BF & BFF | MINSUNG/HYUNLIX

𝒇𝒐𝒖𝒓.

2023.11.26.

Magunk mögött tudhatjuk ezt a napot is. Végre este lett, hazaértünk, és szokásosan összeültünk vacsorázni. Hyunjinon kívül egyébként még senki sem tud a nagy kibékülésünkről Jisunggal.

Furcsálták, hogy vacsinál egymás mellé ültünk, de nem kerítettek nagyobb feneket neki, egészen, amíg be nem fejeztük a vacsorát.

Végül Changbin mert rákérdezni a dologra.

– És, mi történt ma a mosdóban? – nézett rám. – Mármint sokáig voltatok kint, és utánatok kellett küldenünk Hyunjint is...

– Igazából borzalmas dolgok folytak le ott, de végül mindent megbeszéltünk. – néztem Jisungra.

– Hogy értve? – ráncolta a szemöldökét Seungmin.

– Rájöttünk, hogy egy félreértés miatt haragudtunk egymásra, és igazából mindketten csak féltékenyek voltunk. – mosolygott Jisung.

– Féltékenyek? – nézett nagyot Jeongin.

– Igen. De szerencsére mindent megbeszéltünk, és mostmár minden rendben van.

– Persze, ha nem bánjátok, akkor Jisung mától az enyém. Mondjuk mindegy, hogy bánjátok-e vagy sem, ő az enyém, és kész. – rántottam vállat, s Jisung kezére fogtam.

– Ez milyen cuki már! Ellenségekből szeretők. – olvadozott Felix.

– Ja, cuki. – nézett maga elé Hyunjin.

Felsóhajtottam. Látszólag a szöszinek valami nem tetszik.

– Figyu, attól, mert Jisung és én kibékültünk és kavarunk, attól még nem elrabolom tőled vagy ilyesmi. Attól még lehettek barátok, de lehetőleg ne az idegrendszeremet készítsétek ki, jó? – vettem elő az egyik legkedvesebb hangsúlyomat, amivel még magamat is megleptem.

– Nem fogok rámászni, de a legjobb barátomat mégsem akarom elveszíteni. – emelte fel a fejét.

– Aww, sose fogsz elveszíteni Hyunjinie! – ment oda a szőkéhez Jisung, s megölelte őt.

Mosolyogva néztem őket. Most a régi énem halálosan féltékeny lenne, de már tudom, hogy nincs okom magamat hergelni. Jisung engem szeret, és a többiek csak a barátai. Nem hagyhatja el a legjobb barátját miattam. Az nem lenne helyes. Én sem fogom elhanyagolni Felixet és Changbint sem.

Végül én is felálltam, és megöleltem a szomorú kis szöszit. Nem kellett sokat várunk, már egy „családi“ ölelésben tudhattuk magunkat. Nagyon jó érzés volt.

– Annyira szeretlek titeket! – mosolygott Hyunjin.

– Mi is szeretünk téged Hwang Hyunjin! – kiáltottuk el magunkat, s szorosabban öleltük.

– Jobb bandát nem is kívánhatnék. Köszönöm, hogy vagytok nekem! – nézett csillogó szemekkel minket Chan, miközben szinte megfojtott az ölelésével.

Amikor szinte halálra ölelgettük egymást, mindenki szétvált. Jisungra néztem, aki csillogó szemeivel nézett vissza rám. Annyira boldognak néz ki. Nagyon szeretem őt.

Egyik kezemmel a derekára fogtam, és ajkaira hajoltam. Ő a kezét a mellkasomra tette, és visszacsókolt. A többiek hangos sikítozásokba és kiáltásokba kezdtek, ami olyanná varázsolta az ebédlőt, mintha egy foci meccsen lennénk, és mi nyertünk volna.

Imádom a csapatomat, de a legkedvencebb tagom örökre Jisung marad.

[...]

- A vacsorának végeee~ ideje aludniii~... - kántálta Jisung.

- Ez valami szokásod? - nevettem rajta.

- Ne nevess! - szidott le, de csatlakozott.

- Akkor te miért nevetsz? - húztam közelebb magamhoz a derekától fogva, s szemöldökömet felhúzva néztem le rá.

- Mert nekem szabad. - mosolyodott el szélesen, majd szemeit becsukva pipiskedett fel.

- Buta mókuska! - kuncogtam, és nyomtam egy cuppanós puszit az ajkaira.

- Szeretlek. - bújt bele a mellkasomba, akárcsak egy szeretetre vágyó kiscica.

- Én is szeretlek téged. - csókoltam a hajába, s magamhoz öleltem.

- Ma éjjel nem szabadulsz tőlem. Rád fogok tapadniii~! - bújt bele ismét az arcomba.

- Nem bánooom~! - dörgöltem össze az orrunkat.

Jisungie éppen az ördögi kacaját alkalmazta, amikor megpillantottuk Hyunjint, aki a falnak dőlve nézett minket.

- Ilyenkor vigyázz vele! Harapni is szokott. - borzolta össze Jisung haját.

- Árulkodós majom! - nyújtotta ki a nyelvét Sung.

- Majd én kordában tartom a kicsikét! - paskoltam meg Jisung fenekét.

- Kit kell korádban tartani? - jelent meg érdeklődve Felix is.

- Jisungot. - bökött Sungra Hyunjin.

- Jaaa~, hát nem ártana. - cukkolta Jist.

- Tudjátok mit? Mind bekaphatjátok! - nevette el magát Jisung.

- Köszi, de meghagyjuk Minhonak a lehetőséget. - lökte el magát a faltól Hyunjin, majd átkarolta Felix vállát. - Gondolom szobát fogunk cserélni.

- Hát, mi szeretnénk, de ahhoz a ti beleegyezésetek is szükséges. - mondtam, miközben a folyton izgő-mozgő Jisung orrocskáját az ujjaim közé fogtam, és jól megcibáltam neki. Persze ez nem tetszett a mókuskának.

- Hm, nekem semmi kikötésem ellene. - rántott vállat Felix, s mosolyogva felnézett Hyunjin arcára.

- Miért lenne gond? Végre valaki mást is szívathatok. - húzódott ördögi mosolyra Hyun ajka.

- Azt próbáld csak meg! Úgy tökön billentelek, hogy kidől a családfád! - horkantott fel Felix.

- Ez az én bestiem! Fighting! - szurkoltam neki ökölbetett kezekkel.

- Az én bestiem egy cukorbomba, csak jobban meg kell ismerni őt. - totyogott oda Hyunjinhez Jisung, és hozzábújt.

- Az én legjobb barátom akkor is egy cukorbomba, ha nem ismered még annyira! - húztam magamhoz Lixet, aki a mellkasomba bújt.

- Én mindenkit szeretek, de ezt itt hagyjuk abba szerintem, mert kezd „négyes" szaga lenni. - tolta el finoman magától Jisungot Hyunjin.

- Hah, még kettesben sem voltam egyszer sem jóformán. - nevetett Felix, s elsétált tőlem.

- Minho, menjünk csicsikálni, fáradt vagyok. - nyafogott Jisung, és állát a mellkasomnak döntve nézett fel rám.

- Hallottátok a főnököt. - biccentettem a másik kettőnek.

- Jó éjt! - mosolygott Hyunjin.

- Jó éjszakááát! - integetett aranyosan Felix is.

- Jó éjt! - intettem, hiszen Jisung elkezdett húzni a szobánkba.

Folytatjuk...

Ééés végre haladunk is. Yeyyy!