A Csupor összes

Gyűlöletlevél gyilkosomhoz

Három éve történhetett már,
Hogy én legbellül meghaltam,
Kis nyereségért nagy volt az ár,
Amit te érted megadtam.

Egy dolgot kértem, a szívedet,
De te visszautasítottál,
Másnak viszont vallottál szerelmet,
Ezzel még tovább kínoztál.

Neved keleten gyilkost jelent,
S valójában az is vagy,
Nem voltál más, csak egy állszent,
Szíved, mint a téli fagy.

Szolgaként kezeltél és én hagytam,
Mindent megtettem, amit csak kértél,
Ha kellett, össze is verettem magam,
Hogy veled ne tegyék, akiktől féltél.

A sok áldozat ellenére mit kaptam?
Semmit az ég világon!
Csak szép lassan legbellül elhaltam,
Mit ért ez meg ilyen áron?

Mikor már elég volt, én léptem le,
Te úgy tettél, mintha nem lenne gond,
Végül elfújt engem a magány szele,
Egész végig én voltam a bolond.

Attól a naptól egyedül sodródtam,
Szenvedtem, mert már nem voltál itt,
Egy napon, viszont megfogadtam,
Lehet egyenlőre az életed meghitt.

De jól vigyázz, mert visszatérek,
Mikor a legboldogabb vagy,
S úgy, mint te engem összetörlek,
Bosszúm nyugodni nem hagy!