Fate /Twilight ff./

Gyász

"Sosem akartam, hogy egy nap emlékké válj..."

- Hope...- istenem, de hiszen ez...

- Davina... - zokogtam fel újra amikor tudatosúlt bennem, hogy tényleg ő az.

- Ne sírj kincsem! - ölelt szorosan magához.

- Kérlek...csak - szipogtam. - Mond, hogy nem igaz amit Roman mondott..! - könyörögtem, miközben egyre jobban szorítottam őt magamhoz.

- Bárcsak azt mondhatnám..- suttogta, majd gyengéden eltolt magától. - Még utóljára látni akartalak. Látni akartam, hogy jól vagy. - felelte könnyeivel küszködve.

- Nem értem...én - haraptam be szám belsejét egy nagyot nyelve.

- Nincs sok időm - kezdett bele. - Bármi is történjen, ne keress minket!

- Davina...- léptem egyett felé - Nem...az nem lehet..- suttogtam, kezemet a szám elé kapva.

- Mindig és mindörökké! - mondta rám mosolyogva, majd eltűnt mintha sosem lett volna ott.

* * *

- Mi történt vele? - kérdezte Esme.

Miután Hope eszméletét vesztette, Cullenék lefújták a bulit és mindenkit haza küldtek. Ennek már több órája és Hope még mindig nem ébredt fel.

- Mi sem tudjuk. - felelte fel alá járkálva Kaleb.

- Lizzie! - hivta magához Josie. - Valami nincs rendben! - válaszolta halkan.

- Hogy érted? - kérdezte feszülten, majd ő is végig nézett Hopeon.

Hope arca beesett és sápadt volt, szemei alatt lila karikák jelentek meg, ajkai kiszáradtak és fakók voltak.

- A francba. - huppant le az egyik fotelba.

- Josie Saltzman! Az isten szerelmére! Mondj már valamit... - kezdett bele Lizzie mérgesen az asztalra csapva.

- Hogy van Hope? - lépett oda hozzájuk hirtelen Roman.

- Mit mondtál neki? - kérdezte azonnal Lizzie.

- Semmi olyat ami rád tartozna. - felelte Roman.

- Hogy mondod?! - vicsoritott rá Kaleb, megmutatva ezzel szemfogait.

- Hé, haver! - tette nyugtatólag vállára a kezét MG.

- Elég legyen! Kérlek! - állt közéjük Carlisle.

A csöndet Hope vérfagyasztó sikítása törte meg.

- HOPE! - rohant oda hozzá egyszerre mindenki. Hope nem reagált semmire. Kívülről csak egy egyszerű rohamnak tűnt, de fogalmuk sem volt, hogy ezekben a percekben a lelke darabjaira hullott.

- Hope enged, hogy segítsünk..kérlek - szipogta Josie, majd jobb kezét Hope homlokára helyezte.

- Mit látsz? - kérdezte Lizzie. Választ nem kapott így, remegő kezeit ő is Hope homlokára helyezte.

- Mit csinálnak? - tette fel a mindenkit foglalkoztató kérdést Jacob.

- Beléptek Hope tudatalattijába. - felelte Edward. - Jól gondolom?

- Vagy is az emlékeibe? - nézett rá Jacob.

- Igen és nem egészen. - próbálta magyarázni MG.

- Ti is érzitek? - kérdezte Edward.

- Vér...- mondta Alice, majd abban a pillanatban orra elé kapta a kezét.

- De kié? - kérdezte Jacob.

Mindenki a három lány felé fordult. Borzalmas látvány volt. Hope vérzett. A szíve körül ruhája véráztatta volt, ami egyre jobban csak terjedt.

- Josie! Lizzie! - szaladt oda hozzájuk MG, hogy megpróbálja őket vissza hozni Hope tudatalattijából, hátha ők tudnak bármilyen magyarázattal szolgálni mi történik pontosan, de abban a pillanatban mind két lány ájultan esett össze.

- Carlisle! Gyere ide! Gyorsan! - szólt Edward.

Carlisle oda sietett Hopehoz, próbálta elállítani a vérzést, de minden egyre csak rosszabb lett.

- Jasper, Alice, Rosalie, Emmett menjetek ki! - utasította őket Carlisle.

- Lányok! Hé, ébredjetek! - próbálkozott továbbra is MG.

- Mi történik? - jött közelebb Esme aggodalmasan.

- Carlisle miért nem áll el a vérzés? - kérdezte idegesen Edward. A sok vér miatt már ő is nehezebben tudta tűrtőztetni magát.

- Nem tudom. Nem tudom mi történik....-felelte frusztráltan Carlisle. Kezeire, majd ruhájára nézett, mindenét vér borította. Hope vére.

- Hope! Ébredj! Hope! - rázogatta kétségbe esve Kaleb Hopeot, nem értette mi sebezhette meg, hiszen végig itt voltak.

- Haldoklik. Hope haldoklik. - szólalt meg hirtelen egy sírós hang. Josie volt az. Felébredt.

- Az lehetetlen. Hope Tribrid. Halhatatlan. - felelte hitetlenkedve Kaleb.

- Szerinted mi nem tudjuk Kaleb? - szipogta most már Lizzie is.

- Halhatatlan...- jelent meg Jasper.

- Jasper nem kéne itt lenned! - figyelmeztette Carlisle.

Jaspert nem hatotta meg Carlisle intése, egyenesen Hope felé tartott. Mikor oda ért megállt majd leült mellé.

-Jazz? Mit csinálsz? - jött utána Alice.

- Nem tűnik halhatatlannak...- felelte, majd Hope csuklójába mélyesztette fogait.

Sziasztok! Nagyon hosszú ideig nem volt új fejezet amiért bocsánat! De már itt van. Köszönöm hogy azoknak akik várták! Hálás vagyok! ♥️ Nem érzem ezt most a legjobbnak, szóval véleményeket kérek, minden jöhet! 🤔🤗♥️ Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! Jóéjt! ♥️