BF & BFF | MINSUNG/HYUNLIX

𝒕𝒘𝒐.

2023.11.26.

De térjünk vissza a lényegesebb dolgokra. Jisung már a multé, már csak a kamerák előtt van számomra jelentősége, hiszen mindig el kell játszanunk a tökéletes lelkitársakat. Unom már, hogy folyton mellette kell lennem, ahhelyett, hogy valaki olyannal lennék, akit tényleg bírok.

Szóval, megérkeztem a munkahelyre. A folyósón köszöntem pár ismerős stylistnak, stábtagnak és pár más idolnak is. Ilyenkor mindig mosolygok, hiszen nem akarom, hogy mások is tudják, milyen érzeketlen is vagyok valójában. Elég, ha rajtam kívül 7 ember tudja.

A gyakorlótermünkbe siettem, ahol felkapcsoltam a lámpákat, és lepakoltam a kis kanapéra. Levettem magamról a felsőt, és egy pólóban kezdtem neki a belemegítésnek, majd a nyújtásnak. Egy kis halk zenét indítottam el a telefonomon, ami kicsit elfeledteti velem, hogy mekkora egy fasz vagyok, és kikapcsolja az agyam.

Amikor már késznek éreztem minden végtagomat arra, hogy kibírják a mai napot, és ne hagyjanak cserben tánc közben, elindítottam a következő visszatérésünk fő zenéjét, és elkezdtem gyakorolni. Igazából a mai forgatókönyv a tánc kimaxolása, hiszen fontos, hogy minden lépés tökéletesen menjen.

Minden mozdulatomra kritikusan odafigyeltem a hatalmas tükörben. Nem akarok kudarcot vallani, nem elég ha jól megy a tánc, nekem tökéletesnek kell lennie. Nem szeretnék nevetség tárgya lenni senki szemében, hiszen nem hiába táncolok már tizenéves korom óta.

Amikor már kellően kifárasztottam magam, a testem már jelezte, hogy elég, szünetre van szükség. Kifeküdtem a terem közepére, s a mennyezetet bámulva lihegtem ki magam. Fáradt vagyok, de menni fog. Még hosszú a nap, nem fogom most abbahagyni.

Ebben a pillanatban nyílt a terem ajtaja, s beszélgetés ütötte meg a fülem.

– Minho, jól vagy? – szaladt hozzám Felix aggódva.

– Persze, csak pihentem. – ültem fel, és rámosolyogtam a napsugár megtestesítőjére.

Azonban mosolyom egyből lehervadt az arcomról, amikor megláttam Jisungot Yongbok mellett. Az ő arca elég ahhoz, hogy a napom tönkremenjen.

Ő is aggódott, de az ő aggodalmára nincs szükségem, és  reményeim szerint sose lesz szükségem.

A többiek is lassan beszállingóztak a terembe, s ők is levették a felesleges ruházatukat. Közösen nekifogtak bemelegíteni, és nyújtani. Mivel én már ezeken túl voltam, így elszaladtam gyorsan a mosdóba, hiszen otthon nem voltam, mert az ideg minden más érzést elnyomott bennem.

Amikor végeztem, és kiléptem a fülkéből, Jisunggal találtam szemben magam. Előttem állva nézett rám szomorúan, de egy cseppet sem érdekelt.

Kikerülve őt a csaphoz mentem, ahol megmostam a kezem. Mögém jött, amit jól láttam a tükörből. Mire készül, le akar szúrni, vagy mi a franc?

– Miért gyűlölsz engem? – kérdezte meg halkan.

Csodás. Érzelegni kell már megint. Nagyon hiányzott aztán.

– Hm. – rántottam vállat, mint akit nem érdekel a dolog.

– Ne legyél már ekkora bunkó! Olyan nehéz egy kicseszett normális valaszt adni? – emelte fel a hangját.

– Nekünk nincs beszélni valónk. – töröltem meg a kezem.

– A kamerák előtt annyira normálisan tudsz viselkedni, ilyenkor miért vagy ennyire faszkalap?

– Látsz itt kamerát? Nem. Na hát akkor állj félre, nekem dolgom van. – löktem odébb, s rányitottam a mosdó ajtajára. Zárva volt. – Te bezártad?

– Addig nem engedlek ki innen, amíg el nem magyarázod, hogy pontosan miért is utálsz ennyire! Mit tettem én ellened?

– Elég a puszta létezésed is, hogy az embernek tönkretedd a maradék idegrendszerét is. – sóhajtottam.

– Régen annyira jól kijöttünk. Együtt csináltunk szinte mindent. Aztán egy nap már Felix volt az ágyadban helyettem, és már el is voltam felejtve. Mi a fenét tettem, hogy ezt érdemlem? – könnyesedtek be a szemei.

– Jisung, kibaszottul nincs energiám és kedvem hozzád, szóval add ide azt a rohadt kulcsot, hogy kimehessek!

– Azt akarod, hogy lenyeljem, és soha ne szabaduljunk ki innen? – húzta fel a szemöldökét, s ajkai lekonyultak.

– Gyerekes vagy. – nevettem el magam.

– Te pedig kurvára gonosz vagy velem! – sírta el magát.

– A pici 23 éves kisbaba sír, mert nem kapja meg amit akar? – gügyögtem neki. – Szánalmas vagy Jisung. Szánalmas.

– Én baszottul szerettelek téged, de te lecseréltél Felixre, és köcsög lettél! Mi változott meg köztünk? Azt akarom, hogy minden a régi legyen!

– Sose lesz már semmi sem a régi, nem számít, hogy szeretsz-e vagy sem. Már régen eljátszottad a lehetőségedet, amikor Hyunjinnal kezdted az idegeim szétbombázását. Egy idegesítő görccsé váltál! – emeltem fel a hangom, ami miatt jobban rátört a sírás.

– Akkora bunkó vagy! Nem csodálom, hogy senkid sincs a világon. Egy kibaszottul magányos ember vagy, akinek sosem lesz senkije. Egy pocsék ember vagy! – kiabált velem – Nem törődsz mások érzéseivel!

Az izmaim befeszültek, s állkapcsomat összeszorítottam. Kurvára felcseszett ezzel, de igaza van, hiszen sosem volt egy bizalmasom sem rajta kívül. Égő szemekkel léptem elé, s hirtelen felindulásból a nyakára fogtam.

Folytatjuk...

Már nem nem sokat várnotok, és jönnek az új események is. Remélem eddig is tetszik nektek.😊🩷