Reggel kialvatlanul keltem, megint. Mint egy zombi. Össze szedtem magam és kifelé indultam amikor tesóm megszólalt.
- Jó reggelt. Nem kérsz kaját?
- Szia... Ez mérgezett?- kérdeztem gyanakodva mire felnevetett.
- Dehogy. Csak gyere egyél valamit. Suliba indultál, igaz? Nehéz?
- Nem nehéz ... – válaszoltam meg mindig furcsálva a történteket. Hogy lett ilyen kedves? Hogy lett ez a ház otthon kinézetű? Hogy lett ilyen kedves? Hogy lett ez a ház otthon kinézetű? A pult tiszta volt, tányérok elmosogatva, függöny elhúzva, ami miatt nagy fény jutott be a konyhába, jól megvilágítva mindent. Az asztal tiszta, letörülve, szépen megterítve, étellel. Kenyér, sonka, vaj, tojás. Eddig fel sem figyeltem a virágos kissé kopott terítőre. – Ez nagyon finom. – mondtam, teljesen őszinten, miközbe beleharaptam a rántottába. Tényleg finom volt.
- Kérsz még?
- Tele vagyok.
- Későn érsz haza ma is?
- Miért? – na ez tényleg fura volt. Oké hogy kedves, de ezt is megkérdezi? Mikor lett ez ennyire olyan mint egy szülő?
- Ja, semmi, csak gondoltam beszélhetnénk este. Nem éjfélkor, hanem este. – emelte ki az utolsó mondatot.
- Jóó. Köszi a reggelit. De nekem indulnom kell. Elkések.
- Persze. Szia.
- Szia. – léptem ki az ajtón, becsuktam, majd kifujtam a levegőt. Ez nagyon fura volt. Sose láttam ilyennek. Reggelit csinál? És beszél velem? Érdeklődik? Ez kedves, de nem elég hogy megbocsássak, és elfelejtsem a múltat. Közel sem elég. Amikor beértem az iskolába Gery várt rám.
- Szia. -köszönt kedvesen.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Élek. Te?
- Én is élek. Jól élek.
- Örülök. – mosolyogtam rá. Mire visszamosolygott. Az ellenállhatatlan mosoly. Most mintha ellenállható lenne. Jó, persze még mindig imádni való.
- Mivel kezdünk?
Óra közbe karikatúrákat rajzoltunk a tanárról. Alig bírtuk visszatartani a nevetésünket. Baloghot nagy szemmel, és karakteres állal, kis felsőtesttel, és vékony lábakkal lerajzolni elég vicces volt.
Kivételesen mindegyik órát végigültem.
- Van terved a délutánra?- Kérdezte Gery.
- Nincs...- válaszoltam.
- Van kedved elmenni valahova?
- Hova?
- Titok.- mosolygott.
- Jo. Benne vagyok.- mentem bele, mert amúgy is, mit csinálnák délután?
Elindultunk. Sétáltunk.
- Nem árulod el, hová megyünk?
- Ez a titok lényege.
- De akkor is. Nem szeretem a meglepetéseket.
- Ez tetszeni fog.
