• Szerettem volna megkérdezni minek köszönhetem ezt a kedves incidenst de inkább meg sem szólaltam. Jobb volt ez így. •
Nem szerettem volna egyáltalán a szemébe nézni, tényleg nehogy megnehezítsem a dolgát, hisz ezzel érvelt nem? Akkor már legyen igaza. Nem foglalkozom vele és akkor fix minden jó lesz. Vagy nem is értem, ezt hogy gondolja.
-Donna! Egész órán zenét hallgattál és nem figyeltél rám, így mi lesz veled? - kérdezi. - Rám se néztél egész órán, egy kicsit sem. Mi történt?
-Maga mondta tegnap Mr. Anderson, hogy ha magára nézek megnehezítem a dolgát. Így inkább semmibe veszem magát. -mondom majd megrántom a vállam.
-Fejezd be Donna! Nem azt mondtam hogy az órákon ne vegyél részt! Azt mondtam, hogy ha ketten vagyunk ne foglalkozz velem! -mondja, majd megszorítja a csuklóm. - Ne játszadozz, mert azt nagyon nem szeretem.
-Ugyan tanár úr. Döntse el mit akar. És engedje el a kezem mert fáj. - mondom, majd végre a szemébe nézek, amiből csak úgy dől a düh.
-Majd én tudom, mit csinálok kicsi lány. -majd még jobban megszorítja, mire könnycsepp folyik le az arcomon. -És most pedig haza viszlek, és otthon maradsz.
-Ma már elígérkeztem egy buliba szóval nem. -majd kirántom a kezem az övé közül.
-Nem mész sehova, most mondtam. Nélkülem nem. Felfogtad kislány? -dönti el oldalra a fejét, miközben végig mér. - Hm, ma meglepő az öltözeted. Tetszik.
-Mr. Anderson fejezze be kérem! -majd ott hagyom, a teremben.
Ez számomra sok volt, nem értem hirtelen miért kezdett el félteni engem. Hagyjon élni ha már azt mondta semmi nem lehet köztünk. Felfogtam és elengedtem. Kész.
Felszálltam a tömegközlekedésre, és azzal jutottam haza. Ma nem szerettem volna sétálni tehát az az opció nem játszott. Kb 5 perc alatt haza értem, első dolgom volt, hogy elővettem egy szál cigarettát és egy mélyet beleszívtam. Ez segít a gondokon, habár káros de ez van.
Délután fogalmam se volt, hogy mit csináljak inkább átöltöztem valami csinosabba és lementem a városba kiszellőztetni a fejem. Ezt jó megoldásnak találom szinte mindig. Minden vitatkozás után ezt csinálom.
Reménykedtem benne hogy nem fogok össze futni Axellel, de hát nem tudom mivan de én állandóan prikézsiás vagyok. Nyilván összefutottam vele.
Próbáltam nem ránézni, nem is foglalkozni azzal hogy velem szembe jön. De annyira vonzó lehetetlen nem rá nézni.Ránéztem viszont akkor ő már engem nézett, így összefonódott a tekintetünk, és egymást kezdtük el szugerálni. Ő bele mosolygott és viszont nem tudtam. A tegnapi kijelentése mindent megváltoztatott bennem. Nem érzem azt a szikrát amit kellenne. Vagyis de. Csak el szeretném tiporni magamban. A sötét barna szeme, az állandóan kócos haja, a tetoválásai..annyira vonzó baszki.
Amint közelebb értünk egymáshoz, ő nyitotta a karjait, én pedig egyből közéjük vetettem magam.-Szia Donna. -puszilja meg a homlokom, de mivel én sokkal alacsonyabb vagyok így be kell hogy rogyasszon.
-Szia. -ennyit tudok mondani neki, nincs miről beszéljek. Nem kért még bocsánatot, és nem is szeretne gondolom.
-Leülünk egy padra hogy nyugodtabban tudjunk beszélni? -kérdezi majd vezetni kezd az egyik padhoz.
-Menjünk fel hozzam, ott nem zavarhat senki. -mondom.
-Rendben, menjünk. -átkarol a vállam felett, és úgy sétálunk tovább. Mivel én 100x kisebb vagyok nekem több lépést kell tegyek, mint neki.
Gyorsan haza érünk mivel kb. a lakásomtól 2 percig nem jutottam mivel egyből le támadott, Mr. Anderson. Nem bánom mert jobb is hogy megszeretné beszélni, nehéz nem foglalkozni vele. Főleg hogy a tanárom, ott nem csinálhatom hogy csak az ő igényei miatt nem figyelek a tananyagra.
Mikor felérünk a 2. emeletre, kinyitom a bezárt ajtót, majd betessékelem a tanár urat. Előveszek egy doboz cigarettát és követem Axel példáját, kiülök a teraszra, majd én is rágyújtok.
-Donna szerintem nem kéne cigizned, rakd le. -ekkor felém nyúl , kiveszi a számból a cigit és eloltja de úgy hogy még használható maradjon.
-Szerintem meg nem neked kene megmondanod, hogy mit csináljak. Legyél tisztába a helyeddel, senkim nem vagy. -förmedek rá, nem szeretem ha más meg akarja mondani hogy mit csináljak.
-Ide figyelj -megfogja az arcom és maga felé fordítja - csak vigyázni szeretnék rád fogd fel. Azért nem engednek el a buliba se.
-Baszki, a buli -csapok a fejemre - kibaszottul elfelejtettem, hogy az ma van.
-Szerintem ez annyira nem probléma. -mondja mint aki büszke magára.
-Attól még elmegyek. -jelentem ki- Az csak este van és most még csak 7 óra van. Tarts velem. -mondom majd elő veszek egy másik szálat és meggyújtom.
-Veled megyek, de én akkor nem iszok és nem csinálok semmit nem foglak szem elől téveszteni, rad fogok vigyázni.
-Rendben tanár úr. Így lesz. -ekkor felállok a kanapéról és az ölébe vetem magam. - Jó kislány leszek ígérem.
-Már most sem az Miss Hill. Szálljon le rólam, különben nem megyünk sehova ezt megígérhetem. Most még vissza tudom fogni magam, ne szórakozz.
-Ki mondta hogy szeretném, hogy vissza fogja magát Mr. Anderson? -húztam fel a szemöldököm majd meg csókoltam a nyakát.
Na Ciaoo. kicsit megkésve vagyok megint, és ez a rész nem is lett olyan hosszú de annyira nem volt időm írni, hogy ez a rész csak 750+ szavas lett.
Továbbra is tartani szeretném az 1000+ szavas oldalakat, tehát aggodalomra semmi ok, ez csak egy kivételes alkalom.
Szombaton találkozunk az új résznél!
Addig is tanti baci!❤️🥰
BINABASA MO ANG
Sosem lesz tiéd a szívem.
Teen FictionSz i a sz t o k !🤍 - A könyv egy lányról fog szólni akit gyerekkorában sok trauma ért így sokkal inkább vonzódik az idősebb férfiakhoz, mint a vele egykorú fiúkhoz. - Idővel talál egy vele egykorú fiút, de a románc nem tart sokáig ugyanis a lány az...