Farkasok Odüsszeiája első rész: Ámor nyilánál gyorsabban!

5/1 fejezet:

A szél süvített végig az erdőn elérve a falka tábor helyét jelezve, hogy az ősz már a küszöbön áll. A falkának sokat kellett vadásznia. Lily minden nap sok időt töltött kettesben párjával Linus mindig is megtudta őt vigasztalni talán pont a kedvessége volt az, ami hozzá vonzotta. Sokat töltötték kettesben az idejüket, ha tehették, mindig kettesben lettek volna, de nekik még kötelességük volt. És még mentoraik szabták meg napjaik java részében, mit csináljanak. Linus a tér egyik sarkában gubbasztott arcáról csak úgy sütött a szomorúság komor felhője. Lily azonnal oda ,ment a párjához, aki mosolyt próbált erőltetni az arcára, de nem tudott.

-Mi történt? Mi a baj? -kérdezte a hím reszkető hangon beszámolt mi történt délelőtt. Lily csak nem felsikoltott döbbenetében, amikor meghallotta.

-Micsoda? Egy puma? -kiáltotta, amire Linus szomorúan bólintott.

-De ugye mindenki jól van? -kérdezte. Linus a fejét csóválta nem is értette, hogy nem fogta még fel Lily, de hirtelen bűntudata támadt, amiért rosszat gondolt a párjáról, aki csak aggódik érte és még csak el sem hagyja nagyon a tábor helyüket így nem csoda, hogy nem hall sok mindenről.

-Adamant komolyan megsebesült. A boszorkányok még a varázslatuk ellenére is azt mondták csoda lesz, ha megéli a reggelt. Anya, apa és a többiek vele vannak, de én képtelen voltam ott maradni. -mesélte a nőstény szemei elkerekedtek a rémülettől. Adamant egyik kedvenc fogadott tesója volt. Unu jött ki Liliommal az oldalán.

Lily még mindig akaratán kívül összerezzent, ha megpillantotta az izmos nőstényt, aki úgy járkált fel s alá a tesója körül, mint egy elveszett kölyök a rengetegben. Mordult egyet, de nem szólt semmit sem. Ununak kellett ez a beképzelt ostoba nőstény és nem Alaszkának, aki Izában találta meg a boldogságát.

-Lehet nem a legjobbkor mondom el, de emlékszel, hogy elmentem a gyógyítókhoz, hogy kérdezzek valamit? -puhatolózott finoman Lily mire Linus biccentett jelezve, hogy igen emlékszik rá, de azt nem mondta neki, hogy miért megy.

-Igen... de miért? -jött ki a kérdés akaratlanul is a hím szájából, amire Lily mosolyogva megnyalta a hím fehér szőrét. Lily közelsége nyugtatólag hatott a zaklatott hímre, aki mindenkire haragudott, mert egyik tesóját vélhetően el fogja veszíteni. Utálta, ha kicsúszik az irányítás a mancsai közül.

-Nos... biztos akartam lenni benne ezért megkérdeztem egy tapasztalt gyógyítót és képzeld mit mondott nekem. Kölyköket várok Linus, hát nem csodás? -kérdezte, amire a hím olyan nagy lendülettel pattant fel mellőle, hogy majd nem feldöntötte a terhes párját és az első dolga az volt, hogy fülön nyalja.

-Ahelyett, hogy romantikáztok... -kezdte morogni egy éles hang, amire Lily felborzolta a hátán a szőrt Linus a párja elé állt, amire Liliom csak mordult egyet válaszul. -Adamantnak nagyobb lenne a társaságotokra szüksége. -morogta unu csak bólintott, de szemei sajnálkozóan lesütötte. Még mindig nem értette meg a tesója hogyan kedvelheti annyira, hogy egy párba álljon Liliommal. Szegény Egért meg teljesen elvakítja ez a bolond Pakka.

-Mit érdekel téged te soha sem szerettél senkit sem. Csak magadat! A tesómat is csak szédíted és minden hímmel hetyegsz. -morogta oda Linus mellett Lily, aki ezzel a húzásával felhergelte nem csak Liliomot, ha nem unut is, aki rávetette magát dühtől csillogó szemei valósággal lángoltak, ahogy bele nézett lily rémült tekintetébe.

-Senki... senki sem sértheti meg liliomot! Jegyezd meg egyszer s minden korra! -acsargott Unu miközben a karmai végig szántották a rémült Lily arcát, aki soha sem volt jó a verekedésben és most olyan összetörtnek érezte magát, hogy pont a tesója támadt rá egy ostoba nőstény kedvért. Linus neki ugrott a hímnek, akit váratlanul ért a támadása és sikeresen leszedte ezzel a nőstényről, akit szeretett. Fogai csillogtak a nap fényben, ahogy felé villantotta Unu meghátrált.

-Gyere Liliom. Ezek nyomik ott van Pakka és Egér. -mondta. Zeo külön volt és épp azzal foglalatoskodott, hogy a szőrét rendezte nagy buzgalommal. Még, hogy mindenki ott van Adamant mellett. Gondolta dühösen miközben feltápászkodott óvatosan, hogy meg ne sérüljenek a hasában fejlődő kölykeik.

-Lily mondok valamit, ha Adamant meghal lépjünk le innen. -javasolta Linus hirtelen meggondolásból.

-És Alaszka meg Iza? -kérdezte.

-Majd őket is hívjuk. -javasolta a nőstény megnyugtatására. Lily nem volt ebben olyan biztos nem tudta elképzelni, hogy a tesói nélkül éljen és Unut nem tudta hibáztatni, hogy ez a nőstény kimosta a fejét teljesen elvakítja a szerelem. Alaszka és Iza boldogan mentek oda Linus és Lily-hez, aki mosollyal az arcán fogadta a tesóját és a párját.

-Mivel jó kedvem van már most elmondom a hírt, amit az imént mondtak. -mondta a magabiztos hím, aki kihúzta magát. Iza izgatottan fészkelődött általában kimért és higgadt volt. Linus érdeklődve pillantott fel a szürke hímre.

-Mi az a fene jó hír bár, ha tippelnem kéne akkor Izával kölyköket vártok. -hangzott Lily válasza a párja mellől. Alaszka döbbenten pislogott majd helyeslően bólintott.

-Pontosan húgi és gondolom ti is? -felelt kérdéssel a válaszra. Lily mosolya csak még szélesebb lett Iza gratulált nekik. Akár csak Alaszka.

-Még pont a nagy fagyok előtt meg fognak születni mind kettőnké. -mondta Lily elégedetten nyújtózva el a harmatos fűbe négyen beszélgettek tovább szóba került sok minden. Olyan idilli volt a béke, amit csak este rombolt le Adamant sajnálatos halála, ami ugyan várható volt, de a családja még is reménykedett benne, hogy a hím túléli a sérüléseiből pedig felépül. Alaszka és Lily még utoljára amikor beszéltek vele elmondták neki is az öröm hírt és a hím arcán látszódott az őszinte öröm, hogy örül fogadott tesóinak.

-Lily... kérhetek valamit? -emelte a nőstényre a tekintetét. Lily biccentett, de érezte, hogy a torkában hatalmas gombóc gyülemlik fel.

-Ha... ha... lesz egy.... fiatok... azt nevezzétek csillagnak. -mondta a hím utolsó szavaival Lily a földbe gyökerezett lábakkal hallgatta a hím reszelős szavait.

-Szavamat adom és a kicsiről mindig rád fogunk gondolni, mert te is egy csillag leszel oda fent az égen. -mondta Linus, aki könnyek között fúrta be a fejét Lily dús nyak szőrébe. Adamant elköszönt tőlük majd behunyta a szemeit. A légzése pedig örökre leállt.