7. fejezet

62 5 0
                                    

Elias

Vasárnap reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, és ez mindjárt emlékeztetett arra, hogy mennyire nem szoktam inni, pláne annyit, mint tegnap. Már hajnali négy volt, amikor hazaértem, és alig aludtam valamit, úgyhogy most iszonyatos másnaposság van rajtam, viszont fel kell kelnem mert várnak az adományközpontban, megígértem, hogy ma segítek egy nagyobb adomány szétválogatásában. Sóhajtva kelek fel, és megyek zuhanyozni meg készülődni egy újabb munkás napra, ráadásul, holnap az üzletben is nagyon sok elvégzendő feladat lesz, hogy a hét közepén újra ki tudjunk nyitni. Hát nem mostanában fogok pihenni azt már előre látom.

Viszont még csak most kezdett tudatosodni bennem, hogy ha minden rendben lesz akkor lehet pár hónap múlva már egy jobb albérletet is fogok tudni keresni magamnak, és ezt a kis lakást át fogom tudni adni egy nálam rászorulóbbnak. Az új béremmel már meg fogom tudni engedni magamnak ezt.

Talán néhány új ruhát is fogok tudni venni önálló életemben először. Ezekkel a gondolatokkal felserkentve útra indulok az adományközpontba.

- Szia Marie nővér örülök, hogy látlak, megérkezett az adománycsomag amit szét kell válogatni?

-Szia Elias, igen itt van két konténer, már elkezdtük a munkát, de jól jön, hogy megérkeztél, de mielőtt elkezdnéd beszélnünk kell valamiről.

-Történt valami?

-Nos, igen pár napja megkeresett egy hölgy és rólad érdeklődött, hogy milyen ember vagy, honnan jöttél, és a múltadat firtatta, én elmondtam neki, azt, ami a múltadról nem titok, meg azt is hogy mennyire remek segítő vagy számunkra. De úgy érzem, hogy valami többre is kíváncsi lett volna.

-Lehet ez azzal kapcsolatos, hogy az üzlet már nem a Felton testvéreké, jött valaki, akinek tartoztak és elvette az üzletüket, és az üzletmenet áttekintése után engem bízott meg az üzlet vezetésével, és bár elvállaltam, de nagyon félek, hogy nem fogom tudni megállni a helyemet ráadásul Alessio Adamo az új tulajdonos eléggé félelmetes ember.

-Alessio Adamo? Hát ő tényleg félelmetes, bár támogatja évek óta a központunkat anyagilag, de tudom, hogy a pénze egy részét nem tiszta ügyekből szerzi, és bár ő úgy tűnik próbál mindent törvényesen intézni, de az apja idejében nem voltak ritkák a véres leszámolások.

-Igen Brigit is mondott valami hasonlót, és biztos, hogy van is benne valami, bár velünk egyelőre nagyon rendes volt. Kaptunk fizetésemelést meg orvosi biztosítást is és azt mondta, hogy bármi problémám lesz az üzlet vezetésével kapcsolatban keressem őt nyugodtan.

-Azt megértem, hogy utánam nézetett, milyen is vagyok, de azt már kevéssé, hogy a múltam miért érdekelné egy olyan embert, mint ő, hisz én nem vagyok olyan érdekes.

-Nem tudom Elias, de én úgy éreztem a hölgy kérdései közben, hogy valami más okból kérdezősködik, nagyon vigyázz ezzel az emberrel mert nem vagyok biztos abban, hogy a szándékai tisztességesek. Félek, megpróbálja kihasználni az ártatlanságodat és az üzletet felhasználni a te vezetésed alatt arra, hogy a piszkosabb ügyeit intézze.

-Ez nekem is megfordult a fejemben, de igyekszem majd odafigyelni. Sajnos nem engedhettem meg magamnak, hogy nemet mondjak az ajánlatára. Na mindegy majd meglátjuk mit hoz a jövő, most megyek segíteni kipakolni a konténereket.

Estére értem haza hulla fáradtan, így már csak amikor lefeküdtem aludni, gondolkodtam el azon, hogy vajon miért kérdezősködtek utánam, vajon mit akarhattak megtudni? Még az is megfordult a fejelmben, hogy lehet nem is Adamo úr volt hanem az anyám bízott meg valakit mert mégis csak érdekli, hogy mi van velem. Bár a lelkem mélyén tudom, hogy ez csak vágyálom a részemről ahogy annó kidobott, ezzel a gondolattal éreztem, hogy elsodor az álom.

A vér kötelezDonde viven las historias. Descúbrelo ahora