Az óra kattogás ami olykor nyugtató, most elviselhetetlen hangzavar, ami szüntelen. Nem tudok gondolkodni vagy csak egy dologra figyelni. Nagyon frusztráló a környezetemre. Nem hallom a barátaimat, szomorú vagyok tőle. De mégis örülnöm kéne neki, tudnék aludni, vagy végre csak egyedül lenni. De mivan akkor ha többet nem látom, vagy nem hallom őket? Én ezt nem akarom, vagyis fogalmam sincs hogy mit akarok. Azon kívül hogy adhatnának még fájdalomcsillapítót. Már egyre jobban kezd fájni a hasam, de nem is a fájdalom, hanem inkább egy különös érzés ami nem múlik. Ki kell kellnem az ágyból, nem maradhatok itt. Ha most megszöknék, lehet hogy a pszichiátrián kötnék ki,azzal a feltétellel hogy veszélyel vagyok magamra, és másokra. Megakartam nyomni a nővérhívott hogy végre jöjjön valaki hogy hamar túl legyünk ezen az egészen. De nem szabad elhamarkodott döntéseket hozni. Ha most megnyomom a gombot és le jön a nővér fel teszi a szokásos kérdéseket:
Mért tetted?
Mi késztetett rá?
Mért akartál meghalni?
Stb.. Stb. A kérdésekre nem tudtam volna normális választ adni. Azt mondtam volna hogy a hangok kényszerítettek? Esetleg mert azt éreztem hogy a bogarak fel emésztenek? Az emberek nem ilyen válaszokra számítanak. Még azt is könnyebben hiszik el hogy öngyilkoss akartál lenni, mert piszkálnak a suliban. És nem akartál egy vonat elé ugrani hogy véget vess mindnnek. Ha hiszitek vagy sem elöszőr vagyok kórházban az öngyilkosságom miatt. Szent igaz sokszor voltam már, de sose kellet az intenzíven feküdnöm miatta. 13 évesen az ereimet vágatam fel. A nővérem azonnal hívat a mentőket akik pár perc alatt oda is értek. Nem vittek be a kórházba csupán kérdéseket tettek fel. Azokat csak azzal magyaráztam hogy akkoriban mindenki vagdosta magát valami miatta. Én is ezt a példát akartam követni mert ez volt akkor a menő. Csak véletlenül túl mélyre vágtam be és ez lett a vége. A mentősök nem tudtak velem mit csinálni, azt mondták hogy többet ilyet ne csináljak és ne kövessem az osztálytársaim példáját. Azt is kérdezték hogy hol van az édesanyám. Nem mondtam azt hogy a közel kocsmába találják meg meg ahogy hulla részegen el issza a családit. Pedig már el mondtam volna, helyette a nővérem mondtam hogy mennyek be a házba és várjak ott. Utána váltott pár szót a mentősökkel aztán el mentek. Ha el mesélnem a többi esetett lehet hogy a nap is le menne. Be csukatm a szemetet és vissza idéztem az emlékeimet ami történt velem az elmúlt időben. Az idő el telt, én meg csak egyre jobban el vesztem. Úgy hallottam hogy valaki be jött a szobámban és lassan az ágyamhoz jött. Nem nyitottam ki a szememet gondoltam megint csak halucinálok, már úgyis kezdett el menni a gyógyszerek hatása. De megérintette valaki a kezemet, és utána meg szorította. Rögtön ki pattantak a szemeim, de nem volt a szobába senki rajtam kívül.
xxx
A nővérem az orvosokkal vitatja meg a leleteimet. Hogy milyenek lettek?
Nyilván borzasztóak, írnak fel gyógyszereket aztán ki engedned. Amég nem csinálnak MR-it, addig nem tartanak bent. Műtétem volt, és gondolom hogy amennyi gyógyszert szedek, meg cigizek, nem könnyvelném el magamat az egészséges emberekhez. Fekszem az ágyban és várom hogy a Rory mondja hogy mehetünk haza. Csak várok és várok, tompán hallom a körülöttem lévő embereket, és csak kattogok. Ki foghatta meg a kezemet? Halucináltam vagy nem?
