A Csupor összes

Sajnálom

Sajnálom, hogy patkány voltam,
Hogy minden rosszat reád fogtam,
Hogy gyakran hátba szúrtalak,
S magammal lehúztalak.

Sajnálom, mit neked mondtam,
S utána csak vállat vontam,
Sorsom elől elfutottam,
Mert mindenbe beleuntam.

Sajnálom, hogy gyűlöltelek,
S mindent, amit ezen kezek,
Elkövettek ellened,
Hisz megfolytották jellemed.

Sajnálom, hogy úgy tettem,
Mintha rossz lenne nekem,
Míg te közben mellettem,
Ott szenvedtél csendesen.

Sajnálom, hogy életed,
Árnyban állva mögötted,
Szépen lassan széttéptem,
S rajta sebet ejtettem.

Sajnálom, hogy magamat,
Be nem tartva szavamat,
Tőled csúnyán elvettem,
Mikor lehet kellettem.