Farkasok Odüsszeiája első rész: Ámor nyilánál gyorsabban!

3/1. rész

Lily már sokkal jobban volt a mágusok kiengedték már a barlangból és vissza mehetett a sajátjába. Alaszka már egy ideje egyedül járkál ki az erdőre vagy is majd nem. Ugyan is ott találkozik titokban Izával a nőstény pedig már türelmetlenül várja az erdőben felfedezett tó melletti tisztáson. De Alaszka még nem végzett a mai tanulással s edzés közben nem igazán tudott oda figyelni arra, amit a mentora mondott neki és mutatott lassú észjárása neki is feltűnt.

-Alaszka koncentrálj már kérlek! -könyörgött neki a mentora miközben idegesen kifújta a bent tartott levegőjét. Alaszka nehezen bírt koncentrálni a fejében Iza járt s bár csak rövid ideje találkoztak azon a tisztáson titokban félt, hogy esetleg még sem ő az igazi akivel képes lenne egy életen keresztül párban lenni. De ezt a gondolatát gyorsan el is hessegette a fejéből, hiszen szívéből szereti a nőstényt, akihez mindig van egy kedves szava.

-ALASZKA! -kiabált kikelve magából Diplomata és dühösen fújtatott egyet. Alaszka megrázva a fejét felé fordítva a fejét észre sem vette, hogy a mentora idő közben a földre lökte ugyan is a harcot gyakorolták.

-T... te...tessék? -kérdezte idegesen összehúzva magát szégyellte, hogy ennyire nem figyelt a mentorára, de gondolatban a felhők között járt Izára gondolva.

-Feladom menj mára vége. -vetette oda a hímnek, aki csodálkozva meredt Diplomata általában kedves arcára.

-Komolyan? -kérdezte.

-Igen menj, hogy ha nem figyelsz semmi értelme, hogy gyakoroljunk. -felelte most már bele nyugodva a tanulás elnapolásának tényébe. Alaszka először a táborba indult vissza, hogy egy kicsit beszéljen a tesóinak, vagy legalábbis köszönjenek egymásnak, hogy ha ők is bent vannak. Kényelmes tempóban közeledett az őrségben álló Kókuszhoz, aki egy világos szürke majd nem fehér nőstény volt vöröses barnás szájjal és élénk kíváncsi tekintettel megáldva figyelte a sütkérező hímet s irigykedve bámult utána. Alaszka körbe pillantott a téren és a tesóit kereste a tekintetével Unu éppen a mentorával beszélgetett, de észre vette a fivérét s fejével oda biccentett Alaszkának, aki egy mosollyal válaszólt neki. Lily meg a táboron kívül volt és tanulta a rangját. Alaszka így kiment a táborból és elindult a találka helyére Izával, aki már idegesen várta a hímet...

Alaszka nagyábból tíz perc múlva már a tisztáson volt Iza szemei felragyogtak, ahogy a hím lágyan csillogó szemeibe bámult s elégedetten sóhajtott egyet, amikor Alaszka oda lépkedett hozzá s kedvesen pislogva arcon nyalta Izát, akinek felhőtlen boldogság lepte el az egész testét és kellemes melegség érzet tört rá, valahányszór csak hozzá ért Alaszka szőréhez.

-Mondanom kell valamit! -jelentette ki Iza. Amire Alaszka is rávágta ugyan ezt.

-Nekem is kell valamit mondanom. -felelte izgatottan. -Van egy párom! -kezdte ezzel mélységes keserűséget okozva a nősténynek aki legszívesebben sírni akart, de nem vitte rá a lélek nem akarta, hogy Alaszka lássa, hogy ő mennyire oda van érte.

-Mi? Tényleg? -kérdezte idegesen pillantva a szemeibe. Amire Alaszka megerősítve bólogatott.

-Igen még pedig te! Ezt akartam neked elmondani szeretnélek meg kérni arra, hogy legyél a párom! -felelte kicsit lesütött bűnbánó szemekkel nézve Iza mély barna szemeibe, aki egy kicsit dühös volt a hímre, hogy ennyire megbántotta és azt hitette el vele, hogy megcsalja őt.

-Nos először is ilyet még egyszer ne csinálj velem! Nem vagyok játékszer és ne játsz az érzelmeimmel. Másodszór pedig igen leszek a párod! -mondta s mosolyogva oda lépett Alaszkához és bele fúrta magát a hím szőrébe s mélyet szippantva vett egy levegő vételt érezte számára Alaszka kellemes illatát a hím most már a párja volt.