11. rész

932 35 4
                                    

Újra Donna szemszögéből

Már ma reggel van tegnap délután nagyon hamar elaludtam, és nem segített rajta az sem hogy Axel így bánt velem, tudja hogy nem bírok semmilyen hangosabb, kiabálósabb dolgot

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Már ma reggel van tegnap délután nagyon hamar elaludtam, és nem segített rajta az sem hogy Axel így bánt velem, tudja hogy nem bírok semmilyen hangosabb, kiabálósabb dolgot. Egyszerűen nem megy, hogy elfelejtsem a múltat.

Viszont ha úgy vesszük, most túl jól is aludtam. Bevallotta, hogy szeret engem. Erre várok, mióta megláttam azon a Római napon..istenem már akkor is irtó jól nézett ki.

Mellette ébredni, mindig olyan csodálatos, ki pihent leszek. És ezt szeretem, jobban tudok koncentrálni a dolgokra.

Szerencsére Axel nem kell fel amikor én így van időm készíteni neki, egy kávét és reggelit. Szerencsére Axel jó alvó, így a nagyobb zajokra sem igazán kel fel, így könnyű dolgom van.

Kimegyek a konyhába, előveszek két bögrét, két tányért és még egy palacsinta sütőt is. Úgy gondoltam hogy ma palacsintát csinálok neki, ugyanis nehéz napja lesz az egyetemen.

Bekapcsolom a kávé főzőt, majd gyorsan lefőzök egy kávét, beízesítem ahogyan szereti.
Kiveszem a hűtőből a palacsintához szükséges dolgokat, majd bekeverem a tésztát. Oda lépek a tűzhelyhez, majd felrakom rá a serpenyőt, és bele rakom az első adag tésztát.

Elég sok tésztát csináltam így sok palacsinta lett belőle, de így legalább tud vinni az egyetemre is, nehogy éhezzen az úr.

Besétálok a szobába ahol meg Axel békésen alszik, szuszog. Istenem.
Letelepszem mellé az ágyba, majd egy lágy csókot nyomok az arcára. Mocorogni kezd, majd magához húz, úgy hogy immáron már én is az ágyban fekszem. Vagyis nem mert rajta de értitek.

-Jó reggelt édes. -mondja Axel álmosan majd egy csókot nyom a számra.

-Jó reggelt! Készítettem neked reggelit, gyere enni. -mondom majd én is viszonzom a csókot.

-Rendben, menj ki felöltözöm aztán megyek.

-Miért mennék ki? -kérdezem.

-Csak menj ki. -mondja kicsit szigorúbban.

-Nem fogok kimenni, felejtsd el. Nem megyek sehova, láttalak már egy párszor. -mivel nem értem mi a helyzet nevetni kezdek, viszont Axelnek nem igazán tetszik.

-Donna! -mondja hangosan. - Menj ki! -utasít, komolyan.- Miért kell ennyiszer elmondani valamit? -vissza vesz a hangjából így már ismét a kedvesebb Axel van akcióban.

-Rendben. -felálltam az ágyról és kimentem.

Mikor ki értem a konyhába, bőgni szerettem volna, de nem volt erőm hozzá, nem szeretnék összeveszni vele ezért is hagytam ennyibe a dolgot.

Míg ő öltözik én addig rendet teremtettem a konyhába, vagyis próbáltam.

Egy kis idő elteltével két meleg kezet érzek meg a derekamon, majd szépen lassan a kezek felvándorolnak a nyakamig, majd valamit matatni kezdenek.

Sosem lesz tiéd a szívem.Where stories live. Discover now