Farkasok Odüsszeiája első rész: Ámor nyilánál gyorsabban!

Bevezető

Az erdőben síri csend honolt. Csak a szél vágtázott keresztül az erdőn megrezegtetve a fák vékony ágain táncoló leveleket. A festői békét csak valakinek a léptei szakította félbe. Ágak reccsentek amerre ment halvány szürkés szőre fenn akadt a bokrok tű vékony ágain jelezve, hogy merre is ment a lény. Ő nem más volt, mint egy szürke erdei farkas. Erősen lihegett, de nem állhatott meg tudta, hogy ha egy pillanatra meg áll, akkor biztosan nem jut el a közelben várakozó falkájához. Nőstény farkas volt erős testfelépítésű hosszú nyurga lábai fehérek voltak csak úgy, mint dús szőrzetű farka is.

Miközben lépkedett csak arra tudott gondolni, ami a közelben lévő királysága határán dúlt. Véres harcok minden bizonyára farkasok tucatjai fogják az életüket veszíteni. Neki pedig életben kell maradnia. Máskor szép világos szürke szőrét számos vöröslő folt piszkolta be. Amikor egy magas nyárfa alá ért a lábai felmondták a szolgálatot és összeesett a fa alatt. Érezte, hogy a hasába egyre felerősödött a görcsök sorozata, ami ismételten erőt vett rajta.

Lihegett tudta, mint minden farkas, amikor világra hozza a kölykeit, hogy mit kell tennie. A fájdalom elől a gondolataiba menekült el. A párjára gondolt: és arra, hogy vajon él-e még vagy az a gaz Huata beteljesítette ördögi tervét és megölte a párját. Nem ez nem lehet, hiszen ő a legjobb harcos, akit valaha is látott a falkája generációk óta. Nem biztosan él, hiszen a kölykeinek szükségük van rá! Igen értetek harcol, hogy biztonságos helyen nőhessetek fel drágáim.

A valóságba egy minden eddiginél erősebb fájdalom hasított majd ösztönösen a hasához nézett az első kölyke megszületett minden féle segítség nélkül büszkeség érzés fogta el, s amikor megtisztította alaposabban megnézve szemei elkerekedtek a csodálkozástól még nem látott nála csodálatosabb kölyköt talán, éppen azért mert a sajátjának mondhatta. Aprócska nőstény kölykét finoman a hasához terelte. Sötétebb szőre volt, mint neki s bundája is valamivel rövidebb volt, mint az anyának ezek alatt apró izmok lapultak meg.

Erős fájdalmai már kezdtek elviselhetetlenek lenni, amikor megszülte a második a harmadik negyedik és ötödik kölykét. Aztán elvesztette az eszméletét. Egyre nehezebben vette a levegőt majd teljesen leállt a légzése. Kölykei minden erővel azon voltak, hogy mozgásra bírják az anyukat, de az már nem felelt nekik. A lelke még látta, hogy a kicsik mennyire sírnak után szemeiben könnyek gyűltek miközben az örök vadász mezők felé kezdett indulni egy fehér fényű úton.

Sajgó szívvel hagyta magára öt kölykét. A kicsik egyre jobban kezdtek fázni és anyukhoz bújva reméltek némi meleget, de ketten egy nagyobb fa mögé kúszták be magukat azt remélve ott lesz valami melegség, de csalódniuk kellett. A közeli fán egy varjú rekedten károgva szállt el felettük, mint a halál hírnöke egy kidőlt korhadó fa vastag törzsére telepedett le s onnan várakozott az ingyen ebédjére, de a sors fintora ként hat farkas vetődött arra elkapva a varjút.

A fiatal fehéres bundás nőstény farkas a legszebb éveiben járt életerős vidám anya farkas volt, aki maga nem olyan régen hozta világra a maga kölykeit elsőnek figyelt fel a három kölyökre, akik már kezdtek kihűlni ide kint. A csapat többi tagja tanácstalanul nézett össze most mit is kéne tenniük elvégre élelmet kellett vinniük a falkának nem pedig éhes szájakat! Végül a beálló kínos csendet Melody törte meg.

-Most mi legyen? –kérdezte a fiatal nőstény, aki alig lépett még ki a kölyök korból. De már is vadászott a falkájának. S erre igen csak büszke volt nem lehet mindenkiből vadász. Athene gondolkodott egy darabig majd a kicsik felé indult és felvette az egyik hímet a három kölyök közül. Egres és Mace ugyan így tettek Egres a barnás fehéres fejű nőstényt fogta meg míg Mace a sötétebb szürke hímet.