BF & BFF | MINSUNG/HYUNLIX

𝒐𝒏𝒆.

2023.11.26.

Minho szemszöge

- Jó reggelt, ideje felkelni! - nyitott be a szobámba Chan, és felkapcsolta a villanyt.

- De ne na! - húztam a fejemre a takaróm. - Annyiszor megmondtam, hogy ne csináld ezt többet! - nyöszörögtem fájdalmasan.

- Haha, akkor bújj ki az ágyból, majd a reggelinél beszélünk róla. - kuncogott a leader, majd elhagyta a szobámat.

Ilyenkor nagyon meg tudnám ütni. Én tényleg, szeretem és tisztelem Chant, de néha annyira idegesítő tud lenni, hogy szemrebbenés nélkül be tudnék húzni neki. Reggelente nem vagyok önmagam. Nem vagyok reggeli személyiség, sosem tudok annyit aludni, amitől ki tudnám pihenni magam.

Éppen ezért szinte kifolyok az ágyból, s ügyetlen, laza léptekkel indultam le a lépcsőn. Az egyik kezemmel a korlátot fogtam, míg a másikkal a szememet dörzsöltem.

Már majdnem leértem, de ekkor, mint egy hurrikán, elsüvített mellettem Jisung hangosan nevetve, s mögötte Hyunjin, aki szintén nevetve kergette őt. Kis szarháziak. Annyira gyűlölöm őket, folyton az idegeimen táncolnak.

- Nyugodjatok már le, valaki reggelizne! - morgott Changbin, aki szerintem az egyik legnormálisabb az egész dormban.

- Köszönöm Changbin, egy Isten vagy! - ütögettem meg a vállát, amikor elmentem mögötte, majd lecsüccsentem a mellette lévő székre.

- Han Jisung és Hwang Hyunjin! 2 kibaszott percetek van lenyomni a gecis seggeteket, vagy szétbaszom a pofátokat! - kiáltottam el magam, hiszen ez a két balfasz nem akarta lenyomni a hátsóját.

A két említett szeppenten rám nézett, majd abbahagyták minden tevékenységüket, és lassan leültek végre. Elnézést kértem a „gyönyörű" kifejezésért a többiektől, majd én is szedtem magamnak kaját, és el kezdtem enni.

Éppen a tányéromon lévő adag felénél tartottam, amikor valaki belerúgott a lábamba. Kíváncsian emeltem fel a fejem, s Jisung ijedt képével találtam szembe magam. Mihelyt magam mellé néztem Hyunjinra, láttam, hogy a szőke alig bírja visszatartani a röhögését. Ekkor Jisung is lehajtotta a fejét, s halkan kezdtett haldokolni a nevetéstől.

Betelt a pohár. Kurvára ideges lettem. Szegény bandára akaratlanul is ráijesztettem, amikor hirtelen kitoltam a székem, és felálltam.

- Köszönöm szépen, nagyon finom volt a reggeli! - hagytam faképnél a srácokat.

Reggeli idegrendszeremnek nem tesz jót, hogyha valakik nem tisztelik, hogy vannak ebben a házban olyanok is, akik nem fittek reggel 7-kor.

Csattogva öltöztem fel, majd a fürdőszobába menve igazítottam meg a hajam. Összepakoltam egy táskába a cuccokat amikre ma szüksegem lesz, majd a vállamra kapva hagytam el a szobát.

A többiek még mindig a konyhában beszélgettek, így odaszóltam nekik, hogy én elmentem munkába. Elköszöntem tőlük, persze nem vittem túlzásba, nehogy meghatódjanak a búcsúszavaimtól, majd könnyűszerrel elhagytam a házat.

Egy fekete maszkot húztam az orromra, s gyors léptekkel indultam el a cég felé. Tudom, hogy fél óra múlva a többiekért is a ház előtt lesz az autó amivel elszállítanak bennünket, de nem akarok egy olyan kicsi légtérbe kerülni azzal a két jómadárral.

Hyunjin és Jisung annyira komolytalanok, akárcsak egy-egy 5 éves. Folyamatosan vihorásznak, kergetőznek, és még kézzel mutogatnak másokra, mint az igazi neveletlen gyerekek.

Régen egyebként nem voltak ilyenek. Jisung egy kis imádnivaló cukorbomba volt, aki nagyon nagyon nagyon sok törődést és lelki támogatást igényelt. Igazából egy fizikai érintésekre éhező kismókus volt, aki megtanított engem kevésbé bunkónak lenni. Őszintén mondom, hogy imádtam őt. Aztán természetesen mi lett ennek az eredménye? Persze, hogy beleszerettem, de nem lehettünk együtt, hiszen idolok vagyunk, nem mellesleg csapattársak. Nem tudtuk volna titkolni, így nem mondtam el neki az érzéseimet. Nem akartam megnehezíteni a barátságunkat azzal, hogy bevallom, szerelmes vagyok belé.

Mindenki kérdezheti, hogy ennek a gyönyörű kapcsolatnak, ami köztem és Jisung közt élt, mi hozta el a bukását. Hát a válasz kézenfekvő, azt hiszem. Minden a véletlennek köszönhető egyébként.

Chan volt a mi kis Lixünk támasza, amikor Lixnek honvágya volt, mindig a leaderhez fordult. Azonban egy este nem volt otthon Chan, hiszen a barátaival lógott. Felix hozzám kopogtatott be, így én adtam neki vígaszt.

Attól a naptól fogva a féltékeny Hyunjin elrabolta tőlem az én tündérke Jisungomat, és egy kis ördögfiókát formált belőle. A legfájdalmasabb az, hogy Jisung nem tett semmit sem az ellem, hogy olyan váljon belőle amilyen most. Egyik percről a másikra váltott le Hyunjinra.

Hónapokig fájt utána a szívem, hiszen borzalmasan hozzánőttem a sok együtt töltött idő alatt. Fájt, hogy csak úgy egyről a kettőre elhanyagolt, és elhagyott engem Hyunjinért...

Folytatjuk...

Tudom, ez már fent volt egyszer oneshotban, de folytatni szerettem volna, és túl hosszú lett volna oneshotban, így egy könyvecskében hoztam el nektek.😊