A Csupor összes

Barátaimhoz

Drága barátaim köszönöm nektek,
Hogy társaim vagytok, kiket meg sem érdemlek,
Hogy szerettek, vigasztaltok, segíttetek engem,
S mindent, amit valaha megtettetek értem.

Köszönöm, hogy a sötétből kiemeltetek,
Hogy a gonosz hangoktól megmentettetek,
Minden nehézségben támogattatok,
S a legmélyebb ponton is velem voltatok.

Köszönöm, hogy velem időt töltötök,
Ha úgy tartja szükség, velem együtt bőgtök,
Engemet karnál húzva, kalandra indultok,
S hébe-hóba, ide-oda, össze-vissza utaztok.

Köszönöm, hogy esténként oltalmaztok,
Álmaimat őrizve, mint az apró angyalok,
S ha reggel egy-egy rémre hirtelen riadok,
Nektek róla azonnal regényt írhatok.

Végül azt is köszönöm, hogy bár néha túl sok vagyok,
Ennek ellenére, engem ti soha el nem hagytok,
Tőletek, ha éppen úgy van, bármit kérhetek,
Tiszta szívből kiáltom: SZERETLEK TITEKET!!!