Még egy nap ami ugyanolyan mint a többi. Reggel kinyitom a szemem, realizálom, hogy élek. Felkelek, felöltözök, felveszem a táskát, kimegyek a szobámból. A konyhában kupleráj, még a hűtőben sincs semmi csak egy sajt, és találtam az egyik szekrényben kenyeret. Lehet rossz ez a kenyér de üsse kő Amíg haza nem érek addig megteszi. Beteszem és elindulok.
Bemegyek suliba, néha ez is megesik. Nem vagyok oda érte, nem érdekel. Hülyeség. Tanulni magamtól is tudok. Azt ami érdekel, nem azt amit mások akarnak, és haszontalan. Ilyesféle gondolatok voltak a fejembe amikor valaki megszólított. Ritkán esik meg, az emberek általában kerülnek, megítélnek pedig nem is ismernek.
• - Bocsi... Merre van a fizika terem? - szólalt meg mögöttem egy fiú nem volt csúnya még aranyos se, inkább ki fejezeten helyes. Nem túl rövid, kissé hullámos, barna haja homlokába hullott. A szeme még kilátszott, ami zöldes sárgán csillogva engem mért végig.
• - Megmutattam merre van a fizika terem, nekem is ott volt órám. Ezek szerint osztálytársak vagyunk. Jó tudni. Leültem az utolsó előtti padba, az ablak mellé. A fiú mellém ült.
• - Leülhetek? - kérdezte mosolyogva.
• - Nem! - mondtam határozottan.
• - Na, miért? - kérdezte boci szemekkel.
• - Mert - adtam meg a választ. - Felállnál? - kérdeztem kedvesen szemébe nézve, gúnyos mosolyra húzva számat.
• - Jo. - tette fel a két kezét sunyin mosolyogva. Felállt és mögém ült. Végre.
Bejött a tanár, ezért elkezdtem rajzolni, de a mögöttem ülő elkezdte birizgálni a hajam. Hátra néztem, mire kérdőn nézett rám. Megforgattam a szemem és előre dőltem. Ő halkan előrébb jött a paddal, és megint elkezdte birizgálni a hajam. Hirtelen hátra fordultam és fejbe vertem egy könyvel.
• - Gergely!- szólt egy hangos, eléggé ingerült hang. - Azt már megszoktuk hogy Lea nem tisztel meg a jelenlétével az órán, de hogy te se figyelsz?! - csóválta a fejét. Alig tudtam visszatartani a nevetést. Gergely! Gergely unottan a plafonra nézett.
• - Sajnálom, de fáradj ki a táblához!- szólt a tanár, és tényleg sajnálta.
Gergely kiment, Amikor jött vissza a táblától, mellém ült és nem mögém. Egyesre felelt. amiért persze én voltam a hibás, és megkaptam rendesen, kimehettem felelni. Egyesre. Na persze! Pont Gergely miatt. Mert sikerült a tanár kedvencének lenni. Még hogy ő jó matekos! Nevetséges! Max a puskázásban jó. Meg annyira egoista! Nem akartam balhét. De tényleg nem, ezért nem szóltam, csak idegesen Geryre néztem, és mögé ültem.
Ezután csendben telt az óra, én olvastam, amennyire tudtam figyelni, és épp nem magamban mérgelődtem. Gergely kénytelen volt figyelni. Az óra véget ért ki csengetek, én indultam volna ki, de ekkor megszólalt.
• - Azt hiszi hogy érdekel... - mondta idegesen
• - És a kedvence vagy, Gergely -mosolyogtam kissé gúnyosan.
• - Héé. Csak Gery. Oké? - vágott oldalba.
• - Felőlem.- kimentem. Ennyi volt ma az iskolából, elég volt. Gery utánam jött.
• - Hová mész?
• - Sehova.- feleltem, nem akartam megmondani neki. Semmi köze hozzá. Kicsit ideges voltam.
Na jól van hadjuk el ezt a helyet. Ohh ott jön a metek tanár
• - Jó napot tanár úr
• - Szia Lea büszke vagyok rád hogy ilyen szép jegyeket hozol.
