BF & BFF | MINSUNG/HYUNLIX

𝒏𝒊𝒏𝒆.

2023.11.26.

– Tudod, Minho és Jisung arra vár, mikor mesélem el nekik az újdonságokat. Mit szólnál, hogyha te is jönnél velem? – kérdeztem tőle, amikor már jó pár perce csak összebújva feküdtünk.

– Én is el szeretném mondani, de akkor a többieknek is! – nézett fel rám mosolyogva.

– Rendben. – bólintottam.

– Gyere, menjünk! – húzott fel az ágyból, s egészen az ajtónkig hurcolt.

– Hé hé! Lassabban! – nevettem.

– Bocsi. – nézett hátra rám egy szégyenlős mosollyal.

– Igazából, csak azt találtam ki, hogy...

[...]

Minho szemszöge

Éppen egy tartalmas, játékos és talán felejthetetlen fürdést tudhattunk magunk mögött kedves párommal, és én már az ágyban fekve készültem aludni, de egy kopogás zavart meg.

– Bújj be! – adott engedélyt a belépésre Jisung, aki még picit pakolászott.

Hyunjin volt az, aki az orrát lógava lépett be a szobánkba. Egyből felültem, s érdeklődve néztem Jisungra, aki eléggé aggódó szerepet töltött be ebben a pillanatban.

– Hyunjin?

– Mi történt? – kérdeztem.

– Elmondtam Lixnek, és kidobott a szobából. – sírta el magát.

És ez volt az a pillanat, amikor az állam már majdnem az padlót súrolta. Hogy is mondta? Kidobta őt?

– Hogy mi van? – kérdezett rá Jisung is, mint aki nem hallotta jól.

– Elmondtam Felixnek, hogy mennyire szerelmes vagyok belé, erre pedig elkezdtett hisztizni, és kihajított. Azt mondta sosem tudna szeretni egy ekkora barmot, mint én. – tottyant le az üres ágyunkra.

Jisungra néztem, aki már-már könnyes szemekkel nézett vissza rám. Mi a fene történik? Nem tudom elhinni, hogy Felix ilyet mondott. Ez lehetetlen.

– Oh Hyunie, annyira sajnálom! A mi hibánk volt, hogy felbíztattunk! – sietett oda a lehajtott fejű szőkéhez Jisung, s szorosan megölelte.

– Fhu, én nem tudom mit mondjak... Mi lesz ezután? – vakargattam a tarkóm.

– A folyósón alszom! – sírta Hyunjin.

– Dehogyis! Itt alszol velünk. – vígasztalta Minho.

Hogy micsoda? Jól hallottam? Hah, soha!

– Annyira fáj Jisung! Neked összejött, de nekem nem! Lix az életem értelme, én nem tudok kiszeretni belőle! – szorította jobban magához Jist Hyunjin.

– Ne butáskodj, majd minden rendben lesz. Az idő minden sebet begyógyít. – simogatta a hátát Jisung.

– Nem kellett volna bejönnöm, most felzaklattalak titeket. Sajnálom. Jobb is, ha hagylak aludni. – tolta el magától Jisungot, majd felállt, s kiviharzott.

Jisungie gondolkodás nélkül indult volna utána, de megragadtam a karját, és maradásra késztettem.

Hyunjin szemszöge

Kis színészkedésemet követően muszáj voltam kisietni, mert már fogytán voltak a könnyeim, és majdnem szemberöhögtem őket. Szegényeket kicsit megsajnáltam, hiszen annyira szorítottak nekem, ellátták hasznos tanácsokkal, és még aggodtak is.
Felix az ajtóban várt rám, eléggé izgatottan.

– Annyira fáj Jisung! Neked összejött, de nekem nem! Lix az életem értelme, én nem tudok nélküle élni! – súgta a műkönnyeit törölgetve, miközben a nevetése visszatartásával küzdött.

Csendre intettem, majd fülemet az ajtóra tapasztottam, hogy hallgatózzak. Felix is ugyan így tett. Tudom, nagyon kedvesek vagyunk.

– Hagyd, hogy utána menjek! – kérte Jisung.

– Te sem gondoltad komolyan, hogy itt aludhat nálunk!

– Miért nem? Ha jól emlékszem, akkor megbeszéltük, hogy köztünk még hónapokig nem lesz szex! Akkor miért ne maradhatna itt? Nem zavarna senkit!

– Akkor sem lehet itt. Arra nem gondoltál, hogy neked egy másik oldalamat mutatom meg, amit nem szeretném, hogy rajtad kívül más is lásson?

– Most nem halnál bele pár hétbe! Azt hittem vagyok ennyire fontos neked!

Hát ez kész! Még egy ilyen helyzetben is azon veszekednek, hogy ott aludhatnék-e vagy sem. Nem semmi páros, az is biztos.

– Te fontos vagy, de Hyunjin nem a szerelmem, hogy itt aludjon! – emelte fel a hangját Minho.

– Bunkó vagy! – kiabált vissza Jisung is.

Felixre néztem, s egyszerre bólintottunk. Mindketten egyet értettünk, hogyha most nem avatkozunk közbe, akkor itt több probléma is adódhat, azt pedig nem akarjuk. Nem áll szándékunkban mások kapcsolatát tönkretettenni.

Óvatosan nyitottam be, mire mind a kettejük tekintete rám szegeződött. Ahogy jobban kinyílt az ajtó, Felix is a látószögükbe került. Félénken intett oda a párosnak. Bocsánatkérő tekintettel néztem rájuk, miközben lágyan átkaroltam Yongbok vállát.

– Na ne! – temette a kezébe az arcát Minho.

– Mi sajnáljuk, nem az volt a célunk, hogy veszekedjetek. Csak viccnek szántuk. – kértem elnézést.

– Most akkor mi is van köztetek? – vágott kérdő fejet Han. – Kezdek összezavarodni.

Hát drága Jisungie, meg sem lepődöm...

– Együtt vagyunk. – jelentettem ki büszkén.

– Együtt vagyunk? – nézett fel rám Lix.

– Igen szívem, együtt vagyunk. – bólintottam rá, mire arca mégjobban felragyogott, s a jelző miatt el is pirult.

– Nem volt szép, amit csináltatok. Majdnem én is sírtam miattad, te barom! – durcázott Jisung. – Nem beszélve arról, hogy hülyét csináltál belőlünk.

– Ne haragudjatok, kérlek! Sajnáljuk! – kért bocsánatot Felix is.

– Én megbocsájtok. – sóhajtott Jisung, majd odajött, és magához ölelt minket.

Minho még pár másodpercig kullogott a szoba egyik sarkából a másikba, de megemberete magát, és odajött hozzánk. Először Felixet, majd engem is magához ölelt.

– Mégegy ilyen, és meghalsz. – súgta a fülembe kedvesen, amikor éppen engem ölelt.

– Értettem. Sajnálom. – kuncogtam.

Hát, végülis sikerült helyre hoznunk egy rosszul kisült viccet is. Büszke vagyok magunkra. Első közös „csodatételünk“, ha szabad ilyet mondani.

Folytatjuk...

Jobb mindent kétszer átgondolni...