★Meg Láttalak És Beléd Szerettem★ /javítás Alatt/

My blood flowing on the streets of Berlin

Kék-piros fények cikáztak jobbra-balra.
Fáj a kezem, az oldalam, a lábam.
Szó szerint mindenem.
Ki nyitom szememet óvatosan egy szemüveges férfit láttam.
-Medison, hall engem?
-ihgn. válaszoltam
-Medison maradjon ébren! MEDISON!
Le hunytam szemem képtelen voltam nyitva tartani.

Egy kulcslyukon bámulok ki.
Az ajtó mögött egy gyönyörű szép lány áll.
Hasonlít valakire, még pedig a lányomra, Rayleera; akit intézetbe adtam. Hogy lehetek ilyen rossz szülő.
Raylee ül egy gyönyörű patak mellet.
Majd egy váll érő talán egy kicsit hosszabb hajú szakállas férfi.
-feleségem! Szól ide nekem a férfi.
-ki vagy te? Mi a neved?
-Tom Kaulitz, a férjed.
-Milyen évet írunk?
-2023.10. 31.
-de én csak 23 vagyok hogy lehetsz a férjem?!
-Medison 32 vagy!
-és te mennyi?
-34.
-és a lányunk?
-11.
Meg fordúltam és egy kapu nyílt felém egy gyönyörű szép kapu.
Aranyból volt és tele több színű virágokkal.
-Anyu ne menj be oda!
-miért kincsem? Kérdezem tőle.
-ott az angyalok vannak!
-tehát a mennyország?
-ig- nem tudta be fejezni mert eltűntem a helyről.

Egy kórházi ágyon fekszem.
Résnyire ki nyitottam a szememet.
Mindenki sír.
-úgy szeretünk Medison! Mondja Tom
És ki rohan.
-Tom! Órdít bill báttyájának.

Megint vissza tértem a patakhoz.
De már nem voltak ott.
Kénytelen leszek be menni a kapuba.
Be sétáltam és egy öreg aranyos fehér köpenyes ember szól hozzám.
-hogy hívják hölgyem?
-Medison Emmy?
-jó, maga a mennyországba kerül.
És egy ajtó tárul elém.
-menjen be nyugodtan.
Be sétáltam és nem éreztem fájdalmat csak jó érzést.
Oda sétáltam nagyszüleimhez és egymás karjaiba vettük egymást.

                         Vége....
Na sziasztok srácok remélem hogy tetszett ez a könyv viszont ez helyett meg jelent az új könyvem aminek a címe: The monster under my bed. És még a másik kettő.
❤️🤭 💋😻Pusszancs 💋🤭😻❤️
                            🇩🇪