A Csupor összes

Kőbis Józsi

Haja vörös, foga arany,
S Kőbányaitól bűzlik teste,
Kedve komor, mégis üde, hisz,
Gondjait mind elfeledte.

Oly ostoba, mégis annyira intelligens,
Szájából csak úgy szállnak ki a szavak,
Bölcsességét úgy szórja, mint mások az átkot,
S úgy folyik belőle az ige, mint egy csorgó patak.

Érettségije nincs, csak egy szakmája,
De azt tisztességgen kitanulta,
Ő a messiás, ki majd megmutatja,
Milyen fontos a kétkezi munka.

Alkoholtól mámorosan ücsörög,
Békésen, mint egy csecsemő,
Senki se sejtené róla,
Milyen okos valójában ő.

Esze nincs a helyén, mégis,
Talpraesettebb, mint bárki más a buszon,
Bár az igaz, hogy jelen pillanatban,
Nem lelné helyét a kalkuluszon.

Beszél hozzám, mesél nekem,
Miközben kezében a nektárt tartja,
Belenyúl zsákjába, kivesz egy dobozt,
S mint a megváltó, felém nyújtja.

Elfogadom, energiaital az,
Jókedvűen felciccentem,
Iszok, s közben hallgatom,
Ahogy a mester tanít engem.

Osztja az észt, mint puska a golyót,
Száját lehetetlen befogni,
"Több benned a feszület, mint Jézusban a kereszt!"
Szólá a bölcs, Kőbis Józsi.