő nadrágban, amit rám erőltettél, nem igazán tetszem meg senkinek.!? Persze nem is akarok!

-De igen! Egy embernek biztos! Vigyorogtam angyalkámra, és kurvára örültem magamnak... – Nekem! Végig néztem rajta és kurva büszke voltam magamra, hogy bejött, amit terveztem....

Egy fehér garbót, formás tompora alá érő blézert és egy nem szűk farmert vetettem fel vele, biztos, ami biztos alapon nehogy valaki szemet vessen szerelmemre!!

-Mielőtt indulnánk meglátogatom a mosdót! Próbálta szépségem túl kiabálni a hangzavart, majd egy röpke puszival fojtotta belém a szót. Én épp szólni készültem, hogy elkísérem...

-Én elmegyek vele Jk! Szólalt meg Nam, és mivel nem akartam végképp lejáratni magam...

- Rendben! Válaszoltam legrégebbi barátomnak, de közben feszengtem.
Ne legyetek már annyira kiakadva na! Féltem őt ettől a sok kiéhezett férfitól, Aoi -ék ötlete pedig pont a legjobbkor jött! El innen minél hamarabb...!

Szemeimmel végig kísértem amíg az említett helyiséghez nem érnek, és szinte már szuggeráltam is azt, hogy végre jöjjenek.

-Kook nyugodj meg! Ott van vele Nam, és Jimin nem úgy néz ki, mint aki ne tudná magát megvédeni! Próbált nyugtatni Aoi ... - Tudom mit érzel, mert én is így érzek a mai napig! Meglepetten fordultam felé, ő közben egy percre sem engedte el párja, Kai kezét. Ha ők ennyi év után is...

-Fog ez valaha változni?

-Addig amíg ennyire szeretitek egymást!? Mosolygott őszintén rám. -Nem! És nincs ebben semmi rossz sem!

Jól estek az idősebb, tapasztaltabb szavai és meg könnyebbültem, azért, mert nem beteges, amit érzek!
Amiért ennyire féltem...
Hálásan néztem az előttem enyelgő párra, és közben azért kicsit a lelkiismeret furdalás kerített hatalmába.
Hogyan lehettem féltékeny épp Kai-ra!? Ahogy rájuk nézek ugyanazt azt a harmóniát, szerelmet látom, amit magunkon angyalkámmal.
Ezt kívánom nekik, és akarom magunknak is örökre!
Vagyis lehetséges, hogy sok, sok év után is szeressük egymást ugyanezzel a szenvedéllyel...!?

-Köszönöm Aoi!

-Nam-ot már látom! Szólalt meg az öccse hirtelen, én marha a nagy álmodozásban meg el is felejtettem hova is ment szerelmem, azonnal az említett felé is kaptam a fejem.

-Hol van Jimin!? Mintha mélyen, belülről jött volna elő a hangom, hiszen sejtettem ez nem jó. !
Valami történhetett. Vagy még mindig várja a mosdó előtt barátomat ... Add uram, hogy az utolsó legyen...

-Én telefonáltam, és hamarabb ki is jöttem... Védekezőn tartotta maga elé kezét Namjoon, gondolom úgy lerohantam, hogy megijedt tőlem.
Mintha elbírnék vele...
Már nem kérdeztem és nem is mondtam semmit, a mosdó felé indultam.

Na ez nem laza, ráérős séta volt ám!! Mint egy buldózer rontottam a tömegnek, utat törve, hogy minél hamarabb megtaláljam szerelmemet.
A bömbölő zene, a nevetgélő embertömeg, az ideg még jobban homályosította idióta fejemet.
Az sem érdekelt már, hogy mit fog szólni ő, ha ilyen állapotban meglát! Csak biztonságban akarom tudni magam mellett angyalkám...

Jimin ❤️

-Ez a Kookie nem semmi! Kacagott Nam jóízűen. Amit értettem is egyből, hiszen nem ilyennek ismerte meg...

-Ő ilyen! Mosolyogtam én is azon mennyire félt engem.
Már a kezem mostam amikor barátom szólt be az ajtón.

-Min Jee hív, fel kell vennem!