BF & BFF | MINSUNG/HYUNLIX

𝒇𝒊𝒗𝒆.

2023.11.26.

Amint beértünk, és az ajtót is becsuktuk, Jisung levágódott az ágyra, és szétvetett karokkal-lábakkal nyujtozódott ki. Csak álltam előtte, s csípőre tett kezekkel néztem le rá.

- Holnap áthozzuk a cuccaid, okés? - néztem mosolyogva.

- Okés. Már alig várom! Jössz fürdeni? - ült fel hirtelen, és lábait kezdte limbálni.

Komolyan, mintha egy gyerekkel lennék egy légtérben, de imádom. Nagyon aranyos tud lenni, ha direkt nem a véremet szívja a viselkedésével.

- Még szép! - kacsintottam rá, mire mosolya jobban kiszélesedett.

Kis mosolygós cukorbomba. Úgy imádom!

– Verseny a fürdőig! – pattant fel, majd elszaladt a fürdő irányába.

– Jisung, ne szaladj már az isten szerelmére! – siettem utána.

A fürdőben azonban nem volt. Furcsálva a helyzetet bennébb lépkedtem, de ekkor előugrott az ajtó mögül, s bezárva a falapot neki lökött. Jaj Han, te sose nőssz fel...

Alsó ajkaimat beharapva kaptam hirtelen a fenekébe, s azt kezdtem el gyúrni, ami be kell valljam, elég nyugtató érzés.

– Ki szeretnél kapni? Mert a szemeid csak úgy könyörögnek a büntetésért Han Jisung. – néztem egyenesen a szemeibe.

– Nem biztos. Lehet, hogy csak játszani hívnak téged, csak te nem érted még a jelüket. – nézett boci szemekkel.

– És, milyen játékot szeretnél? – mélyítettem el a hangom.

– Csináljunk jó sok habot, és ülljünk be közéjük! – vigyorodott el szélesen.

– Azt hiszem sejtettem, hogy ez lesz. – sóhajtottam.

– Valami baj van? – biggyesztette le az ajkait szomorúan.

– Nem, nincs. – vettem egyik kezembe az arcát, s azt simogattam. – Gyere, akkor töltsük meg a kádat! – nyomtam egy cuppanósat az ajkaira.

– Yeeey! – ölelt magához hirtelen.

[...]

Már a fürdőkádban ültünk, Jisung a mellkasomra feküdve játszadozott a habokkal, amikor eszembe jutott Hyunjin és Felix. Vajon ők tényleg nem bánják, hogy miattunk szobát kellett cserélnünk? Mi lesz Lixszel, ha megint honvágya lesz, és éjjelek éjjelén felsír? Hyunjin csak nem annyira gonosz, hogy kicsúfolja szegényt...

- Hallgatag vagy. - tett egy kis habot az orrom hegyére Jisung. - Mi a baj? - nézett fel rám aranyosan, azokkal a baba szemekkel, amiknek külön-külön hálát tudnék adni.

- Szerinted mi lesz Hyunjinnal és Felixszel? Rosszul fogja őket érinteni, hogy hirtelen szobát cseretünk?

- Ne butáskodj már! Ők is bandatagok és barátok, minden rendben lesz velük. - simított a kezemre, ami a derekán pihent. - Ne aggódj miattuk feleslegesen!

- Te nem aggódsz, hogy Hyunjin rosszul fogja viselni, hogy nem vele fogod tölteni minden idődet?

- Annyira azért nem. Miért, te igen?

- Tudod Lix...ő annyira...törékeny... - böktem ki nagy nehezen. - Nehéz erről így veled beszélni, hiszen nem akarom, hogy azt hidd fontosabb nekem Yongbok.

- Ilyenről szó sincs, nyugodj meg! - hajol közelebb hozzám, s egy lágy csókban részesített. - De, ne hangolódjunk le! Ma ünneplünk, mert végre együtt vagyunk! Ők majd elintézik az esetleges gondjukat.

- Igazad van. - pusziltam a homlokára. - Szeretlek.

- Én is szeretlek, és azt szeretném érezni, hogy nem vagy befeszülve. Szépen lazítsd el a tested! Úgy van. - tette kezét a térdemre, s azt simogatta.

Teljesen beleéltem magam ebbe a „lazulj el" dologba, így hátradőlve a kád szélére hunytam be a szemeim, és próbáltam minden aggodalmat elengedni.

Igen ám, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy egy ördögfióka csücsül a combjaimon, aki alig várta ezt a pillanatot. Egy tucat habot nyomott az arcomba.

- Te kis...! - ültem fel hirtelen, és el kezdtem megtisztítani az arcom a habtól.

Jisung ajkait hangos, kárörvendő nevetés hagyta el. Szóóóval így állunk kis taknyos?

Egy hirtelen mozdulattal magam alá tepertem. Seperc alatt cseréltünk helyet, s már én ültem az ő lábain. Megszeppenve pillantott le ágyékomra, de fülig vörösödve kapta el onnan a tekintetét.

- Oh, Jesus Christ... - nézett mindenhova, csak rám nem.

- Nevelésre lenne szükséged, nem gondolod? - húztam fel a szemöldököm.

- De, egyetértek. - bólogatott. - Ha egyetértek, akkor nem fog annyira fájni, ugye? - nézett szemeimbe, teljesen zavarban, motyogva.

Jóízűen felnevettem arckifejezésén, s lehajolva hozzá egy édes csókot loptam tőle. Túl korai, hogy Jisunggal elkezdjük a közös nemi életünket, és ezt nem is fogom elsietni. Annak az alkalomnak gyönyörűnek kell lennie, akárcsak Jisungnak.

- Szeretlek. - kuncogtam ajkaira.

- Én is szeretlek. - súgta paradicsom vörös arccal.

– Ne aggódj, addig nem teszünk semmi olyat, amíg fel nem készülsz rá. – simogattam az arcát.

– Köszönöm. – mosolygott szégyenlősen. – Mostmár le tudnál szállni rólam? – motyogta.

Egy mozdulattal legördültem róla, majd visszafoglaltam az eredeti helyemet. Jisung a lábaim közé ült be, s ráfeküdt a felső testemre. Nem zavartatta, hogy férfiasságom éri a derekát. Hogy felbátrodtunk hirtelen!

– Na, mit játszunk? – haraptam a fülére.

– Erre a kérdésre várok mióta megszülettem! – fordult hátra aranyosan, mire adtam neki egy cuppanós puszit az arcocskájára.

Folytatjuk...

Hát nem aranyosak?😍