A vér kötelez

47. fejezet

Elias

Egyedül mentem zuhanyozni, mert Alessionak hívta valaki és láttam, hogy ez fontos, így nem akartam zavarni és jeleztem neki, hogy elmegyek fürdeni. Amúgy sem bántam, mert legalább átgondolhattam a napomat. A kórházban jó volt, hogy apa felébredt és tudtunk váltani pár szót, bár nagyon gyenge, de jól érezte magát és az orvos is azt mondta, hogy minden rendben van. Holnap pedig átviszik a rehabilitációs intézetbe és Teresa is vele megy, ott lesznek az elkövetkező három hétben, hogy megerősödjön. Nagyon megkönnyebbültem, hogy túl van a műtéten és hogy nem volt semmi komplikáció.

Aztán ott volt a látogatásom Thomasnál, eleinte nehezen indult, de aztán olyan hatásosan tette fel a kérdéseit, hogy szinte önkéntelen kezdtem el mesélni az életemről, és érdekes módon bár eleinte úgy gondoltam, hogy semmi értelme nem lenne egy terápiának de jó volt, valahogy felszabadító volt. Így amikor befejeztük és Thomas megkérdezte, hogy szeretnék-e jönni még hozzá igent mondtam, azt hiszem igaza van abban, hogy segíteni fog abban, hogy több önbizalmam legyen és el tudjam engedni azt az érzést, hogy az anyám eldobott engem.

Aztán amikor Alessio azt mondta, hogy be akar mutatni Haruto-nak egy kicsit megint megijedtem, mert az elbeszéléseiből tudom, hogy mennyire sokra tartja őt és mennyire fontos neki a véleménye, nagyon féltem attól, hogy Haruto nem fog alkalmasnak tartani arra, hogy Alessioval legyek. Amikor odaértünk az a kert, amit Haruto hozott létre teljesen lenyűgözött, eddig ilyet csak képeken láttam. Haruto a félelmeimmel ellentétben nagyon kedves volt, és miután nem túl finoman, de elküldte Alessiot nem nagyon köntörfalazott, és nagyon sok mindenről kikérdezett, és a végén csak annyit mondott, hogy ha nem gondolom komolyan akkor még most hagyjam el Alessiot, mert később már nagyon fájdalmas lenne mindenkinek. Egyébként nagyon kedves volt, de éreztem rajta, hogy mennyire szereti Alessiot, és mennyire fél attól, hogy megint csalódnia kell. Igyekeztem meggyőzni, hogy nem kell félnie, mert én is komolyan gondolom a kapcsolatunkat, és hogy én sokkal inkább félek attól, hogy Alessio egyszer csak rájön majd, hogy én mennyire kevés vagyok neki.

Annyit mondott csak erre, hogy dolgoznom kellene az önértékelésemen, hogy meglássam, mennyire különleges is vagyok, aztán jelezte, hogy szeretné, ha rendszeresen eljárnák, hozzá egy speciálisan az én alkatomhoz illő edzésre, mert mint mondta, mindenben tökéletesnek tart Alessiohoz, kivéve az izomzatomat, persze azt is hozzátette, hogy ha tanulok egy kis harcművészetet akkor az segíteni fog az önbizalmam növelésébe is. Bár tartok ezektől az edzésektől, de nem akartam ellent mondani neki, így megállapodtunk abban, hogy minden héten péntek délelőtt rá fogom szánni az időt. Persze Alessionak még azt mondtam, hogy gondolkodom rajta.

Annyira elkalandoztak a gondolataim a mai napon, hogy szinte megugrottam amikor Alessio átölelt hátulról, és belecsókolt a nyakamba.

- Nagyon elgondolkodtál, van valami baj?

- Nem csak átgondoltam a mai napi történéseket, egy kicsit sok volt

- Akkor itt az ideje, hogy vigyázzak rád – ezzel lemosdatott, és megtörölgetett, majd rám adta a ruhámat és kivezetett a teraszra

- Ülj csak le, egy fél óra és vacsorázhatunk – ezzel elkezdte sütni a húst, én pedig csak néztem ahogy szakszerűen bánik az eszközökkel

- Mesélsz arról, hogy mi volt Thomasnál? Már, ha nem titok?

- Nem az, nagyon kedves volt, és bár mindig azt gondoltam, hogy semmi értelme az ilyen terápiáknak, de érdekes módon nagyon felszabadító volt. Thomasnak van tehetsége hozzá, hogy meg nyíljak neki. Igazából még nem sok volt, főleg a gyerekkoromról beszéltem, és nagy vonalakban elmondtam, hogy miként dobott ki anya. Azt mondta, hogy ennyi elég is volt az első alakalomra. Valahogy egy kicsit meg könnyebbültem.