BF & BFF | MINSUNG/HYUNLIX

𝒔𝒆𝒗𝒆𝒏.

2023.11.26.

Két hét telt el, mióta Jisung és Minho összejöttek, illetve én és Felix egy szobába kerültünk. Ezalatt a 14 nap alatt nem csináltam mást, csak az érzéseimet próbáltam tisztázni magamban. Hatalmas erőfeszítésbe kerül, amikor saját magaddal kell szembenézned, viszont a jólléted érdekében fontos.

Letisztázam, hogy itt bizony Cupido haver beleszólt a dolgokba. A kis rakoncátlan belefúrta a szerelem éles nyilát a szívembe. Egyszerűen kivehetetlen az a dolog onnan. Ott van, és nem mostanában készül eltávozni.

Yongbok közben mit sem sejtve majdnem minden éjszakán átbújik hozzám. Komolyan, alig várom ezeket a napokat. Mára már nem sír olyan sokat, nem szomorkodik annyit, ami részben megnyugtat.

Észrevettem, hogy nem mindig akkor jön át az én ágyamba, amikor szomorú vagy, amikor csak olyan kedve támad, vagy... nem is tudom. Mindenesetre én imádom ezeket az alkalmakat.

Ma történt úgy, hogy Felixnek egy külön forgatásra kellett mennie, mert egy banda felkérte, hogy legyen benne a videóklippjükben. Mi többiek, itthon maradtunk, hiszen az utóbbi napokban annyit dolgoztunk, hogy alig látunk magunk elé.

Volt időm egyedül átgondolni a dolgokat, és arra a következtetésre jutottam, hogy elmondom először Minhonak és Jisungnak. Hogy miért pont nekik? Több oka is van.

Az első az, hogy Jisung a legjobb barátom, megérdemli, hogy elsőként értesüljön ezekről a dolgokról. Második ok, hogy Minho pedig Felix legjobb barátja, ő tudná elmondani, hogy Yongbok hogyan reagálna, esetleg neki vannak-e valami érzései felém, amik túlszárnyalják a barátság vaskos határait.

Harmadik ok, amiért ők fognak elsőként tudatosulni az érzelmeimről a kis ausztrál felé, pedig az, hogy jelenleg ők vannak a bandán belül párkapcsolatban. Ők biztosan el tudnák mondani, hogy megéri-e megpróbálni a dolgot.

Minden saját magam számára felállított érvelés ellenére is féltem már a szobájukba való kopogástól is. Viszont én vagyok Hwang Hyunjin, és jóformán még semmi fontos dolgot nem tettem a saját magam boldogságáért, szóval itt az ideje lépni, szőke herceg! (Most tegyünk úgy, mintha nem neveztem volna magam szőke hercegnek, rendben? A szerelem túl sok dolgot hoz ki belőlem, amiről nem tudtam eddig.)

Két kopogás után már hallottam is a beengedő szót. Óvatosan nyomtam le a kilincset, és beléptem. Gondosan becsuktam magam után az ajtót, majd közelebb lépkedtem az üres ágyukhoz, és leültem rá.

A két tanácsadóm éppen nagy gubancban voltak. Egymást harapdálva, nevetgélve birkóztak az ágyon. Vicces így látni Minhot, hiszen két héttel ezelőtt, ha Jisung ezt valaki mással tette volna, akkor megkérdőjelezem, hogy még ki is költözött volna a dormból. Jisung által olyanná vált, ami ellen annyit küzdött. Mikre nem képes a szerelem...

- Mi-Min-Minhooo~! - nevetett hangosan Jisung, amikor Minho a fenekére ülve kezdte csikizni a talpát. - Orrba rúglak!

- Khm...izé, esetleg... - hívtam fel magamra újból a figyelmet.

Lehetetlen, hogy beengedtek, de máris elfelejtették, hogy itt vagyok.

- Jah! - tért észhez Minho, s legördült Jisungról. - Kedves, itt van Hyunjin.

- Jajh... - lihegett barátom, s ülő helyzetbe tornázta magát. - Úgy visszakapod ezt még! - fenyítette meg a párját mutató ujjával, de Minho csak kuncogva harapott rá Jis ujjacskájára.

- Srácok... - szólítottam meg őket újból.

- Mondd Hyunjinie! - fordult felém Jisung, miután még utoljára összemosolyogtak Minhoval.