A skilletet próbáltam hallgatni, de hamar rá kellet jönnöm hogy nem tudom. Így le vettem a fejemről a készüléket és hallgatam a barátaimat.
Akiket eddig a fejembe hallgatam, és mellettem jöttek végig.
-Nagyon veszélyes gördeszkáznod.
-Elfog ütni egy kocsi.
-Ha meghalsz tőlünk úgysem szabadulsz.
És csak mondták és mondták, hogya fejem megfájduljon. Lehet hogy nem kené iskolába mennem. De nem lóghatok megint, úgyhogy nem állhatok meg.
Pár percel késöbb már az pokol kapuin mentem be, ohh pardon az iskola kapuin.
Az első órám irodalom volt, csak ültem és jegyzeteltem, persze amennyire tudtam figyelni órákon.
Utána jött kettő angol és matek.
Mikor már azt hinné az ember hogy áhh végre mehetünk haza. Aha nem még egy tesi, áhhh a tesi. Na az egy olyan óra amin még sose voltam bent.
Vagyis mikor elsős voltam a középben, de amikor rá jössz hogy kosárlabdán vagy röpin, nem a kosárba vagy pedig a hálón át akarod dobni a labdát hanem az embernek akarok teljes erődből neki dobni, hogy meghaljon, akkor onnantól már nem jársz be testnevelésre.
Igazából ki tiltottak tesiről, de nem mintha alapból is be mennék szívesen. Az iskolába nem tudják hogy tudathasadásom van.
A nővérem íratott be az iskolába mivel anyám akkor valamelyik kocsmában itta el a családit. Úgyhogy igen, az iskolában csak úgy tudják hogy hangulat ingadozásaim vannak, és ezzel az el is van intézve hogy mért akarok mindenkit meg ölni.
Jó azért nem mindenkit a nővéremet sose tudnám bántani, vagyis még sose jutott eszembe hogy bármi kárt okozzak vele. Az osztálytársaim nem is tudják hogy létezem, mindeki szerint olyan vagyok mint egy árnyék.
Egyrészt ezért is nincsenek barátaim, lehet hogy nem lennék képesrá hogy ne higgyem azt hogy meg akarnak őlni, mert igazából be épített ügynökök akik titokban meg figyelnek engem.
🧿
Idő közben el jöttem az iskolából és a gördeszka pályán vagyok, mármint az egyik padnál ülök és az embereket figyelem. Egyszerűen csak olyan kis ártatlannak tűnek, pedig ki tudja hogy milyen ocsmány titkuk van amikről senki sem tud. A gondolat menetemből a gyomrom korgása zökkentett ki. Nem hoztam semmi ételt és alapból sem ehetek bármit ezért haza kellet indulnom. De mielőtt ezt meg tettem volna elő vettem a táskámből az injekciót és egyenesen a karomban lévő fő érbe nyomtam. Nem kell meg ijedni, nem drogozok, csak nyugtató. A gyógyszert már be vettem reggel, és egy adag nyugtatót lőttem be magamnak. Azért nem tablettában szedem mert gyorsabban hat hogyha egyenesen be adom a vénába, meg az orvos ezt írta elő.
Ezt be attam és már egyenesen mentem haza. Otthon megettem a ketogén diétás kajámat és be mentem a szobába. Igen ketogén diétára vagyok fogva, tök jó nekem nem ehetek olyat amibe sok a zsír és a szénhidrát és a glutén. Nagyon utálom de komoly de ez már mellékes.
A szobámba meg csináltam a házinak a felét, a tanulásba már bele se kezdtem inkább. Most ott tartok hogy Jamivel és coleal beszélek, meg persze a többiek is csatlakoznak a beszédhez csak szerintem hosszú lenne fel sorolni mindenkinek a nevét, igen az összes hangot el neveztem ami a fejemben él és létezik.
-Meg kell őket őlnöd
-Szerintem jobb lenne ha magát őlné meg.
-Ugyan már gyenge
-Nem lenne képes rá
Amég ezeket mondták melletem el tel 1óra után kettő. Ez így ment egészen estig, most kereken 20:11 van és csak hallgatom és hallgatom őket.
Át öltöztem és úgyan úgy be feküdtem az ágyba.
Én paranoid skizofrén vagyok, a nővérem adhdés, anyám alkoholista és apám még depresszió miatt halt meg, de ebbe ne menjünk bele.
Szép családi háttér nem? Azon szoktam még gondolkozni már amennyire a barát a fejemben engedik, hogyha mi lenne hogya lenne még egy testvérünk ő tanál normális lenne? Vagy tanál már neki szuperképessége lenne vajon?
De hagyjuk is ez csak az én agy szüleményem.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
Ha tudtam volna hogy mi lesz holnap biztos hogy ki nem teszem a lábam az ajtón azt garantálom nektek.
